Tamáska Péter

Vélemény és vita

Összeesküvők és hasznos idióták

Az emberek mindig csodálkoznak a végzet várható fordulatain. Az eljövendő világvégén, az armageddoni csatán, az összeesküvés-elméleteken vagy egy birodalom pusztulás felé vezető útján

Vagy királyokon, akik vérpadon vagy kivégző osztag előtt végezték be életüket. A megmondóembereket több­nyire később fedezzük fel. Mint a francia Augustin Barruel abbét. A jezsuita szerzetes írásban és szóban az 1780-as évektől harcolt a felvilágosodás eszméi ellen, s 1792-ben a forradalom elől Londonba menekülvén öt év múltán kiadta könyvét a jakobinizmus lényegéről.

Az első fejezetben kifejti, hogy a francia forradalom egy nagy összeesküvés része, amelynek célja az összes trón és oltár megsemmisítése, és az anarchia, az intézményes uralmi formák nélküli lét megteremtése volt. Az összeesküvők magja, a titokzatos háttérhatalom emberei – akik kezdettől jakobinusnak nevezték magukat – szerinte mintegy háromszázezer aktivistát mozgattak s propagandájuk már a forradalom előtt milliókra hatott. „A francia forradalom során – írja Barruel – minden, a legsúlyosabb bűntény is előre látott, tervezett, végiggondolt, elhatározott, elrendelt volt”, amellyel a titkos társaságok tagjai teljesen tisztában voltak. Gondoljunk csak később a bolsevikokra: az orosz paraszt földet kap, hogy győzzön a forradalom szélsősége formája, aztán jön tíz év múlva az eszme jegyében az emberirtó kolhozosítás.

Barruel szerint az első nagy lépés a forradalom felé akkor történt, amikor a filozófus Voltaire megnyerte magának II. Frigyes porosz királyt, s az enciklopédisták a tudomány terjesztésének örve alatt a társadalmi rend alapeszméit aláaknázták. A második a jezsuita rend, az egyházat védelmező tudós rend feloszlatása, a nyilvánosság és az államférfiak manipulálása és megtévesztése volt, amelyben a szabadkőművesek játszották a „hasznos idióta” szerepét. Később Lenin is ezekkel a szavakkal illeti a forradalomért lelkesedő értelmiségieket.

Aki az egyenlőség és a szabadság eszméit jogilag is rendszerbe akarja foglalni – vallja igazi jezsuita csavarral az abbé –, annak az egyházat és a társadalmi rendet meg kell semmisítenie, s végül fel kell számolnia a tulajdon minden formáját. S terrort bevezetni. A szellem és lélek ellenőrzésére pedig titkosrendőrséget.

Barruel szerint már a szellemi ősök, a titkos társaságok és a krémjüket képező illuminátusok is jól voltak informálva. Hogy a számukra hasznos konvertitákat, a felvilágosodás tanait magukévá tevőket morálisan is megfogják, befolyásos személyekről gyűjtöttek adatokat, szorgosan kutatták kedvteléseiket és főképp szexuális aberrációikat, étkezési szokásaikat és konyhaművészetüket (ma a tévé tele séffel), s persze korrupciós játékaikat, amelyeknek köszönhetően különösen zsarolhatóvá váltak. Szívesen vettek fel tagjaik közé nőket, akik két ellentétes kategóriát képeztek: egyfelől voltak az erényes, magas származású, arisztokrata hölgyek, akik az eszményi segítőt és az erkölcsi magasságot testesítették meg, másfelől a kurvák, akiket többek közt a tagság nemi igényeinek kielégítésére és csaléteknek használtak fel akcióik során.

A „francia forradalom már nem csupán erőpróba egy összeesküvő szekta számára, hanem konspiratív módon behálózza az egész világot” – figyelmeztette Barruel az angolokat, a franciák legnagyobb riváli­sait. Államok bukását készíti elő a titkos hatalom, ügynökei mindenütt ott vannak, amerre a franciák invá­ziót terveznek, csak Londonban ötszázan vannak, akik a forradalom kitöréséhez csak egy jelre várnak. A jelszavak: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség tömegeket mozgattak, és a francia tábornokok, „Custine és Dumouriez hadsere­geik élén, a győzelemtől megittasodva a lelkesültség olyan fokára jutottak, mint Omár, s egy új fajta mohamedanizmust prédikálnak sikerrel, amely közel áll az arabokéhoz” – írta Londonba a frankfurti angol követ, Miles. (I. Omár a muszlimok második, a nagy hódításokat megkezdő kalifája volt.)

Az analógia nem véletlen: a társadalmi egyenlőséget hívők, főképp a hadsereghez kiküldött politikai megbízottak fanatikusak voltak, mint a moszlimok, veze­tőik pedig ideológiájukat nemegyszer a saját Koránjuknak nevezték. S míg a konzervatív oldal összeesküvés-elméletek megoldásán töprengett, a forradalmi szekták a 19. században olyan, a tömegek köré­ben népszerű hitvallásokat tűztek ki zászlójukra, mint a világszabadság vagy a modern zöld mozgalom őse, az uralomnélküliség tana, az anarchia. (Nem szabad lebecsülni őket: az ukrán forradalmár Mahno apó tacsankás – azaz lóvontatású géppuskás – anarchistáinak köszönhetően nyeri meg végül a Vörös Hadsereg a polgárháborút.)

A hasznos idióták kíváncsisága azonban káros lehet a hatalom számára: meg kell figyelni őket. A Barruel könyvét forgató titkosrendőrök egész generációja nőtt fel a francia restauráció idején: besúgók szaglásztak mindenhol. A II. Sándor cár meggyilkolása után létrejött orosz államvédelem, az Ohrana már modern módszerekkel dolgozik, s a bolsevik diktatúra megszilárdulásakor Trockij cinikus javaslatára állományának nyolcvan százalékát a Cseka átveszi. A vonal töretlen a sztálini NKVD-től egészen napjainkig: 2010-ben az Orosz Föderáció államvédelmének, az FSZB-nek az embereit a főnök már a „mi új arisztokráciánk” elnevezéssel illette. A hasznos idióta pedig ott ül a legyőzött náci betegségek légiói felett, s nézi a tévében a neki, s csak neki elrendelt második világháborús dokumentumfilmeket.

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

Vörös lecsó

ĀHa van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység. Ezt mondta Bástya elvtárs Bacsó Péter A tanú című filmjében

Nagy Ervin

Nagy Ervin

A Gyurcsány–Dobrev-féle demagógiáról

ĀDobrev Klára igen hasonlóan férjének 2006 előtti mesterkedéseihez, nagyon veszélyes hazugságcunamival próbálkozik tovább repíteni a DK népszerűségét