A Der Spiegel című balliberális német hetilap egyik nyári száma címlapján mutogatta az „Európa-kapitánynak” titulált Carola Racketét, aki Sea-Watch 3 nevű NGO-hajójával a líbiai partok közelében cirkálva „megmentett” a tengeren hánykolódó több tucat afrikai migránst, majd szembemenve az olasz törvényekkel és az olasz parti őrség hajójával, végül önkényesen kikötött a lampedusai kikötőben.
A Matteo Salvini akkori belügyminiszter által háborús bűnösnek nevezett 31 éves német nőt hősként ünnepelték a nyugati bevándorláspárti médiumok és politikusok, s három nap alatt másfél millió eurót gyűjtöttek össze neki, hogy óvadék ellenében szabadlábon – mint az európai értékek hordozója – folytathassa „migránsmentő” agitációját, illetve az illegális bevándorlókat Európába taxiztató „szolgálatát”.
Október elején Rackete még az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) előtt is propagálhatta Európa-ellenes nézeteit. Saját sikere és számos megvalósult mentőakció szerinte azt bizonyítja, hogy lehetséges a menekültek partra szállítása és az uniós tagországok közötti elosztása. Azt javasolta, meg kell teremteni az (Afrikából) Európába jutás legális lehetőségét és meg kell változtatni az uniós szabályozást annak érdekében, hogy a rászorulók mentésén dolgozó civilek több segítséget kaphassanak.
A volt Greenpeace-aktivista az (olasz) igazságszolgáltatás teljes eltorzulásának nevezte, hogy büntetőeljárás alá vonják az emberéletek mentését végző civileket. Alighanem még jobban felháborodna, ha Andrea Doria admirális, a genovai flotta 16. századi legendás parancsnoka valami csoda folytán feltámadna, és Rackete csempészhajóját rakétasebességgel a tenger fenekére küldené, ahogy tette még 84 évesen (!) is a földközi-tengeri muszlim kalózhajókkal. Nyilván azt is mélyen elítélné, ha tudná, hogy az admirális unokaöccse és egyben utóda, Giovanni Andrea Doria a Szent Liga egyesült armadájának egyik vezetőjeként az 1571-es lepantói csatában, Görögország nyugati partjai közelében megsemmisítette a keresztény Európát a Földközi-tengerről meghódítani kívánó II. Szelim oszmán szultán hajóhadát.
Ma a keresztény Európát megtagadó és eláruló brüsszeli alkalmatlan politikusok, a globalista gátlástalan spekulánsok és az embercsempész bűnszervezetekkel egy tálból cseresznyéző álszent álcivil aktivisták a két hős olasz admirálist éppúgy eltakarítanák az európai színtérről, mint ahogy megpróbálják Salvinit, Orbánt, Kaczyńskit és társaikat, akik egyaránt szeretik s védelmezik hazájukat és a szabad nemzetek közös Európáját.
A napokban homokszem került azonban a gépezetbe. Ugyanis hétfőn a bevándorláspárti többségű LIBE-bizottság – szocialista kezdeményezésre – a földközi-tengeri migránskutatási és -mentési műveletek fokozására szólította fel az uniós tagállamokat, emellett a tengeren felvett és Európába szállított menedékkérők uniós elosztását szolgáló állandó mechanizmus – tulajdonképpen a már többször megbukott kötelező migránskvóta – felállítását sürgette. Mivel a májusban megválasztott Európai Parlamentben együttvéve abszolút többségben vannak a baloldali (szocialista, liberális, zöld és kommunista) frakciók, szinte biztosra lehetett venni, hogy az EP csütörtöki plenáris ülésén megszavazzák a LIBE állásfoglalás-tervezetét. Ehelyett, ha kis többséggel is, de leszavazták.
Így kaptak egy figyelmeztetést az Európát megtagadó bevándorláspárti erők, de hiba volna azt hinni, hogy meghátrálnak. A keresztény szabadság híveire hosszú harc vár, mert mai eltorzult világunkban nem a két Doria, hanem Rackete számít „Európa-kapitánynak”.
Kapcsolódó írásaink
Szalai Attila
Felülírt Biblia
ĀA brit bíróság döntése tehát azt sugallja, hogy „a Teremtés Könyvének 1.27 pontjában való hit” és „a transzgenderizmusban való hit hiánya” együtt elegendő alapot szolgáltat arra, hogy az Egyesült Királyságban megbüntessenek valakit