Aránytalan hangerő, hiteltelen hiszti

Hogy ebből pontosan mennyi tudható be a Karácsony Gergely-féle törpepártnak, nem tudni, ám alighanem inkább alulról súrolják az egy százalékot, mintsem felülről. Társadalmi felhatalmazásuk tehát elenyésző, a hangjuk viszont óriási.

Mindezt azért fontos megjegyezni, mert a csipet csapatnak annak dacára lehet frakciója, hogy csupán három belistázott képviselőt sikerült delegálnia a törvényhozásba. Ugyanis segített nekik a szexuális zaklatást együttműködési kényszernek tituláló szocialista Burány Sándor, aki a tavalyi választást követően „dezertált” az MSZP-ből, továbbá Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt egyszemélyes kommandója. Csakhogy Bősz kiszállt a csapatból, amely így négyfősre csökkent. Szerencsére ott termett a „független” Mellár Tamás, megmentve a frakciót. Aztán a minap az immár pártelnök Bősz, Gyurcsány korábbi nagy kritikusa, odacsapódott a DK-frakcióhoz. Követni is nehéz. Megjegyzendő: valamennyien szerepeltek az Orbán-ellenesek közös választási listáján.

A patchwork (magyarul: foltmozaik) P-formáció jelenleg is ott ül a patkóban, és biztosít több megszólalási lehetőséget a sült bunkó Tordai Bencének meg a hisztérikus Szabó Tímeának. Felettébb kreatív kijátszása ez a parlamenti szabályoknak, ugyanakkor sokkal inkább a demokrácia megcsúfolásáról, egyben a minden elvet és értéket zárójelbe tevő ellenzéki összefogósdi pikáns látleletéről beszélhetünk.

Ennek a cirkusznak kíván gátat szabni a vonatkozó jogszabály tegnapi módosítása, amely kimondja: a mandátumot szerző képviselők a megbízatásukat annak a pártnak a színeiben vagy függetlenként lássák el, ahogy azt a választópolgároktól elnyerték. A jövőben csak a közös országos listát állító és mandátumot szerző pártokhoz tartozó képviselők közös vagy önálló képviselőcsoport alakítására jogosultak. Vagyis legközelebb nem lehet majd azt a választókat átverő frakciómaximalizálást lebonyolítani, amire legutóbb sor került.

De gátat szab a szintén kedden megszavazott törvénymódosítás az elmúlt években jellemző parlamenti rendbontásnak is, legalábbis szigorítja a szabálysértő képviselők büntetését. Érdekes, az ellenzék rögtön magára vette a változtatást, szájkosarat és persze diktatúrát emlegetve. Tévedés ne essék: az az obstrukciós, a Ház méltóságát és hatékonyságát is sértő hacacáré, amelyet Hadházy Ákos és szivárványkoalíciós galerije előadott, legfeljebb balkáni törvényhozásokra jellemző. Legutóbb az Európai Parlamentben köteleztek csaknem egymillió forintnyi büntetés leszurkolására egy olasz politikust, aki török csokit merészelt szórni az elnökség pulpitusa elé. Képzelhetjük, mi lett volna az EP-képviselő sorsa, ha sípol, más arcába nyomja az okostelefonját vagy megafonba üvölt az ülésteremben. Alighanem kivezettetik az épületből, és többet vissza sem engedik.

Mégis a magyar ellenzék továbbra is hisztizik, rimánkodik, a már emlegetett Szabó Tímea arról beszél, meg akarják tiltani nekik, hogy kritizálják a kormányt. Szabó és bandája nyilván azért tud csak üvöltözve és káromkodva kritizálni, mert valódi érveik nincsenek – ahogy tényleges támogatottságuk sem, noha a nép nevében szónokolnak, itthon és külföldön egyaránt.

Apropó külföld! Varga Judit tegnapi brüsszeli meghallgatását nézve az érvek az Európai Bizottság háza táján is hiánycikknek számítanak, ott is legfeljebb a magyar ellenzék újrahasznosított csúsztatásai és hazugságai játszanak szerepet a magyar kormánnyal szembeni eljárásban. Igaz, legalább nem üvöltöztek a tárcavezetővel a tájékozatlan raportőrök.