A környezetvédelem diktatúrája

A földgolyó tragikus helyzetéről immár szinte mindenki véleményt formált, legalábbis azok, akik a végzetes kimenetelű helyzet előidézőjében az emberi fajt látják. Azok a tudományos vélemények, amelyek más okokat sejtenek a globális felmelegedés mögött, hallgatásra vannak ítélve.

Demokrácia ide vagy oda, ébresztőt kell fújni napjaink nemtörődöm nemzedékének, vallja a liberális politikai elit. A kulturális hegemónia most is a fiatalokat veszi célba. Pontosan úgy, ahogyan néhány évvel ezelőtt a genderideológia iskolai oktatásával tette. Csendben és aljasul, mint valami harci menet, titokban, a szülők tudomása és beleegyezése nélkül haladt. Ott gyűrűzött a könyvek illusztrációjában, és rafináltan, rejtett szavak mögé bújva, új fajta antropológiai gyökereket eresztett gyermekeink ártatlan tudatában. A tolerancia és a másság tisztelete címszavai alatt, minden korábbi stabil értéket felborítva valódi földrengést okozott a kicsinyek lelkében.

Nos, az első olvasásra nemes értékeket hordozó, megtévesztő iskolai programok a család hagyományos felépítésének és stabilitásának lerombolását célozták. Anya és apa szerepét sztereotípiák alacsony kategóriáiba sorolta, a család egyedüli kritériuma a kölcsönös tisztelet és szeretet lettek. Ez azt jelenti, hogy bárki alkothat családot, nő nővel, férfi férfival kötöttségek nélkül léphet frigyre és alapíthat teljes értékű családot, ami természetesen a gyermekek örökbefogadását és nevelését is magába foglalja. Már bölcsődés korban illusztrációkon keresztül elmesélték az egészen pici, két-három éves korú gyermekeknek, hogy két anyuka hogyan igényelhet lombikban megtermékenyített babát, illetve a legboldogabb gyermek az, akinek két apukája van.

Meséskönyvek lapjain csókolózó királyfik illetlenkedtek, akik Csipkerózsika helyett inkább a saját nemű kedveseiket ölelték. Ezeket a színes, új fajta antropológiát hirdető meséskönyveket a római önkormányzat deficites kasszája ellenére, ingyen kapták meg az iskolák, óvodák és bölcsődék. De mindez csupán a kezdet volt. Ugyancsak a római önkormányzat komoly anyagi támogatást fordított arra is, hogy a pedagógusok megfelelően ágyazhassák a gyermekekbe a genderelméletet.

Színházi foglalkozás csalafinta szerepeibe bújtatva, felszólították az ártatlan gyermekeket, hogy helyezzenek koronát a fejükre, öltsenek rózsaszín, abroncsos királylányruhát, és finom mozdulatokkal gyakorolják a nemek váltakozását. A fiúknak megpróbálták megtanítani hogyan kenjenek vérvörös rúzst ajkaikra, míg a lányokat tipikusan férfias szerepekbe bújtatták. Elmagyarázták, hogy a nemek közti különbségeket nem velük született biológiai jellegzetességek teszik, hanem a merev társadalom kényszeríti rájuk ezt a meglehetősen szűk és immár elviselhetetlen szerepet. Ebből természetesen bármikor ki lehet és ki is kell lépni! – tanították az iskolákban. Bárki szabadon rendelkezhet és dönthet saját neméről, és a nap folyamán akár többször meg is változtathatja, pillanatnyi kedve és lelkiállapota szerint.

De mi köze mindennek a környezetvédelmi hisztériához?

Csak annyi, hogy a gender­elmélet után a környezetvédelmet akarják megtanítani a gyermekeknek Olaszországban. A környezet­védelmi diktatúra a 2019–2020-as tanév beálltával érvénybe lépett.

