Gyöngyösi Márton félelmei

Ami, valljuk meg, aggasztó. A jobbikos képviselő búsong egyet Nagy-Britannián, majd jajgatva jelzi, hogy ő tavaly – váteszként – figyelmeztetett, Orbán Viktor kivezeti majd Magyarországot is az EU-ból! Most pedig megismétli profetikus szavait annak apropóján, hogy a Politico nevű, mindig jól értesült brüsszeli hírportál az egyik tévés közgazdász–elemzőt idézi a témában, aki – hisz a kibicnek semmi sem drága – tíz százalékra tippeli ennek valószínűségét. Valaminek a bekövetkeztét tíz százalékra tippelni azonban nem olyan nagy kockázat, még a közgazdaságtanban sem. Az egészben csak az a szép, hogy egy szó sem igaz az egészből.

Az egykori uniószkeptikus radikális párt brüsszeli üdvöskéje kurtán fogalmaz: „Amikor 2018 nyarán azt mondtam, hogy Orbán Viktornak hatalmi mámorában már az sem drága, hogy kiléptesse Magyarországot az Európai Unióból, sokan legyintettek, hogy ugyan, ez azért már túlzás. Most egy sokkoló jóslatairól híres közgazdász már 10–20 százalékos esélyt ad arra, hogy ha elzárják a pénzcsapokat (és el fogják zárni), akkor a Fidesz elkezdheti Magyarország kivezetését az EU-ból.”
Ijesztő jövőkép, nem? Lehet, hogy harminc év múlva kilépünk? Lehet, hogy harminc év múlva ebből az egész unióból már nem lesz semmi? Lehet, hogy lesz? De akárhogy is lesz, akkor is érdekes olyan tippeket gyártani, azokkal riogatni, abból politikát csinálni, amelyek bekövetkeztének valószínűsége ilyen alacsony. Főleg, ha azt a tényt nézzük, hogy a nemzetközi és hazai mérések szerint az európai egyesült államok téveszméje nem igazán hasít ugyan a népszerűségi listákon, de az unió, mint jelen integráció, sokkal népszerűbb nálunk, mint „tanult” nyugati kollégáinknál.

A haladó, független, objektív, de mindenképpen ellenzéki sajtó amúgy csak „sztárközgazdászként” emlegeti azt a Steen Jakobsent, aki ezt az egyébként „merész” jóslatot most megtette, és jobbára azt a részt szajkózza, amely szabadon így fordítható: „Azt mondanám, hogy a következő három évben tíz-húsz százalék esélyt látok egy magyar kilépésre, ami persze azt jelenti, hogy még mindig nyolcvan-kilencven százalék az esélye ennek ellenkezőjének.”

Steen Jakobsen valóban érti a szakmáját, közel fél évszázados elemzői múlt, tévés szereplés tévés szereplés hátán, vezető tisztség a Saxo Banknál. Októberben egyébként Budapesten volt konferenciázni, de nem is ez érdekes. És nem is az, hogy ezt a jóslatot bármelyik országról, leginkább a közép-európai államokról le lehetne írni. Hanem az, ahogy egy ilyen kissé általános jellegű mondatot Gyöngyösi és persze az ellenzéki média tálal. Mit tálal? Riogat vele! Azt sugallják, hogy a magyar diktátor elkezdheti a Huxitet, amire írd és mondd, legalább tíz, de az is lehet, hogy húsz százalék esély van. Nos, erre, ha esetleg fogadási tét lenne, vagyonokat nem mernénk feltenni. És erre Gyöngyösi felteszi azt a rémült kérdést, hogy „hol az őrület határa?”

Nem mondom, hogy ne akadjunk fel egy-két dolgon!

Először is kicsi a jóslat „fogadási rátája”, a tá­voli jövőbe mutat, nincs realitása, és Magyarországon egyelőre sokkal népszerűbb a mai integráció – annak minden bajával –, mint máshol. Másodszor is, Gyöngyösi pártja euroszkepticizmusban fogant. Persze, a jobbikos képviselő mondhatja, hogy az a régi Jobbik volt és ő maga különben sem égetett uniós zászlót, nem buzdított a kilépésre és hasonlók. És mondhatná is jogosan, de az is igaz, hogy ha a magyar közvélekedésben igen alacsony lenne az átlaghoz képest az unióval szembeni szimpátia, akkor arról legtöbbet a pártja tehetne. Azaz, először is mea culpáznia kellene, nem pedig őrületnek neveznie a helyzetet. Hacsak nem az volt a cél, hogy a Brexit-bénázás láttán szerezni akart egy jó pontot a választópolgároknál, ami – úgy sejtjük, látva a helyzetét – neki se nem oszt, se nem szoroz. De lehet, hogy tényleg csak ez az egy pont volt az egész kirohanás oka, hiszen olyan sok dolgot nem nagyon tud és nem is nagyon csinált Brüsszelben Gyöngyösi.

Egy mozi zajlik a szemünk előtt, ami ráadásul média-hisztériakeltésbe torkollik, rémült ellenzéki politikussal a főszerepben.
Mert vicces, amikor egy jobbikos – akinek pártja valamikor meglehetősen euroszkeptikus volt – azon aggódik, hogy kilépünk az unióból, pontosabban azt írja, hogy megint nyugtalankodik, mert már más, nála nagyobb „szaktekintély” is fél ettől a lehetőségtől. Így lesz ellenzéki politika a nagy semmiből. A kormányt támadó képviselő retteghet tovább zárvánnyá vált vackában, mi pedig eltöprenghetünk azon, hogy vajon mi lesz a következő kétségbeesése tárgya.