Csinálják csak

Ha teljes bizonyossággal meg akarjuk tudni, mi NEM történt, forduljunk a brüsszeli és stras­bourgi eseményeket mindig sajátosan értelmező magyar ellenzékhez. Egy semmilyen kötelezettséggel nem járó, a hazánkat és a lengyeleket érintő eljárásokat semmilyen irányban sem meghatározó dokumentum elfogadása egészen biztosan nem akkora drámai csapás, mint amekkorának ők beállítják.

A múlt szerdai vita szokás szerint nagyjából egy tucat embernek szolgált platformul. Voltak köztük olyan jobboldali képviselők – a Néppártból is –, akik védelmükbe vették a magyar kormányt, a kritikusok közül pedig ezúttal is a gyurcsányisták és a momentumosok voltak a leghangosabbak. A DK-s Molnár Csaba hangerővel és főnökét idéző abszurd túlzásokkal támadott, lila kolléganői pedig a frusztrált kiabálás és a tinilányos vihorászás és pofavágás között mozogva illusztrálták, mennyire vehetők komolyan.

Orbán Viktor nem túlzott, amikor azt mondta, majdnem kiléptek a Néppártból, amiért a Fideszt elárulva, többségükben megszavazták a határozatot. Saját tagpártjukkal szemben ez valóban elég ronda lépés volt, még úgy is, hogy eleve balekság volt hagyni, hogy a balliberálisok összekössék a magyar és a lengyel ügyet. Világos ugyanis, hogy Donald Tusk néppárti elnök – akinek pártja Lengyelországban ellenzékben van –, miatt be kell vállalni, hogy a lengyelek mellett a magyarok is kapnak „baráti tüzet”.

Mindebből azonban nem következik az, amit az ellenzék sugall. A Néppárt nem fogja maholnap egysze­rűen csak kizárni a Fideszt. A pártcsaládon belüli Fidesz-ellenes hangulat távolról sem akkora, mint amilyennek szeretik beállítani, a kialakult helyzetet a Néppárt sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja. A pártcsalád liberális szárnyához tartozók nyitottak az éles konfrontációra, ők ugyanis egyébként is előszeretettel bizonygatják orbánozással, hogy mennyire liberális mintaeurópaiak.
A megbízható, szuverenista szövetségesek mellett pedig egy csendes többség is van. Nem véletlen, hogy a Néppárt politikai ellenfelei is a Fidesz kizárását követelik – miért is akarnának ők jót nekik? A szociáldemokraták és a liberálisok csak örülhetnek annak, ha a Néppárt beleszakad ebbe a konfliktusba. A DK szerint egyenesen „nemzeti érdek” a Fidesz kizárása a pártcsaládból, ami az európai egyesült államok létrehozásán dolgozó párttól meglehetősen sajátos hivatkozás.

Tegnap a Bloomberg írta meg, hogy elhalaszthatják a Fidesz tagságáról szóló döntést, még a februári kongresszuson sem biztos, hogy jutnak valamire. Lassan egy éve húzódik az ügy, és valójában nincs is egyértelmű megoldása. Több fideszes politikus is kimondta, hogy nincs keresnivalójuk a Néppártban, ha az továbbra is a balliberális erőkhöz igazodik. Márpedig a hivatalos vonal ez, nem a szuverenisták, bevándorlásellenesek felé való nyitás, amit Orbán Viktor és Silvio Berlusconi is javasolt. Az olasz politika nagy öregje ezt otthon már megmutatta, most európai szinten szeretné elfogadtatni néppárti kollégáival szövetségeseit, a Ligát és az Olasz Testvéreket.

Jelen állás szerint ez nem fog neki sikerülni, nem látszik a remélt fordulat, a Néppárt visszatérése a kereszténydemokráciához, a jobboldali politizáláshoz. Csakhogy aki lemarad, az kimarad: a Néppárttól jobbra felépülhet egy új és erős szuverenista közösség, balra meg már így is vannak elegen. De hát csinálják csak. Tusk és Weber aztán majd merenghet, ki kinek tesz itt szívességet.