Jánosi Dalma (Róma)

Vélemény és vita

Tolo tolo kalandjai

Az Európába érkezőkre is az a fajta kegyelet jellemző, mint az elhunytakra. Vagy csak jót, vagy inkább semmit ne szóljunk róluk

A bevándorlás igen összetett valóságát, amely gyakran fájdalmasan szívszorító, máskor igazságtalanul felháborító, és annak főszereplőjét a bevándorlót, akit általánosságban tisztelet, elfogadás, övez Olaszországban nem könnyű ábrázolni. Minden romantikus jótékonykodás ellenére, nem kis kihívás elé néz, az az ambiciózus művész, aki a bevándorlót állítja alkotása középpontjába. Márpedig akár tetszik akár nem, a bevándorlók mára már Lombardiától Szicíliáig az olasz hétköznapi élet részei. Napjaink valóságát lencsevégre kapni, a filmvászon megörökíteni talán az egyik legmegosztóbb, szinte vakmerő ötletnek számít napjaink művésznemzedéke számára. Van azonban aki, minden polémia ellenére megtalálta a megfelelő művészi nyelvet az igen árnyalt társadalmi valóság leírására. A szatíra, a humor jól oldja a tragikus valóságot. Az olaszok meg amúgy is nagy mesterei a komédiázásnak.

Checco Zalone komikus színész, eddig főszerepekben tűnt fel a hagyományos karácsonyi komédiákban. A Tolo tolo című filmnek azonban nem csupán főszereplője, hanem rendezője is. Az új év első napján bemutatásra kerülő alkotás már hetek óta a komoly eszmei csatározások, éles összecsapások tárgya. Bár sokan még csak az egy perces trailert látták. Nem vitás azonban, hogy az 59 másodperc alatt gyorsan pergő filmkockák meghökkentő ízelítőt adnak, nem csak a filmből, hanem a hétköznapi olasz valóságból is.

Miről is szól a Tolo tolo című film, amely ilyen korán kiverte a biztosítékot? A bevándorlóról. Sem mellette, sem ellene, csupán róla. A cselekmény egy abszurdnak tűnő, de mégis valóságos élethelyzet. Egy olasz vállalkozó életét mutatja, be, aki sushi éttermet nyit a délolasz pugliai faluban, de a helybe­liek nem értékelik az újszerű ötletet és vállalkozása rövid időn belül kudarcba fullad. Hitelezői és az adóterhek elől Afrikába költözik, ahol pincérként dolgozik egy szállodában. Helyi háborúk és politikai konfliktusok miatt kénytelen visszatérni hazájába, a bevándorlók karavánjához csatlakozik. Zsúfolt autóbuszokon megtett utak, a sivatagon gyalogos átkelés, gumicsónakon a lezárt kikötők előtti veszteglés, a táborokban való fogva tartás nehéz pillana­tait éli át a főhős. A tragikus valóságot azonban kellemesen oldják a cselekményt megszakító dalok és humoros elszólások. A forgatás húsz hónapot vett igénybe, a munkálatok Kenyában, Marokkóban, Pugliában, Rómában és Triesztben folytak.

De térjünk vissza a radical chic robbantó trailerre. A rövid bemutatófilm a jelenből indul, de a záró képsorok már érzékelni engedik Olaszország és a nagylelkű olaszok végzetét is. Az olasz hétköznapok jól bevált szokását ábrázoló képsorok a szupermarketből kilépő olasz úriembert ábrázolnak. Egy afrikai magas, erős testalkatú férfi lép hozzá, és anélkül, hogy kérték volna, határozott mozdulattal átveszi bevásárlókocsit, hogy segítségére legyen a pakolásban. A kéretlen segítségnyújtás folytatódik a benzinkútnál, a piros lámpánál várakozó autó szélvédőjének letisztításában. A cseppet sem önzetlen segítségnyújtás végén felcsendül a megszokott akkord: „van két euród egy szendvicsre?” A zenei aláfestése fülbemászó betétdala finoman a képsorok alá kúszik és kommentálja: „bevándorló, mennyi aprót adtam már neked, az afrikai akcentusú hang pedig tovább bátorítja, gyerünk, gyerünk, folytasd az adakozást. A nap végén hazatérő főhős legnagyobb meglepetésére az afrikai kéretlen segítő férfit a nappalijában találja. A felesége közben lenge öltözékben, kacérkodó tekintettel teát szolgál fel a hívatlan vendégnek, majd szenvedélyes táncra perdül az afrikai csábítóval. Az átlag olaszt ábrázoló főhős döbbenten áll az események előtt, majd az erkélyre invitálja, vendégét, hogy megkérdezze: miért nem inkább a pakisztáni vagy román szomszédot választotta? „Az elsők az olaszok” jól ismert Matteo Salvini szlogennel válaszol, a bevándorló. A trailer záró képsorai az olasz pár nyugovóra térését mutatják, a széles franciaágy takarója alatt azonban az olasz pár között ott fekszik az afrikai vendég is.

„Kizártnak tartom, hogy valaki olyan buta lenne, hogy azt gondolja: a film a bevándorlók ellen szól” – nyilatkozta a rendező. Annak ellenére, hogy több ízben elmagyarázta, hogy az iróniával és szatírával fűszerezett hétköznapokat akarta lencsevégre kapni, a radical chic élharcosai azonnal a rasszistának kategorizálták. „Ma már semmit sem lehet mondani. Az egyedüli hátborzongató a politikai korrekt elmebetegsége. Mindig akad egy közösség vagy csoport, aki sértve érzi magát” – válaszol Checco Zalone az ellene intézett támadásokra. Belátta, hogy fel volt készülve a trailerrel kapcsolatos polémiákra, de nem arra a hisztériára, amit végül kiváltott. Napilapok címoldalán, talk show műsorokban vitáztak Zalone legújabb filmjéről.

„A Tolo tolo nem egy szebb jövőt kereső emberről szól, hanem a jövőről” – nyilatkozta a film producere Pietro Valsecchi. A hétköznapi valóságot jeleníti meg mosollyal és egy kis költői bűvölettel.”

A politikailag inkorrektnek minősített filmet védelmükbe vették a jobboldali politikusok. Giorgia Meloni az Olasz Testvérek (FdI) elnöke elismerő szavakkal szólt Zalone filmjéről. „Gratulálok a tehetségéhez, hiszen gondolkodásra késztet napjaink legaktuálisabb témájáról, miközben kedvesen megmosolyogtat. Bravo Checco!’. Matteo Salvini a Liga elnöke pedig „örökös szenátornak jelölné” a Bevándorló film rendezőjét és főszereplőjét Checco Zalonét.

Nem vitás, hogy a Tolo tolo, a Bevándorló az új év legjobban várt filmje. Hogy hogyan befolyásolja majd a közvéleményt, a békés együttélést, vagy az Olaszországban hívatlan vendégként tartózkodókról alkotott képet, hogy elgondolkoztat-e, vagy csak megmosolyogtat, az már az olaszokon múlik.

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Van mit a tejbe aprítani

ĀIdén is emelkednek a legalacsonyabb jövedelmek, konkrétan a minimálbér és a garantált bérminimum, méghozzá nyolc-nyolc százalékkal tavalyhoz képest

Rab Irén

Rab Irén

Német nagyi, a vén disznó

ĀAz ünnepekre a WDR, a nyugat-német regionális közszolgálati rádió-televízió dallal kedveskedett közönségének. Gyermekkórusuk új verzióban adta elő a németek nagymamáról szóló kedvenc gyermekdalát

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom