Euroafrika

Jobbról hiába próbáljuk figyelmeztetni az utókort, hogy mi sem voltunk éppen vakok, és hogy a tüntetésekbe belerángatott ifjúság miért élt a politika adta könnyű utcai szórakoztatással. A jelszavak veszélyesek, a baloldali csőcselék üzen velük: csókolózni, házasodni, ölni. Az Európai Parlament a lobbizóknak köszönhetően el is fogadott egy határozatot az Afrikából származó emberek alapjogairól Európában, csak az osztrák FPÖ tiltakozott ellene, mondván, hogy ez nem más, mint földrészünk afrikanizálásának az alapokmánya. Könnyű ránk bizonyítani, hogy afrofóbiások, sőt rasszisták vagyunk.

Az afrikaival ugyanis kivételezetten kell bánni. Túl érzékeny. Van, aki Merkel asszony képét mutatja fel, és mondja: ő a mi anyánk. Ám ha arra gondolunk, hogy a strasbourgi parlament által kinyilatkoztatott fekete emberi jogok valójában külön jogok, akkor azt kell mondanunk, hogy nemzeti védekezésünket megbéníthatják: a bevándorlással járó veszedelmeket minőség nélkül ránk, európaiakra hárítják. Milyen szándékkel jönnének a bevándorlók? Papirosok és egyéb felhatalmazások alapján száguldoznának át Európán? Előbb a has, aztán morál – idézhetnénk Bertolt Brecht Koldusoperájából. Emberi jogok! A gyarmatosításért most kell megfizetni – hirdetik balról – a hűbért eszerint a néger etnikumnak a rabszolgasággal megváltott külön emberi jogok jelentik. Viszont történeti tény: a statisztikák szerint az arab világba több néger rabszolga került, mint Amerikába, ám a célpont most mi vagyunk. A szociális ipar a bevándorlóknak köszönhetően virágozni fog: a képzés, munkahelyteremtés és lakásépítés mind jövedelmező kereseti ág. S virágozni fog az az intellektuális, önkínzó és érzelgős irodalom, amely nem sokat segít rajunk, és nem is nagyon mulatságos.

A gyarmatosításnak a nyugatisajtóban felkapott vádja különösen megdöbbentő. A gyarmatosítás a fehér ember butaságát, gonoszságát, elnyomásra való hajlamát és embertelenségét szimbolizálja. De hát minket, kelet-európaiakat is gyarmatosítottak – jegyezte meg nemrég egy volt jugoszláv diplomata, Danilo Mirics –, például az ottomán birodalom, az egész keleti,szocialista blokk pedig Moszkva gyarmata volt.

S mit mondjunk mi magyarok? Hogy felküzdhettük ugyan magunkat a világ sportnagyhatalmai közé, de egy világsiker szele sem tépi le a szégyencölöpről azt a papirost, amelynek címkéjén az áll, hogy Tria­non? (Pedig a sport nagyban meghatározza a közgondolkodást: az UEFA Bajnokok Ligája és az Európa Liga színes bőrű játékosaiban gyengébb idegzetű „nácik” a jövendő Euroafrika gladiátorait látják.)

„Állítsátok meg az inváziót: a migráció megöl!” – tette ki Giessenben plakátját a nemzeti párt, az NPD. A plakáton az is állt: „Ellenállni! Most!” Az ügy bíróság elé került, de első fokon a bíró nem ítélte alkotmányellenesnek a szöveget arra hivatkozva, hogy az ellenőrizetlen tömeges migráció valóban a Német Szövetségi Köztársaság állami és társadalmi rendjének felszámolásához vezethet, az ellenállási jog pedig szerepel a német alkotmányban. Vagyis a nemzetiek cselekvésre hívhatják a választókat egy olyan helyzetben, amelynek megoldásához a kormányzatnak csekély az erkölcsi ereje. Hogy másodfokon milyen döntést hoznak majd, nem tudhatjuk. Csak keringünk egy olyan játszma körül, amelynek tétje nagy, és amelyről rengeteg újságcikket írnak a szép stílus szerelmesei.