Vélemény és vita

Kormányozz és félj!

Hibridháború folyik Németország és Európa ellen, s egy ilyen háborúban teljesen megváltozik a társadalom szerkezete. A cél: erre vonatkozóan minden fontos információt eltitkolni

A múlt század végétől a kormányzatok számos megszorítást vezettek be, és a fennálló rend gyengítését célzó merényletek elleni védekezésül megnyirbálták az állampolgári jogokat. Fantomokat látunk az amerikai filmiparnak köszönhetően, kapitalista és bolsevik zombikat, világuralomra törő milliárdosokat, fasisztákat, nácikat és főképp mindenféle fajta iszlamistát. Az embernek az az érzése, hogy a világ urai összeesküdtek a jövő ellen. Voltak komoly figyelmet kapó merényletek Christchurch-ben, El Pasóban, Daytonban, Halléban, feltűnt egy kicsi svéd lány, aki a környezetvédelemmel egy új típusú kulturális forradalmat indított be (nem írom le, mit ajánlott neki gúnyosan egy bajor kabarettista), egy német tartományi miniszterelnököt meggyilkoltak jobbról, mert túl migránspárti volt, a kislányokat megrontó üzletember, Jeffrey Epstein pedig olyan rejtélyesen halt meg manhattani zárkájában, hogy a kórboncnok sem tudta megállapítani, akasztás vagy fojtogatás volt a halál oka.

Legújabb könyvében Gerhard Wisnewski – Titkosítva, eltussolva, elfelejtve – időutazásra viszi az utazót a múlt esztendőben. Vagy ahogy ő mondja: egy rendszerváltás krónikájáról számol be. Hibridháború folyik Németország és Európa ellen, s egy ilyen hibridháborúban teljesen megváltozik a társadalom szerkezete. A cél: erre vonatkozóan minden fontos információt eltitkolni. Háborúról ilyenkor nem esik szó. A hibridháború nem annyira kellemetlen, mint inkább unalmas. Az idegen, a potenciális hódító, ha megkérdezik, honnan jött, legjobb, ha azt feleli: messziről. Mindenki meg lesz elégedve, a részletekre úgyse kíváncsi senki. Egyébként a németek is vándorolnak. A Szövetségi Statisztikai Hivatal szerint 2016 és 2018 között 295 ezren voltak, akik külföldre távozva már nem jöttek haza. Érthető: az élet szépsége és értelme más vidékekre költözik. Wisnewski szerint az egész nyugati társadalmon végighúzódik egy, a diktatúrából, kommunizmusból és maoizmusból összefont vörös szál, a selyemzsinórra emlékeztet, amelyet Isztambulból küldött a szultán rosszat lépő basáinak és vezéreinek. (Apropó: a napokban áll fel a szövetségi köztársaságban egy önálló, állami török televízió.)

Elég elővenni az anarchista herceget, a Lenin által is kedvelt Kropotkint, hogy lássuk, a mai német baloldal írástudói radikális bohóckodásban még őt és híres-hírhedt Mahno apót követő híveit is felülmúlják. Hol van már az az öntudatos tömeg, amely harminc éve januárban megostromolta a Stázi épületét, és egyetlen lövés sem dördült el? (Állítólag Kohl kancellár annak örült volna, ha a tüntetők legalább az iratokat megsemmisítik.) A rendszerváltoztatók lépéseit nehéz követni, és nincs senki, aki azt mondaná: el innen! Vagy elég csak csevegve vitázni róla, egy vállrándítással elintézni, hogy ez is hozzátartozik a szabadságjogokhoz? Asterix, a gall ókori kalandjait egész Nyugat-Európa nézi. Meglepetésemre a népszerű, nagyhangú és komikus főhős kapcsán a Cato című német konzervatív hetilap egy írása Orbánt is megemlíti. Én Orbánt választanám – mondja az egyik jelenetben Asterix. Hiszen végül is francia. S tudja, a nemzetállamok kora és a boldog ókor, amelyben ő és társai kalandoznak, egyelőre még a hibridháborúk korában is a történelem szerves része marad.

A neves angol történész, Adam Zamoyski megint írt egy nagy történelemkönyvet az 1812 és a Napóleon után. A könyv címe: A terror fantomja, avagy Félelem a forradalomtól és a szabadság elnyomása.

A francia forradalom és a napóleoni szuperállam bukása után az elit megpróbálta a régi, részben feudális kereteket visszaállítani.

S mivel tagjai féltek, ezt kiterjedt besúgórendszerrel és utcai verekedésekre alkalmas rendőrséggel tették.
A Grande Armée helyébe a Grand Police lépett. Féltek és rendőri eszközökkel kormányozták alattvalóikat, és tömegével zárták be a Szent Szövetség-i rendszer börtöneibe a potenciális ellenfeleiket. Talán ennek volt köszönhető, hogy 1848 csak bohózata volt 1789-nek. S mivel a hatalmasok összeesküdtek a jövő ellen, a meg nem oldott ügyek raktárába egy bódító méreggel telt kelyhet is elhelyeztek. Aztán amikor az óra 1917/18-ra állt, az elfojtott történelmi indulatok tömeges, vulkanikus kitörése következett be, és milliók haltak meg forradalmakban és koncentrációs táborokban. A méreg hat ma is, a kehely ép, nem törték össze, a benne lévő utolsó cseppeket épp ma készülünk kiinni.

A mai elit lelkétől nem idegen Zamoyski fantom- és terrortandeme sem: szorongás és sokféle méreg tart össze minket.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

A sötétség bajnoka

ĀFricska. Jó ideje zajlik már a viadal, hogy kiderüljön, ki a legalantasabb hazaáruló a magyar „európai” ellenzékben. Bár erős a konkurencia, de szerintem Molnár Csaba joggal pályázhat a nemtelen dicsőségre

Jobbágyi Zsófia

Jobbágyi Zsófia

Nem fair

ĀA kommunista diktatúra hatásai még mindig jelen vannak az egészségügyben, az orvosokat megalázó rendszer társadalmi hatása érezhető, mondta még 2014-ben Rétvári Bence, az Emmi államtitkára

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom