Vészművészet

Minderre ürügyet – szerintük okot – az adott, hogy a parlament törvénymódosítási javaslatot tett bizonyos kultúrpolitikai változtatásokra.

Igaz, a művészetbarátok egy korábban kiszivárgott munkaanyag alapján sikoltozták bele a hidegbe sérelmeiket. Aztán, amikor nem kis meglepetésükre a rémálmaikban a magyar kultúrába vizionált erőszak helyett tüntetésük délelőttjén megjelent a parlament honlapján egy egészen más szöveg, nem álltak le. Ordítottak a budapesti városházánál. Karácsony Gergely a sok szélsőliberális szónok között bemondta a tutit, a magyar törvényhozás a kultúra piszkálásával akar bosszút állni Budapest elvesztéséért. Mármint azért, mert a főváros népének aljas becsapásával néhány kerületben az ellenzéki összefogásnak elnevezett békétlen alakulat vette át a hatalmat.

Micsoda dolog már, hogy a több évtizedes kommunista–liberális kultúrpolitikához bárki is hozzá mer nyúlni? Hogy egyszer végre nem a pofátlanul nagyképű belvárosi elit diktálja, mit is kell tenni a haladó hagyományok: úgymint hazaárulás, magyargyalázás, perverz színi mutatványok és dögunalmas filmek sorozatgyártása helyett? Ők ezt a művészi szabadság, a véleményszabadság, a művészi önmegvalósítás korlátozásának minősítették. Janisch Attila, a derék filmrendező hosszan meg is magyarázza, hogy a diktatúrában újabb diktátum született, amit vissza kell utasítani. Azért mégiscsak hallatlan, hogy a magyar kormány és parlament a magyar kultúrával mer foglalkozni.

A törvénymódosítás lényege egyébként a következő: létrejön a Nemzeti Kulturális Tanács, amely szakmai alapot ad a kulturális ágazat stratégiai irányításához. Kimondja, hogy a kulturális intézmény működteté­séért a fenntartó a felelős. Az állam által fenntartott színházak működtetéséhez szükséges pénzeket a központi költségvetés, az önkormányzati fenntartásúak kiadásait az önkormányzat a saját költségvetéséből állja. Az önkormányzat és a kormánnyal közös működtetésű intézmények közötti megállapodásnak garantálnia kell az érintett színház művészeti szabadságát.

A párbeszédes, MSZP-s és DK-s képviselők annyira nem tudták elfogadni még a szavazás puszta tényét sem, hogy a voksolás alatt felálltak, és fekete maszkot tartottak az arcuk elé. Gyurcsány-vezérelte, infantilis ellenzékijeink Zorrót játszottak. Akcióművészek. Nekik bizonyára sokkal jobban fekszik a norvég példa. A haladó szellemű északon megint valami különös mutatványt találtak ki, ami a norvég közvéleményben elég rendesen kiverte a biztosítékot. Kiderült, hogy Vegard Vinge, a botránykeltésben utazó kortárs művész bőkezű támogatást kapott az államtól. Vinge művészete arról nevezetes, hogy a fenekéből spriccel festéket a vászonra, illetve az alfelébe helyezett ecsettel fest, de dobálta már meg fekáliával a közönséget, illetve vizelni is szokott a színpadon. Vinge művész az elmúlt években 37 millió norvég koronát, vagyis több mint egymilliárd forintnyi támogatást kapott az államtól művészete kibontakoztatására. A performance-airól terjedő videók nagy felháborodást keltettek a konzervatív, az új idők szeleit és szagait nem értő norvégok körében.

A magyar kultúrát harciasan védelmező ellenzéknek esetleg jót tenne egy norvég tanulmányút. Ha lehet,
a világhírű alkotóhoz nagyon közel legyen részük a szabad, liberális, modern és művészethez egyáltalán nem kötődő színes vagy naturális termékek élvezetében.