Deme Dániel

Vélemény és vita

Itt vannak a „Brexit-választások”

December 12-én az urnákhoz járul az Egyesült Királyság népe, a második világháború utáni időszak legfontosabb választásának tartják ezt a helyi kommentátorok

A legtöbb külföldi szakértő ezt annak tulajdonítja, hogy a választás a Brexit-referendumban megfogalmazott EU-ból való kilépési szándék megerősítése vagy megsemmisítése lesz. Ez a felfogás viszont némileg felszínes, nem mutat rá a választások igazi tétjére.

Ez ugyanis mindenekelőtt Jeremy Corbyn és az általa szélsőbaloldalra sodródott szocialista párt (Labour Party – Munkáspárt) térnyeréséről szól, Nagy-Britannia EU-s tagságának kérdése ennek a jelenségnek csak egyik látványos színtere. Lényeges megérteni azt a körülményt, hogy a Brexit maga egy proxyháború, amelyben a nemzeti szuverenitást és identitást megőrizni akarók mérkőznek meg globalista multikulturalitást preferáló politikai erőkkel. (Proxyháborúról beszélünk, amikor egy ország, általában nagyhatalom kisebb országok konfliktusaiban, főleg polgárháborúkban az egyik fél mellé állva vívja meg harcát a másik nagyhatalom ellen, amely a másik felet támogatja – a szerk.)

Nagy-Britanniáról lévén szó, a küzdelem a centrista baloldal és a szélsőbaloldal közötti spektrumban játszódik le, talán Nigel Farage egyre jobban háttérbe szoruló Brexit Pártjának kivételével. A brit „konzervatívok” a magyar politikai fogalomtárba átültetve mérsékelten liberális elveket vallanak, a multikulturalizmus rendíthetetlen hívei, a tömeges bevándorlás kérdését majdnem teljesen figyelmen kívül hagyják, az igazságszolgáltatásban csak a büntetést magát ítélnék el, ehelyett inkább a bűnözők társadalmi rehabilitációját helyezik előtérbe. Így nem csoda, hogy amikor kenyértörésre került sor a referendumban kifejezett népakarat teljesítésével kapcsolatban, a konzervatív parlamenti padsorokból sokan inkább szó szerint átsétáltak a Liberális Demokratákhoz a terem másik felére, mintsem, hogy a többségi akaratot tiszteletben tartva, a Brexit mellett szavazzanak.

Az utóbbi időszakban inkompetenciája miatt és precedens nélküli nemzetközi megaláztatásoktól diszkreditálódott Theresa May kormányát csak a Munkáspárt volt képes túlszárnyalni botrányaival.

A 2015-ben pártelnökké megválasztott radikális marxista Jeremy Corbyn a nem sokkal előtte megalakult brit szélsőbaloldali diákmozgalom, a Momentum de facto párton belüli puccsának eredménye volt. Corbyn az észak-londoni Islington kerület képviselője, amely egy Starbucksokkal teletűzdelt, többségében felső középosztály által lakott, saját privilégiumai ellen reflexből lázadó negyed.

Corbyn pártelnökké választása után a Gucci-osztályharc első hatalmas manőverére nem is kellett sokáig várni: az egymást követő antiszemita botrányokkal küszködő szocialisták látszatvizsgálatot rendeltek el önmagukkal szemben.
Amivel annak rendje és módja szerint meg is bízták egyik baráti civil szervezetük vezetőjét. Shami Chakrabartit, a Liberty nevű emberi jogokért harcoló NGO frontemberét, a radikális iszlamista elveket valló vagy kiutasításra váró bűnözők szenvedélyes védőjét. Chakrabarti rekordsebességgel el is végezte a pártban az antiszemiták utáni kutakodást, riportjában gyakorlatilag teljesen felmentve a szocialistákat a zsidógyűlölet gyanúja alól. Meg is kapta ezért jutalmát, 2016-ban Jeremy Corbyn jóváhagyásával, jellegzetes tornacipőjét levetve, cifra palástot magára öltve, el is foglalhatta helyét a Lordok Házában.

