Európa megtagadói (10.)

S vajon olvasták-e azt a nagy szerelméhez, Charlotte von Steinhez írt levelét, amelyikben azon (rém)látomását fogalmazta meg, hogy az emberiesség győzelmével egyidejűleg a világ hatalmas kórházzá válik, s abban minden beteg egyben a másik ápolója lesz. Nos, ha a világ túlsó felén szorgoskodó szakképzett ápolók netalántán egy kukkot se hallottak a nagy német költő-író fanyar próféciájáról, sőt a nevével se találkoztak soha életükben, sebaj – most itt a nagy lehetőség, hogy saját hazájában és saját nyelvén tanulmányozzák Goethe életművét. Ugyanis hétfőn Berlinben bejelentették, hogy Németországban új kormányzati ügynökséget hoztak létre, amely támogatja az Európai Unión kívüli szakképzett ápolók munkavállalási célú bevándorlását.

Jens Spahn egészségügyi miniszter kifejtette, hogy az egészségügyi rendszerben és az időseket ellátó intézményekben több tízezer ápoló hiányzik, és a társadalom öregedésével egyre nagyobb igény lesz rájuk. Ennek a helyzetnek az orvoslására a német kormány szerint szükség van bevándorlásra (is). Ami „a társadalmi összetartást is erősítheti, ha jól csináljuk” – mondta merkeli optimizmussal a CDU egészségpolitikusa. Az ügynökség az első szakaszban Fülöp-szigeteki és mexikói szakápolók bevándorlását menedzseli, s – úgymond a jó egészségügyi képzés miatt kiválasztott első két ország után – további partnerállamok bevonását is tervezik, árulta el a miniszter. Lehet, hogy ő nemcsak hallott Goethe szép új „világkórházáról”, de azt meg is kívánja valósítani országában?

Azért arra nem vennék mérget, hogy a tősgyökeres német idősek, betegek tömegei osztják az egészségügyi miniszter derűlátását a távoli földrészekről érkező szakképzett ápolókkal kapcsolatban. Talán sokuk agyán átvillan a gyanú: lehet, hogy ezek az emberek nemcsak Goethét, de a német nyelvet, a német szokásokat és életformát sem ismerik? És egyáltalán: az odahaza szerzett szakképzettségük mennyire kompatibilis a német képzési sztenderdekkel és magas szinttel? Amely magas szint egyébként sajnos süllyed Németországban, éppen a tömeges bevándorlás következtében! A héten ismertetett friss PISA-felmérés szerint 2015 és 2018 között érzékelhetően romlott a tizenöt éves németországi tanulók szövegértési képessége, aminek az az oka, hogy a bevándorló szülők gyerekei sokkal gyengébben teljesítenek, mint német anyanyelvű társaik, magyarán nem tudnak jól németül. Minden ötödik tizenöt éves fiatal még általános iskolai színvonalon sem tud olvasni, emiatt nem csökken a funkcionális analfabéták többmilliós serege. Mivel 2009 óta huszonhatról harminchat százalékra emelkedett – és ha a német uralkodó elit nem fékezi meg a migrációt, akkor bizony tovább nő – az úgynevezett bevándorló hátterű tanulók aránya, akiknek nagyjából fele alacsony társadalmi státusú családból származik, a negatív trend folytatódik. Ez pedig tovább élezi a már amúgy is nagy kulturális, társadalmi és gazdasági feszültségeket Németországban.

Mindezt nem látja, nem érti a jelenlegi berlini kormányzat. Még a korábban egészséges gondolkodású, bevándorlásellenes, de most a lefagyott uniós befogadási–szétosztási rendszer felmelegítésén spekuláló belügyminiszter, Seehofer sem. Így „Willkommen” főnöknőjével együtt alighanem ő is bevonul majd Goethe kórházába, ahol betegtársainak szolidáris, habár nem szakképzett ápolója lehet – éppúgy, mint az isiá­szos kvótakirály és puszipajtása, a filantróp milliárdos. Díszes társaság!