Mégis minek a környezetvédelem?

Talán sokkal egyszerűbb a dolog, mint gondoljuk. A bennünket körülvevő világot keresztény(demokrata) jobboldaliként lehet „teremtett világnak” tekinteni, amit a modern baloldaliak per környezetnek mondanak, és ennek védelmét saját kánonjuk egyik legfontosabb elemének tartják. És vajon a polgári oldal?

Lehet a teremtett világról hittel beszélni, s mindent szakrális szemszögből (is) nézni, és lehet környezetismeretet tanítani és környezetvédőnek lenni, lehet hippiként fűben füves cigarettával heverészni, és lehet polgári pikniket tartani ugyanott. Sok mindent lehet tenni, amire a környezetvédelem divatos liberális álcaruháját ráhúzzák, azonban látjuk mindannyian, a téma mennyi álságot és hazugságot tartalmaz. A világmegmentő környezettudatos fősodrók nem átallanak a tengerre tenni egy nem egészen százas tinédzser „környezetvédőt”, hajóval, repülővel kísérni, ha baj van, nem átallanak a városháza hátsó falának bringát támasztani, majd azzal néhány erőtlen tekeréssel a kamerák kereszttüzében bebiciklizni a főkapun, majd begurulni a „bugris”, azaz nem környezettudatos emberekre és hetet-havat összehordani.

Ha egy kicsit körbejárjuk, hogy mi is az a környezet, akkor rádöbbenünk, hogy sokkal több, mint kampányszöveg. Világba ágyazottságunk, teremtettségünk egésze, amit a ’68-as nemzedék és leszármazot­taik, követőik az új, mindent betakaró ideológiává tettek. Látjuk, a lázongó haragoszöldek hogyan lettek egyre fakóbbak, majd vörösek a 21. század elejére. Van egy téma, amivel riogatni lehet, de a valós probléma, az igazi környezet és annak védelme szót sem érdemel, vagy épp haragos pillantásuk tárgya lesz. Mert a környezet egész világunk, az, amivé tettük, s a legnagyobb nem az ipari, hanem a szellemi-lelki környezetszennyezés, ami az egész emberiség pusztulásához vezethet. Ez a szennyezés pedig alattomos, célja, hogy szépnek mutatkozva bejusson a táplálékláncba, a tankönyvekbe, az agyakba, elültesse a cél nélküli rettegés kis ármányát a lelkekbe.

Nos, ezért kell a környezetvédelemmel a polgári jobboldalon is sokkal láthatóbban és összehangoltabban foglalkozni, mert nagy a baj. Az internetszennyezés, a pornó világa, a függőségek, kábítószerek, a túlzabálás, az elhízás, a jólét pazarló életmódja, a fogyasztás maga mind-mind azt hivatott lebontani, amit nem hívőként is hívhatunk valódi emberi életminőségnek, hívőként pedig teremtett világunk egyensúlyának, ahol mindennek ott a helye, ahol lennie kell. Nevezhetjük ezt belső békességnek, örömnek, boldogságnak, szeretetnek, amit mindenki keres, amire mindenki vágyik a lelke mélyén a legkisebb magyar falutól a New York-i Hard Rock Cafe törzsközönségéig. A környezetvédelem helyes értelmezése pedig nem más, mint segíteni első körben a magyar embereket, aztán Európát is visszazökkenni az igazi emberi értékek világába. Ne lepődjünk meg a budapesti és nagyvárosi eredményeken. A protestszavazók egy igen jelentős része, koncentráltan a fővárosban, értéksemleges, megkötözött, függőségben levő ember, aki köszöni, nem kér a valós értékteremtésből, neki olyan álkörnyezet kell, amiben kellő kábulatban jól érzi magát. Őket zavarja minden, ami nem a semmi.

Ne gondoljuk, hogy ez új jelenség. Az igazi környezetvédők védőszentje, Szent Ferenc is kora ámokfutói között volt. Lovag, harcos, gazdag család sarja, lakomák, nők, jólét, hevület, kábulat. Kora politikai élete, katolikus egyháza romokban, korrupció, csalárdság, álnokság, képmutatás mindenütt. Egyszer csak kivonul ebből a környezetből, átmegy egy másikba. Környezetvédő, azaz értékvédő lesz, rájön, hogy mik az őt körülvevő világ valós értékei, ebből az élményből megírja a világirodalom egyik legszebb környezetvédő versét, a Naphimnuszt. Az erdő közepén felépít egy kis templomot, először helyreállítja magában, majd szűkebb környezetében a teremtett világ értékrendjét, aztán már tud a pápának és az egyiptomi muzulmán vezetőnek is mit mondani, fel tudja fenekestül forgatni az egész világot – mindezt értékvédelemmel és értékközvetítéssel. Van tehát példa…

Kár elengedni a környezetvédelmet, az igazit. Kár átengedni a környezetvédelmet a hamisítóknak. Ugyanis a környezetvédelemről lehet beszélni és lehet csinálni. Nálunk, aki nem csinálja, az beszél róla, aki értékelvű építkezéssel teszi mindezt, a környezetvédelemben láthatatlan. Talán eljött az ideje ezt az állapotot felszámolni! Mi a francnak a környezetvédelem? - teszik fel sokan a nemzeti oldalon is a kérdést. Talán mert a jövőnk szól róla, a teremtett világ jövője.