Azóta szinte nem telt el olyan hónap, hogy újabb zsidóellenes provokációkat ne hallottunk volna a Labour Party soraiból, de a párt szélsőbalra való sodródását sok más javaslatuk is tükrözi. A stratégiai vállalatok és szolgáltatások, mint például az egészségügy vagy a vasutak államosítása, több száz milliárd fontos nagyságrendű kölcsönfelvétel az őket támogató demográfiai szegmens szavazatainak megvásárlására, az Egyesült Királyság nemzeti identitásának és önrendelkezésének szétzúzása, a tömeges bevándorlás serkentése – és még hosszan lehetne sorolni a valóságtól elrugaszkodott, önpusztító terveik egész sorát. Mondanom sem kell, hogy a Liberális Demokratákkal versengve Corbyn szocialistái minden alkalmat megragadnak a hazai és külföldi iszlamista erők melletti kiállásra, ez a legutóbbi, de nyilván nem utolsó londoni terrortámadás után is így történt. A merénylet után, amelyben két ember életét vesztette, Corbyn továbbra is kiállt a mellett a véleménye mellett, miszerint a terrorizmusért elítélteket büntetésük felének letöltése után feltételesen szabadlábra kell helyezni. Ezen az állásponton csak olyan csodálkozhat el, aki nem emlékszik arra, hogy már 2012-ben vállvetve állt a London Bridge-en gyilkoló terrorista kiképzője, Anjem Choudary mellett, amikor az egy londoni bíróság épülete előtt tiltakozott több más terrorista Nagy-Britanniából való kiutasítása ellen.

Az igazi csattanó viszont csak most jön: a Momentum mozgalom által radikalizált és militáns szakszervezetek által irányított szocialista párt szénája nem áll olyan rosszul, mint azt egyesek az előzőekből kikövetkeztethetnék. Ugyan a Labournek nincs sok esélye a választásokból legerősebb pártként kikerülni, mégis harminc százalék körüli népszerűségnek örvend a brit lakosság körében, és ez a szám stabilnak tűnik. A Liberális Demokratákkal és a skót nacionalistákkal (SNP) koalíciót formálva Corbyn karnyújtásnyira van a Downing Street 10.-től, ez pedig pánikhangulatot kelt nemcsak a parlamentáris demokráciát védők soraiban, hanem gazdasági és diplomáciai körökben is.

Annak a tudata, hogy a brit lakosság mintegy egyharmada nem talál kifogásolnivalót az explicit antiszemitizmusban, a terrorizmus támogatásában, a fantazmagóriákon alapuló gazdaságpolitikában vagy a korlátlan bevándorlást támogató, a brit nemzeti karaktert sorvasztó ideológiában, félelemmel tölti el a polgárok egy részét. Ők is értik, hogy az a pont, ahol a fasizmus és a kommunizmus találkozik, nem lehet kiindulópontja egy társadalmi vitának és egy ebből eredő esetleges politikai kompromisszumnak. Ezzel az elkeserítő status quóval kapcsolatban szokták használni a britek a „broken society” (megtört társadalom) kifejezést: a párhuzamos közösségek egymás mellett elsikló, párhuzamos igazságai kormányozhatatlanná tették ezt az országot, ahol mára képtelenség megtalálni egy közös értékrendet vagy akár egy jövőképet.

A Konzervatív Párt David Cameron miniszterelnöksége alatt történt balra sodródása is sokak szemében reprezentáció nélkül hagyta a monarchia lakosságának nagy részét. Boris Johnson miniszterelnök hivatalba lépéséig úgy látszott, a Brexit-referendumban kifejezett világos nemzeti szuverenitás újraépítéséről szóló akarat összpárti megtiprás áldozatául esik.

Az unióból való kiválást megszavazó 17,4 millió polgár szinte tehetetlenül nézte, ahogy a Soros György által is pénzelt Best for Britain szervezet Guyanában született, Gina Miller nevű vezetője az egyik bírósági pert nyeri a másik után a parlamentet a referendumban kifejezett népakarat ellen kijátszó bal és kvázi konzervatív pártok egyes képviselőinek segítségével. Ennek folytán a britek két okból is joggal tartanak attól, hogy ha Corbyn emberei jutnak hatalomra, ez lehet az utolsó választás, amelynek még részesei lehetnek: egyrészt az ugyancsak radikális baloldali múlttal rendelkező Nicola Sturgeon (volt International Commission on Nuclear Non-proliferation and Disarmament-tag), a Skót Nemzeti Párt elnöke a koalíció áraként egy új skót függetlenségi referendumot fog követelni, másrészt pedig a Brexit-referendum eredményének sikeres megtagadása olyan veszélyes precedenst teremtene, amit kisebb modifikációkkal a parlamenti választásokra is alkalmazhatnak.

Ez itt tehát a valódi tét, és mivel egy-két évtizedes késéssel térségünkbe is néha megérkeznek az Egyesült Királyságban már lefutott csaták, érdemes lesz odafigyelnünk.

Deme Dániel
teológus, újságíró

 

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Bosszúállók Brüsszelben

ĀVisszatérhet ma Magyarország a vádlottak padjára. Egyedül persze nem leszünk, hiszen a lengyelekkel már elég rutinosan álljuk az elmúlt években megszaporodó támadásokat

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Rövid kések nappala

ĀA normális helyett a deviáns viselkedés lesz a minta, sőt az alap, noha a szülői felelősség is hatalmas. Ezért lassan már ideje lenne követelni is a rend mindenek feletti betartatását

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom