Felelősségünk 2020-ban

Az évtized végéhez közeledve egyre több jelét látjuk annak, hogy társadalmak szövetét szétziláló erők sorra aratják a sikereiket, minden fontosabb témát az „ügyük” szolgálatába állítva. Az óévben egyre inkább a klíma körül forgott a világpolitika, és a klímaváltozástól eljutottunk egészen a klímakatasztrófa fogalmáig. Hihetnénk azt, hogy a környezetvédelem össztársadalmi kérdés, amire csak közösen lehet választ adni, de a téma zászlóvivői ebben is megtalálták a bomlasztási potenciált. Míg tavaly leginkább arra biztatta a nyugati progresszív sajtó a liberális fiatalokat, hogy gender- és melegügyben szorongassa meg az ünnepi vacsorákon az idősebb generációk „reakciós” képviselőit, addig most a klímával illik asztalt borítani.

Az egyik német közmédium, a WDR szellemesnek szánt műsorában gyerekek ócsárolják a „környezetszennyező vénasszony” nagymamát – ez önmagában sem túl vicces, annak fényében meg főleg nem, hogy
a nyugati világban hány hisztérikus fiatal aktivista veti oda az idősebbeknek, hogy mit szólsz te bele a jövőbe, úgyis mindjárt meghalsz.

A Greta-szektával kapcsolatban egyre több, konzervatívnak éppen nem mondható véleményformáló is eljutott már a felismerésig, hogy a hisztéria nem menti meg a klímát. Novemberben például az amerikai Forbes magazinban jelent meg egy véleménycikk arról, hogy a klímaaktivisták – sőt, egyes tudósok! – apokaliptikus jóslatai kontraproduktívak, elidegenítik a többséget. Nehéz ugyanis komolyan venni olyan embereket, akik átszellemülten bizonygatják, hogy egy évtized múlva véget ér a világ. Emlékeztetőül: máig elérhető a brit liberális The Guardian 2004-es cikke, amely szerint a Pentagon titkos jelentésben figyelmeztette Bush elnököt, hogy 2020-ra több milliónyi áldozatot szed a klímakatasztrófa, európai városok kerülnek víz alá, Nagy-Britanniában szibériai klíma alakul ki, háborúkba, lázadásokba, éhínségekbe süllyed a világ. A Forbes mostani cikke szerint pánikkeltés helyett hasznosabb lenne a reális következményekre figyelmeztetni, a ma még kezelhető problémákkal foglalkozni. Ehelyett azonban klímavilágvége hírnökei azzal vannak elfoglalva, hogy fanatizálják a fiatalokat, egymásnak ugrasszák a társadalmi csoportokat, és kiszorítsák a konzervatívokat a párbeszédből.

Távolról sem a klímaváltozás az egyetlen téma, amellyel foglalkozni kell 2020-ban Európában. A magyar kormány például okkal készül gazdaságvédelmi programokkal az európai kilátások miatt, és arra sem véletlenül figyelmeztet, hogy újra a balkáni útvonal lett a Nyugat-Európába irányuló illegális migráció legfőbb csatornája. Boszniában és már érintett területeken a helyzet túlzás nélkül rettenetes, és egyhamar javulni sem fog, hiszen a nyugat-európai politikai elit még mindig nem váltott át a nyitott ajtókról a helyben segítés politikájára. Felelőtlenségük eredménye pedig a nemzetállamok gyengülése, a párhuzamos társadalmak kialakulása, az európai biztonság megingása. A politikusokra tehát 2020-ban is óriási felelősség hárul: ki fog derülni például, hogy méltóbb-e az európai polgárok képviseletére az új Európai Bizottság, mint az elődje, és hogy hogyan változnak meg az európai erőviszonyok a Brexit után. Lesznek választások is, megtudjuk, nyer-e ismét Donald Trump, és azt is, visszaszerzi-e Salvini Olaszországot a választásokat megkerülő baloldaltól és az istenkáromlástól sem visszariadó, gyűlölködő liberálisoktól.

Egy biztos: a csendes, normális többségnek fel kell vennie a kesztyűt. Boldog új évet!