Globális küzdelem

Orbán Viktor szerint ezzel szemben egy ügyes és hatékony személyiségről van szó, aki a pénzvilágban megszerzett hatalmát a világ átformálására használja. Ebben a meccsben hazánk a vele szemben álló térfélen áll, miután a globalizmus és multikulti helyett a szuverenitást, a szubszidiaritást és az európai zsidó-keresztény örökségből fakadó értékeket preferáljuk. Márpedig ez komoly ideológiai ellentét, nem holmi jelentéktelen konfliktus.

Magyarországon ráadásul egyes politikai pártok programjában, üzeneteiben is megjelenik a Soros-féle világkép. Amikor Gyurcsány Ferenc európai egyesült államokat akar, vagy a Momentum budapesti helyett brüsszeli döntéseket szorgalmaz hazánkról, a filantróp szerepében tetszelgő spekuláns kottájából játszik.

Egyébként gyakran épp maga Soros gondoskodik arról, hogy igazolja a Fidesz aggodalmait vele kapcsolatban. A minap a Corriere della Sera nevű olasz napilapnak nyilatkozva fejtegette a véleményét, többek között Magyarországgal kapcsolatban. Ami önmagában nem probléma, hiszen Európában szólásszabadság van. Csakhogy amikor egy milliárdos szavait szinte kiapadhatatlan vagyon, az egész világot behálózó nemzetközi szervezetek, úgynevezett NGO-k és globális sajtóbefolyás nyomatékosítják, valahogy mást értünk „vélemény” alatt. Szavainak súlya van.

De mit is mondott ezúttal az úgynevezett emberi jogok és a dollárhegyek nagy barátja? Nem kevesebbet, mint hogy Magyarországon lázadás van Orbán Viktor ellen, az állampolgárok ellene vannak, ő mégis a posztján marad. Vagyis a szokásos diktatúrázást vette elő. A fake news-t. A tények ugyanis azt mutatják, hogy még a legutóbbi, az ellenzék által ünnepelt tavaly októberi önkormányzati választáson is összességében több voksot kapott a Fidesz, mint a többi párt együttvéve. Nem is beszélve az EP-választásról vagy a 2018. tavaszi parlamenti megmérettetésről. Vagyis az állampolgárok nincsenek Orbán ellen, a posztján pedig éppen azért maradhat, mert a választók így döntöttek. Demokratikusan.

Soros tehát antidemokratikus, ami aligha meglepő, ha ismerjük a gondolatvilágát, amelynek egyik sarokpontja, hogy az emberek nem tudják, mi a jó nekik, ezért választanak nem megfelelő kormányokat, s ezért kell e döntéseiket más eszközökkel „korrigálni”. Ebben a játszmában komoly szerep jut a már említett nem kormányzati szervezeteknek, amelyek itthon például a börtönbizniszben és az iskolai szegregáció elleni jogi küzdelemben vitézkednek, de olykor kampányt indítanak a magyar határt illegálisan átlépő bangladesi migránsok vagy a rendőrökre és katonákra támadó terroristák védelmében is. Fontos körülmény: mindig a magyar állammal szemben lépnek fel, ami annak fényében kap pikáns élt, hogy eközben a főnökük a kormány megdöntésének igényét fejtegeti nagy nyilvánosság előtt. Vagyis a kettős érzékenységgel bíró, újabban az ellenzéki vezetésű önkormányzatok körül sündörgő jogvédőkből így lesz politikai aktor.

Soros ráadásul nemrég bejelentette azt is, hogy egymilliárd dollárt költ egy nemzetközi egyetemi hálózat kialakítására. Merthogy tudja, kulcsfontosságú eszköz a világ jövője, a következő generációk gondolkodása szempontjából az oktatás. Vagyis Soros nem nyugszik, s a jelek szerint a magyar cigányságot a Fidesszel szemben harcba hívó fia, Alexander is ezen a pályán mozog. Ők úgy hívják a céljukat, hogy nyílt társadalom, mi pedig úgy, hogy globális háttérhatalom.