Veczán Zoltán

Vélemény és vita

Pénzcsináló esőtánc

Cortezék lovainak patája is olyan földön dobbant, amelyet emberáldozatok vére áztatott

Nehéz meló a törzs varázslójának lenni. Eltalálni a megfelelő varázsigéket, hogy a törzs vadászata jól sikerüljön, hogy jöjjön az eső, hogy a fókák meg a halak ne vándoroljanak máshova, hogy legyen elég gyümölcs, azaz hogy végtére is legyen mit enni. Nem mindegy, melyik kagyló- vagy csontfüzért rázza az ember, nem mindegy, milyen horkanással indítja a varázsigéket, egy szóval s nyugatiul mondva: az erőforrásokhoz való hozzáférés szempontjából szignifikáns kérdés az igények bejelentésének metódusa.

Új idők új varázstáncot kívánnak, új csontcsörtetést, új igéket. Ilyeneket például: „Cook egy barbár volt. A gyarmatosító terjeszkedés időszakának legtöbb emberéhez hasonlóan bárhová is ment, gyilkosság, emberrablás, erőszak kísérte útját.” Ha ezt elzörgi a delfincsontokkal, krokodilhörgésekkel tarkítva a törzs varázslója vagy éppen a törzsfőnök, garantált a siker, mennyei áldásként ömlik a morális és anyagi elismerés a törzsbeliek ölébe. Az új elátkozandó ellenség James Cook, akinek mindenféle olyan dolog „kísérte útját”, amely a 18. század emberének mindennapi tapasztalata volt a világ bármely pontján. Az idézett szöveget Anahera Herbert-Graves, a helyi ngati kahu maori törzs vezetője mondta el az új-zélandi rádiónak a szigeten kikötni kívánó James Cook-emlékhajó kapcsán, egyszersmind szólva minden elnyomott őslakos nevében, összességében pedig az egyetemes emberi értékek védelmében, természetesen.

Bon sauvage. Nemes vadember. A 19. század eszménye, a hős indián, a hajlíthatatlan gerincű rézbőrű, a fekete herceg, az idegen az ősi tudással. Mi itt, nyugaton a romlottak vagyunk, ők pedig a tiszták, a nemesek, akik őrzik magukban az emberiség egykori erényeit – ez még az európai elvágyódó, romantikus irodalom terméke. Herbert-Graves (maga is kapott név tulajdonosa) népe ugyancsak érdekes eredettörténetet tudhat magáénak.

Az európai fejjel elképzelt bon sauvage-ok akkor már inkább a moriori törzs tagjai voltak. A moriorik békésen éldegéltek afféle őslakosokként Új-Zélandon, az arra utazó európaiakkal sem volt különösebb bajuk, és vallásuk alapján elutasították az erőszakot. Mígnem megjöttek rokonaik, a harcos maorik. A katamaránjaikon érkező maorik nem osztották a moriorik pacifista elveit, ellenben lándzsáikkal hamar elkezdték megtizedelni a törzset. A moriorik fiataljai ellenálltak volna, de az öregek lefogták a kezüket. Így a maorik akadálytalanul öldöshették le a moriori férfiakat és kényszeríthették házasságra asszonyaikat. Két nemzedék múlva a morioriknak nyomuk sem maradt.

Ha a viharos 18–19. század történelmét nézzük, mondhatnók, a maorik talán mindössze annyiban különböztek Cooktól, hogy nemcsak lemészárolták és kifosztották ellenségeiket, de meg is ették azokat. A kannibalizmus igen elterjedt volt a maori törzsek körében azokban a romlatlan időkben, amikor fehér ember még nem tette be barbár lábait ebbe az édenkertbe, vagy legalábbis nem igázta le a maorikat. Ahogy egyébként tízezer mérfölddel arrébb Cortezék lovainak patája is olyan földön dobbant, amelyet emberáldozatok ezreinek vére áztatott, Indiában is kőkemény kasztrendszer szegült szembe az előbb holland, később brit gyarmatosítók puskáival, Afrikában meg egymás törzseinek tagjait árulták a fekete királyok, hadurak, törzsfők. A bon sauvage ugyanis nem létezik, lévén a szomorú valóság az, hogy az ember vallástól, bőrszíntől és kultúrától függetlenül hasonló lelkülettel és ösztönökkel bír: hódít, leigáz, gyarmatosít és gyilkol.

Mindezek miatt éppenséggel mulatságos, amikor egy kannibál zsarnok unokája kér számon 21. századi normákat egy másik zsarnokon, aki legyőzte a kedves nagypapát. Az új, globálisan elterjedt varázsige, amelyet kántál, terjed, mint a vírus: a periférián lassan mindenki megtanul emberi jogiul, és mindenki fújja, hogy milyen kárpótlásra tart igényt, miközben elvétve talán még mindig saslikot csinál eltévedt turistákból a hátsó kertben. A lényeg, hogy a csontfüzér megfelelő rázásával és a megfelelő varázsszavakkal örök morális fölényt és anyagi erőforrásokat tud kicsikarni a hülye nyugatiakból.

A varázserő forrása pedig nem más, mint az emberiség tízezer éves történelmének azon két-három százaléka, amikor éppen a fehér zsarnokok voltak erősebbek, és nem a sajátjai.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Bezár a „kocsma”!

ĀFricska. Jelentős összegben mernék fogadni, hogy megvan az ellenzék legfrissebb hisztériapatronja

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Sikersztori három kiadásban

ĀA lanyha augusztust követően ismét az aszfaltot felkaparva lőtt ki a magyar ipar, és éves szinten tizenegy százalékos – munkanaphatással kiigazítva kilencszázalékos – növekedést ért el szeptemberben