Történelmi revizionizmus orosz köntösben

Az óévet sajátos módon búcsúztatta minden oroszok elnöke, Vlagyimir Putyin. Határozottan bírálta az Európai Parlament második világháborút érintő nyilatkozatát. Többek közt úgy értékelte, hogy a világégés kirobbanásának oka nem a Molotov–Ribbentrop-paktum volt, hanem az 1938-as müncheni egyezmény. Utalt arra is, hogy Lengyelország ennek révén szerezhette meg az Olzán-túli területeket Csehszlovákia kárára. Kijelentette: 1939 szeptemberében a Vörös Hadsereg egyáltalán nem harcolt a lengyelekkel, és hogy lényegében semmit sem vett el tőlük. Hozzátette: Józef Lipski, a berlini lengyel nagykövet – legalábbis Putyin szerint – azt ígérte Hitlernek, hogy ha a lengyel zsidókat megsemmisítés céljából kiviszi Afrikába, akkor Varsóban szobrot állítanak neki. „Antiszemita beállítottsága folytán teljes mértékben szolidáris volt Hitlerrel, mi több, Varsóban emlékművet ígért neki a zsidókkal szembeni fellépéséért” – hangzott el az elnök szájából az orosz védelmi tárca kollégiumának ülésén. Összességében kiderül: Putyin szerint a második világháború kirobbanásáért tulajdonképpen Lengyelországot terheli a felelősség.

Putyin nem mindennapi megnyilvánulására reagálva Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő kijelentette: „Putyin elnök számos alkalommal hazudott Lengyelországgal kapcsolatban. S mindannyiszor teljesen tudatosan tette. Ilyesmire általában akkor kerül sor, amikor a moszkvai hatalom úgy érzi, cselekedetei következtében nemzetközi nyomás alá került. És nem történelmi jellegű nyomásról van szó, hanem napjaink geopolitikai színterén jelentkező nyomásról” – húzta alá a lengyel miniszterelnök. Nyilatkozatában rámutatott: „Napjainkban, amikor egyesek saját politikai cél­jaik jegyében a történelmi események emlékét nem haboznak megtiporni, Lengyelországnak kötelessége kiállni az igazság mellett. Nem önnön, hanem annak érdekében, amit Európa jelent.” Már pusztán azért is, folytatta, mert Lengyelország volt a hitleri német birodalom és a sztálini Oroszország első áldozata. Az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov–Ribbentrop-paktumot meg nem támadási szerződésnek nevezték, pedig nem az volt, hanem Európa felosztása befolyási övezetekre. A két agresszor hasonló szándékait egyértelműen tükrözte a szeptember 22-én, Bresztben tartott közös ünnepi díszszemléjük, majd a szeptember 28-án a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió aláírt, a határokat rögzítő és barátsági-együttműködési szerződés, amelyben a felek egyeztettek arról, hogy miképpen nyomják el az általuk megszállt területeken a lengyelek függetlenségi törekvéseit. A barátság olyannyira virágzott közöttük, hogy Sztálin százötven lengyel kommunistát, akik a Szovjetunióba menekültek még a háború kitörése előtt, mintegy ajándékként visszaadott Hitlernek, a biztos halálba küldve őket.

Ezt követően is szoros maradt az együttműködés a két totalitá­rius állam között. Ismeretes, hogy az NKVD és az SS funkcionáriusai Zakopanéban és Krakkóban tárgyaltak egymással arról, hogyan tüntessék el egyszer s mindenkorra a lengyeleket és országukat. Sztálin részvétele nélkül Lengyelország felosztásában és azon nyersanyag-szállítmányok hiányában, amelyeket a Szovjetunió szinte az utolsó pillanatig küldött Hitlernek, a német hadigépezet nem lett volna képes leigázni Európát. Sztálinnak volt köszönhető, hogy Hitler büntetlenül hódíthatta meg egyik országot a másik után, zárhatta gettókba a zsidóságot, készíthette elő a holokausztot, az emberi történelem egyik legnagyobb gaztettét.

A lengyel miniszterelnök rámutatott: az utóbbi hetekben Moszkva kénytelen volt elkönyvelni néhány sikertelenséget. Nem sikerült elérnie Fehéroroszország teljes alávetését, az Európai Unió meghosszabbította a Krím jogtalan bekebelezése miatt bevezetett szankciókat, és az úgynevezett normandiai négyes körében folytatott tárgyalások sem enyhítettek azokon, hanem a fokozásuk mellett tették le a voksot. Ráadásul további ellenlépésekkel kellett szembenéznie, ezúttal amerikai oldalról, mely lépések jelentősen megnehezítik az Északi Áramlat 2 projekt kivitelezését. Ugyanakkor az orosz sportolókat doppingproblémák miatt négy évre kizárták olyan világversenyekből, mint az olimpia.

Morawiecki szerint Putyin megnyilvánulásait az a szándék generálta, hogy ezen eseményekről elterelje a figyelmet. Pontosan tudja, hogy amit mond, annak semmi köze a valósághoz. Lengyel földön nincs emlékműve sem Hitlernek, sem Sztálinnak, s amikor volt, azokat a hitleri Harmadik Birodalom, illetve a Szovjetunió állíttatta. Az orosz nemzetnek joga van tudni az igazságot – tette hozzá –, s kifejezte reményét, hogy az oroszok szabad embereknek tartják magukat, elvetik a sztálinizmust, még akkor is, ha Putyin elnök megpróbálja rehabilitálni. Szó sem lehet a hóhérok felcserélésére az áldozatokkal – zárta nyilatkozatát a lengyel kormányfő.

Az ismétlés a tudás anyja. Nem lehet elégszer felhívni a figyelmet arra, hogy a háborúra nemcsak Hitler, hanem a Szovjetunió is következetesen készülődött. Talán elegendő, ha felidézzük Sztálinnak az Össz­szövetségi Kommunista Bolsevik Párt Központi Bizottságának 1939. augusztus 19-i ülésén, vagyis mind­össze négy nappal a németekkel aláírt paktum napja előtt elhangzott referátumát, amelyben kijelentette: „A béke vagy háború kérdése számunkra kritikus szakaszba jutott. Ha elfogadjuk Németország ajánlatát egy meg nem támadási szerződésre, akkor a németek természetesen megtámadják Lengyelországot, aminek Franciaország és Nagy-Britannia háborúba lépése lesz a következménye. Nyugat-Euró­pa komoly megrázkódtatásoknak és viharoknak lesz kitéve, nekünk pedig jó esélyeink lesznek, hogy kimaradjunk a konfliktusból, s hogy kivárjuk, mikor kecsegtet haszonnal a háborúba való belépésünk.” Ezzel érthetővé válik Vladimir Bogdanovics Rezun, egykori hivatásos szovjet hírszerző, irodalmi álnevén Viktor Szuvorov sarkos kijelentése, mely szerint „Hitler egy harapós kutya volt, a kitenyésztőjét pedig, aki ráuszította Európára, Sztálinnak hívták”.

Ezzel természetesen nem Hitler bűnét kívánom kisebbíteni. De ha már kutyákról beszél az orosz történész, alighanem helytálló, ha azt mondjuk: egyik kutya, másik eb.