Az iszlám és a fejkendők

A választások évszakoknak tűntek a politika birodalmában. Most már nem azok, közveszélyes őrülteknek való viharzónák, s akárcsak a négy évszak, a kormányzás négyéves ciklusai is eltűnőben vannak. Mindenki azzal dicsekszik, amije nincs, és különben is, kilométerekről érződik, ha nincs pénze. Migránsok és őslakók illő módon utálják egymást, liberálisok és szocialisták a németországi antiszemitizmus növekedéséről papolnak, Thilo Sarrazint pedig – aki Kasszandraként elsőként figyelmeztetett az iszlám veszélyre – úgy zárták ki Németország Szociáldemokrata Pártjából (SPD), mint aki halálos bűnt követett el. Vajon miért nem vigyázott jobban?

Nem tudta, hogy az SPD élén álló vezetést részben már muszlim fundamentalisták irányítják? „Ha nem az iszlámról írtam volna, hanem a katolikus egyház bűneiről, nem zártak volna ki” – mondta Sarrazin, és hozzátehetjük, hogy az általa megjósolt európai anarchia korszaka valóban bekövetkezhet. (Ennek küszöbén ugrott ki az utolsó pillanatban Nagy-Britannia.) Az AfD bár imamalomként ismételgeti, hogy a holokauszt áldozatainak kínjait nem lehet elfeledni, mégsem győz a szélsőjobbra tolódás vádja ellen védekezni, és nagyon szerényen viselkedik, ha a nagyvárosokban akar híveket szerezni.
Azonban főképp Lipcsében, Berlinben és Hamburgban a szélsőbaloldali csőcselék az úr az utcákon, szónokaik és rohamosztagosaik ordítva vitatkoznak, fogaik csattognak, és nyelvük megbicsaklik a gyilkos, még a nácikról szóló dokumentumfilmekből ellesett iramban. Angela Merkelt migránspolitikája miatt sokan alkotmányellenes cselekedetekkel vádolják, igaz, a baloldal és a keresztényszocialisták, azaz a jobbközép egyelőre bevándorláspárti.

Évente négyszázezer körüli a bevándorlók száma, de negyedmillió képzett német munkaerő távozik az országból. A mérleg szomorú: a migráns, ha hervadtra is izzadná magát a munkában, teljesítménye és tudása nem ér fel a kivándorolt németével. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy ne lássuk ennek a folyamatnak a végeredményét, Európa leggazdagabb országának lassú elszegényedését. Politizálhatnak, írhatnak, egymás nyakába borulhatnak a helyiek évszázadok óta tartott nagy kosztümös felvonulásaikon, de a legjobb, ha éjjeli mulatót nyitnak. A kancellár kijelentette: országa bevándorlók országa. Csak nem áll oda vitatkozni?

Merkel Auschwitzban tartott beszédét azonban sokan szégyenletesnek nevezték. Keményen szólt ugyanis a történelem revíziója ellen azzal, hogy Németország nem tűrheti az antiszemitizmus semmilyen megnyilvánulását. Miközben a radikálisan zsidóellenes terrorszervezet, a Hamász emberei szabadon működhetnek az országban. A kancellár a 2015-ös Willkommenskulturra utalva azt a furcsa kijelentést tette, hogy vannak bevándorlók, akik azóta jöttek, és vannak, akik már régebben Németországban élnek, ezt talán az egyszerűbb gondolkodású állampolgárok is megértik. Valószínűleg azonban nem, hiszen létrejött a Zsidók az AfD-ben elnevezésű platform, és megnőtt a zsidó származású német állampolgárok kivándorlási kedve Izraelbe.

Merkel beszédét hallgatva sokan érezték úgy, hogy komoly okuk van a sérelemre. Közben nem hagy alább a nagyképű megmondókaszt, a Zöldek mindent elborító véleménykampánya a migráció fanatikus végrehajtásáról – szerintük a migránsok jelentik a szövetségi köztársaság jövőjét – és az energiapolitika drasztikus megváltoztatásáról. Játszanak a jóléti társadalom rossz lelkiismeretével és a szociális elosztás szocialista jelszavaival. Marxnak a minden ember egyenlőségébe vetett bizonytalan hite még mindig eladható árucikk.

Ám a kormányzás alapja az erőszak, és ezt a világ legszebb frázisai sem változtathatják meg. Még az iszlám terjedésével járó fejkendővita sem. A hidzsáb európai szemmel nézve a muszlim nők elkülönítését jelző kendő. Kiskorúaknak tiltsák meg a viseletét, zavarja az iskolák rendjét – hangoztatja jó néhány német és osztrák politikus. Erőt akarnak mutatni.

A legfrappánsabban az ügyben a nőpolitikával és integrációval foglalkozó Naila Chikhi nyilatkozott: „A fejkendő, a hidzsáb hordása olyan, mint a prostitúció: a legtöbben nem a saját akaratukból teszik.”

A szabadság a fejben kezdődik.