Az önimádat mérgező virágai

Ha valaki nem tudná (én sem tudtam), a megjelölés azokat takarja, akik tudatosan nem akarnak gyereket, tudatosan nem akarnak szülőkké válni. Soha az életben. Mert így jobb nekik. Sorakoznak a szereplők, mellettük az érveknek álcázott kifogások, például, hogy gyermektelenül „minőségibb” életet lehet kialakítani, vagy: „A gyerekvállalás rengeteg megkötéssel jár: idő, pénz, energia. Ezek jelentős részét köti le egy gyerek, s én ezt nem vagyok hajlandó vállalni.” Volt, aki azzal érvelt, hogy a retteg a szülés minden formájától.

A szereplők persze azt is nehezményezték, hogy a kormány családalapításra ösztönöz, de egyébként is, ez a fránya társadalom rossz szemmel néz rájuk a döntésük miatt, és akármennyire lehetnek sikeresek a szakmában, nem veszik őket komolyan, meg vannak különböztetve, ki vannak rekesztve. Volt, aki felírta egy papírlapra a pró és kontra érveket, az utóbbiból volt több, és persze előjött a túlnépesedés meg a klímaváltozás. A riportban még szerepel olyan is, akinek van gyermeke, de büszkén vállalja, hogy ő is childfree, hiszen az „első házasságából származó gyereke a beleegyezése nélkül fogant és született meg”. A férfi azt is nehezményezte, hogy végül neki kellett felnevelni a gyereket, mert akkori felesége erre nem volt hajlandó.

Hát valóban, micsoda borzalom lehetett felnevelni egy kisfiút vagy kislányt! Micsoda szenvedés lehetett hallani az első nevetését, vagy amikor lábra állt, amikor elkezdett beszélni, amikor egyedül tudta tekerni a biciklit, amikor először ült be az iskolapadba! Talán érdemes lenne persze azt a kisfiút vagy kislányt is megkérdezni, mit gondol arról, hogy az anyja és az apja nemkívánatosnak tartja. Vajon ezek az emberek belegondoltak valaha is abba, hogy ha az ő szüleik nem akartak volna gyereket, elvetetik még magzatkorukban, vagy kirakják őket pár hetesen a mínusz öt fokban egy utcasarkon, akkor most nem lennének itt, és nem hordhatnák össze ezt a rengeteg, végtelenül korlátolt kifogást? Akkor nem lehetnének ilyen „sikeresek”, nem építgethetnék a fényes karrierjüket, nem élhetnék ezt a „minőségibb” életet. Nem is lennének ezen a világon.

Nyilván ezek az emberek nem gondolnak ebbe bele. Mert akkor elkezdenének fészkelődni a kényelmes bőrfotelben, elfogynának az érvek. Van persze még egy adaléka ennek a történetnek, de ezek után nem hiszem, hogy ez bárkit meglepetésként érne: a cikk szerint ugyanis „a tudatosan gyermektelenek politikailag jórészt liberálisok és/vagy zöldek. Elfogadók a mássággal kapcsolatban, beleértve a szexuális másságot, az LMBTQ-közösséget is”. Tehát ők már itt tartanak. Lehet, hogy ez lesz a mai liberalizmus következő lépcsőfoka. Benne van a pakliban – elsősorban Európa általuk uralta részein –, hogy divat lesz majd childfree-nek lenni. Ez lesz a trendi, „foglalkozzunk csak magunkkal”, nem kell a gyerek, a felesleges nyűg. Inkább utazgassunk, fogyasszunk, költsük a pénzt saját magunkra.

Pedig amellett, hogy visszataszító ez az önző, önimádó szemlélet, különösen aggasztónak hat itt Európában, ahol folyamatosan csökken a népesség. És persze hatványozottan Magyarországon, ahol a kormány immár kilencedik éve próbálja megfordítani a negatív demográfiai trendet, újabb és újabb családvédelmi intézkedésekkel. Mi, családban gondolkodók azért nagyon reméljük, hogy soha nem lesz ez az uralkodó nézet, hogy ez a hozzáállás nem fog teret nyerni, és mindenkinél eljön egyszer a szándék és a lehetőség, hogy gyermeke szülessen.