Cenzúra

Miközben a hazai „demokratikus” ellenzék momentán az októberi önkormányzati választásokon szerzett felhatalmazásával a zsíros állások és a jelentős apanázzsal járó igazgatósági és felügyelőbizottsági pozíciók osztogatásának lázában ég, fél szemmel azért a nemzetközi környezetre is rásandít. Van is miért, a Népszava brüsszeli tudósítójának tollából például kedden olyan tudósítás szökkent szárba, amely hat – kell-e mondani, totál független – nemzetközi médiaszervezet magyarországi „tényfeltáró” látogatásáról szól, arról, hogy Magyarországon ténylegesen a magyar sajtószabadság rendszerszintű lebontása zajlik.

A jelentés publikálását szerdára ígérték, s ha ebbe a dokumentumba az európai olvasó bepillant, Párizstól Berlinig azon fog csodálkozni: hogy lehet az, hogy a tényfeltáró küldöttség tagjai egyáltalán hazatérhettek, nem valami tömlöcben sínylődnek, esetleg valamelyik nyugati nagykövetségen kértek menedéket? Azzal a felütéssel kezdi ugyanis a szerző, hogy Magyarországon nem zárnak börtönbe újságírókat, sőt fizikai erőszakot sem alkalmaznak velük szemben. A gondolatiságban azonban ott munkál a sejtelmes „még”. Még nem. Ma még pusztán csak elnémítanak. Olvashat még cifraságokat az ellenzéki sajtó „kivéreztetésről”, pláne cenzúráról, nota bene állandó fenyegetettségről. Kész csoda az is, hogy a küldöttség tényfeltárói, akik ha már itt jártak, s nem hagyhatták ki Karácsony Gergely főpolgármestert sem, a városházáról egyenesen nem szállodájuk légópincéjébe siettek, hanem a Nimród szerkesztőségébe. Oda, ahol a „hallgattassék meg a másik fél is” alapon – persze csak szolidan, tessék-lássék – egy kormánypárti újságírót, Kovács Zoltánt, a Nimród magazin főszerkesztőjét, a nemzetközi kommunikációért felelős államtitkárt is megkérdezték, aki a „független újságírókat” politikai aktivistáknak nevezte.

Ugyan mi lenne például Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke, aki tavaly májusban két „nagyon független civil szervezettel” Szabadítsuk fel a közmédiát, szüntessék meg az MTVA-t jelszóval indított petíciót, és szervezett tüntetést. Az Index hírportálnál dolgozó sajtómunkásokat is annyira fojtogatja a „goebbelsi sajtóvilág”, hogy a globalista olajcég hirdetését sem röstellik, az ökotudatossággal és a Karácsony által kihirdetett klímavészhelyzettel ráérnek majd akkor törődni, ha megjön a pénz.

A magyar sajtóvészhelyzet beharangozása egyébként már megkezdődött az olasz baloldali La Repubblica vasárnapi számában, ahol a magyarországi szamizdat-mozgalom egyik alapítója, a Beszélő szerkesztője, az SZDSZ alapítója, Haraszti Miklós számolt be a közmédia „goebbelsi” uralásáról. Arról viszont Haraszti elfelejtett említést tenni, hogy a „független” újságírók által támogatott baloldali és liberális pártok az önkormányzati választásokon egymás tenyeréből ettek a korábban általuk antiszemitának, sőt fasisztának tartott Jobbikkal.

A MÚOSZ elnöke, a ma már népszavás, egykoron az MSZP által elkótyavetyélt, aranyrészvényétől megfosztott Népszabadság volt munkatársa, Hargitai Miklós arról elfelejtett szólni a tényfeltáróknak, hogy a „demokratikus baloldal” napilapját, a Népszavát manapság – talán nem is kis részben – a kormányzati hirdetések tartják életben. A tegnapi számban például ebből három teljes újságoldalt is láthattunk. Hogy az „igaz” hírek eljuthassanak bárkihez, aki szeretné azokat megismerni.

Az elnémítás stratégiájáról hadováló „függetlenek” tényleg függetlenek néhány dologtól. Leginkább a tényektől, saját országuktól, a patriotizmustól. Ezeket szigorúan cenzúrázzák.