Hivatalos rendelet szerint a felső- és középiskolákban minden hónap utolsó péntekén a klímaválság iránti figyelemfelkeltés céljából elmarad az oktatás. A tanév tíz hónapjában vagy kötelező lógásra, vagy az iskola falai közötti tengődésre vannak ítélve a fiatalok. Ez csak az első lépés, a bemelegítés.

A Conte-kormány újonnan bársonyszékbe ültetett oktatási minisztere, Lorenzo Fioramonti, az Öt Csillag Mozgalom politikusa a Reutersnek adott interjújában felfedte hosszú távú céljait. Zöldháborút indít az iskolák falai között. Heti egyórás foglalkozást tenne kötelezővé minden közoktatási intézményben. Hogy ki, és mit tanítana környezetvédelem címszóval, azt még nem sikerült pontosítani. A cél a fenntartható fejlődés, a családok figyelmének felkeltése és hasonló, nemesen hangzó badarságok.

A döglött kutyát őrző cicomázott sír effektusát azonban az olaszok már ismerik. Jól megjárták a gender­oktatással, most már érzékenyebben reagálnak, amikor a píszí újabb ideológiai nyomását sejtik.

A zöldharc több fronton is zajlik. A kis copfos aktivista lány, Greta Thunberg erőszakos propagandája komoly hatással volt a progresszív olasz fiatalokra. A kis Gréta a civil katekizmus élharcosa, az új világvallás prófétája a gyökértelen olasz fiatalság ezreit mozgatta meg. Szep­tember utolsó péntekén, azon a híres iskolaszüneti napon több ezer iPhonos, Armani-pólós, Playstation-bajnok, yuotuber demonstrált a sze­-métben úszó örök városban. Persze olyanok is akadtak, akik radikális gesztussal utasították vissza az új világvallás piciny profétalánykáját.

A napokban egy copfos, sárga esőkabátos bábu akasztófahurokkal rögzítve lógott Róma egyik forgalmas felüljárójáról. Felette a felirat: Gréta az istenetek. Fején találta a szöget. A kis aktivista könnyedén a szekularizált, nihilista szívekbe lopta magát. Az értékek és ideálok nélküli szívekbe.

A progresszív liberalizmus civil katekizmusa valójában a keresztény egyház katekizmusát hivatott helyettesíteni. A keresztény értékrend szisztematikus tagadása, az azzal való szigorú szembehelyezkedés egyre nyilvánvalóbb. Az új világvallásban az ember nem Isten képmása, hanem pusztító parazita, a természetre támadó agresszív vírus. Az ember, a túlzott ipari fejlődés által, mint valami halálos betegség tört Gaia Földanyára. A nyugati, azaz keresztény kultúra népeit eméssze bűntudat pusztító életvitelük miatt, ők a hibásak az ökoszisztéma egyensúlyának megbomlásáért. Az új környezetvédelmi tantárgy is ennek megfelelően hibakereső agymosás és természet­imádás lehetőségeit veti fel.

Az iskolák falai mögött lappangó diktatúrát nem olyan nehéz tetten érni. Az új oktatási miniszter, Fioramonti első lépésként száműzte a feszületet az iskolatermek falai­ról. Helyette inkább világtérképet javasolt, mintha holmi összeférhetetlenség lenne a két tárgy között. Az oktatási miniszter a fenntartható környezetért aggódik miközben párttársa, Virginia Raggi, Róma polgármestere szemétteleppé és patkánytanyává változtatta a páratlan szépségéről híres örök várost.

A háztartásokban gondosan szétválogatott hulladékokat, kimosott üvegeket és műanyagokat nagyvonalú gesztussal töltik egybe a hulladékgyűjtő telephelyeken, miközben horribilis szemétdíjat fizettetnek a római polgárokkal. A Trevi-kút mellett kidobott hűtőszekrények, foltos ágybetétek tarkítják a turista-élményt. Fagylaltospoharak, pizzás dobozok között botorkálnak a romantikus belvárosi sétálók, miközben hulladékhegyek emelkednek a perifériák utcáin. Aki nem hiszi, az látogasson Rómába.