Veczán Zoltán

Vélemény és vita

Ditrói őröltség

Ha továbbra is így állunk egymáshoz – vállalkozó a dolgozóhoz, polgármester a választókhoz, magyar a magyarhoz; sőt bárkihez, aki ártó szándék nélkül közelít felé, akkor bizony nagy baj lesz a vége

Ditróban fennforgás van. Régóta nagy, jól bejáratott kohókban szítják Romániában a magyarellenesség tüzét, ezúttal azonban nekünk, magyaroknak sikerült óvatlanul lángra lobbantanunk, és napok óta hosszú sorokban gyűlnek a Gyergyó-medencébe azok, akik politikai tőkét akarnak kovácsolni a szerencsétlen ügyből, románok és magyarok, szinte testvéri egyetértésben.

Két Srí Lanka-i pék – hivatalos munkavállalási engedéllyel – megérkezett a székelyföldi Gyergyóditróba, hogy ott egy pékségben dolgozzon, ahová már helyben nem találtak dolgozót. A helyiek fellázadtak a munkaerőimport ellen, az egész történet pedig olyan színezetet kapott, miszerint a ditróiak rasszisták, gyűlölik az idegeneket, és minderről a magyar közmédia tehet, amely ilyen irányba befolyásolja a székelyeket.

Nem csak a furcsa helyi hagyományok miatt európéernek számító román szélsőségesek tettek így – mint például Traian Basescu egykori államelnök, valamikori besúgó, vagy a hungarofób Dacian Ciolos, a fasiszta Vatra Romaneasca volt ifjú titánja, jelenleg liberális állócsillag, esetleg a román tudományos akadémia magyarok eltüntetésén nagy erőkkel munkálkodó elnöke, Ion Aurel Pop –, de még a helyi RMDSZ-es polgármester, Puskás Ernő is megpróbálta az egész hacacárét holmi magyarországi befolyásra és saját, legjobb esetben is ingatag meggyőződésű választóira tolni. Mi több, a helyieket a misén román pópákhoz méltóan a más nemzetiségűek ellen tüzelő Bíró Károly katolikus segédlelkész is a rasszizmussal magyarázta a dolgot, éppen csak ő ezt teljesen helyénvaló reakciónak találta. Egy héttel később Kelemen Hunor is felébredt, aki viszont az egész dolgot a segédlelkész nyakába akarta varrni, és a rasszizmus elutasítására szólította fel a ditróiakat. Üzenete hűségesen belesimult a gazda-narratíva óvó tenyerébe, amely a ditróiak generált vagy inherens rasszizmusára épült.

Holott a falugyűlésen kiderült, korántsem erről van szó. Noha a pékség tulajdonosa, az eseményt elegánsan elkerülő Köllő Csaba végig azt kommunikálta, hogy a rasszista helyiek az okai mindennek, valójában arról van szó, hogy az alkalmazottait minimálbér-közeli fizetésért, a túlórákat is sokszor elcsalva dolgoztatja. A mintegy 1200 lejes (84 ezer forintos) bér mellett az elviselhetetlen munkakörülményekre is panaszkodtak a helyiek. Tapasztalatból, hiszen szinte mind szerencsét próbáltak már Köllőéknél. A péküzemnél az elmúlt években háromezernél is több munkaszerződést kötöttek és bontottak fel, magyarán, aki tudott, menekült a pékségből. Sokan remélték, hogy Köllőék végül rákényszerülnek arra, hogy emberszámba vegyék a dolgozóikat, ehelyett a tulajdonos inkább külföldiek alkalmazása mellett döntött, mert az olcsóbb. A helyiek tartottak tőle, hogy ha beválik az ötlet, a többi vállalkozó is rákap – s arról a történelmi tapasztalatról se feledkezzünk meg, hogy Erdélybe maguk a románok is a tatár és török által kiirtott munkaerő helyére érkeztek. (Ami a gyergyói-medence rasszizmusát illeti: pár éve szentmiklósi ismerőseim úgy mutatták be a városka egyetlen fekete bőrű pincérét, mint afféle  helyi rocksztárt).

Beszédes, hogy az elmondottak szerint sem a ditrói polgármester, sem a hatóságok nem nagyon vegzálták Köllőék pékségét, talán most először kaptak megyei munkaügyi ellenőrzést (egyből meg is bírságolták őket életveszélyes elektromos berendezések miatt). Egyébiránt maga az RMDSZ statisztikai központja évekkel ezelőtt már jelezte, hogy a legnagyobb kizsákmányolói a székely-magyar lakosságnak éppen a Köllőhöz hasonló helyi vállalkozók, aminek a gazdasági mellett erős demográfiai hatása is van: óriá­si az elvándorlás, Székelyföld pedig lassan kiürül - azaz eredményesebben számoljuk fel saját magunkat, mind Bukarest valaha. A szemellenzős önzés és a felelősség kenegetése pedig most a magyarság hírnevén ütött lassan gyógyuló sebet, noha néhány román hírportál is jelezte, hogy szinte grammra ugyanez történt egy valcea-i szállodában, egy kolozsvári román étteremben és egy bukaresti gyárban - akörül nem habosítottak nemzetközi rasszistabotrányt. A ditrói bélyeg viszont so­káig perzseli majd a bőrünket, minden magyarét.

Szerényen javasolnám, hogy aki csak teheti, vonja le a tanulságot mindebből. Az összetartás fontossága csupán az egyik: hogy vitáinkat nem visszük ki a román médiatérbe, mégoly nagy érdekellentétek esetében sem. A családi szennyest nem teregetjük mások elé, különösen olyanok elé nem, akikről tudjuk, hogy bizonyítékként lobogtatják majd, noha ők maguk talicskaszám hordják a hátsó udvarba saját mosatlanjukat. A másik, hogy bizony a magunk szennyesét ki kell mosnunk: a jelek szerint már rég teljesült Ion Aureal Pop magyargyűlölő akadémiavezér napokban kifejtett álma, már amelyik arra vonatkozik, hogy a székelyekre is „a román moralitást” vegyék át. A ditrói történet, legalábbis a falugyűlésen elhangzottak szerint már most szépen hozza a regáti bojár-jobbágy társadalmat, ahol a polgármester különféle előnyökért a vagyonosok prédájává teszi saját választóit.

Ha továbbra is így állunk egymáshoz – vállalkozó a dolgozóhoz, polgármester a választókhoz, magyar a magyarhoz; sőt bárkihez, aki ártó szándék nélkül közelít felé, akkor bizony nagy baj lesz a vége. Akkor a bukaresti bojárok felszeletelnek, Srí Lanka-iakkal megvajaznak, és megesznek minket reggelire.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Nyilaskás bűz

ĀFricska. Azt kell mondanom, tegnapi jóslatom a módosított Nemzeti alaptanterv ügyében, nem bizonyult tévelygő rémálomnak

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Globális küzdelem

ĀA haladónak mondott médiában, illetve a kócos ellenzéki oldalon szokás paranoidnak nevezni a magyar kormányt, amiért Sorost jelöli meg fő ellenlábasaként, mondván, ő csak egy gazdag ember