Európa megtagadói (6.)

A Der Spiegel című balliberális német hetilap egyik nyári száma címlapján mutogatta az „Európa-kapitánynak” titulált Carola Racketét, aki Sea-Watch 3 nevű NGO-hajójával a líbiai partok közelében cirkálva „megmentett” a tengeren hánykolódó több tucat afrikai migránst, majd szembemenve az olasz törvényekkel és az olasz parti őrség hajójával, végül önkényesen kikötött a lampedusai kikötőben.

A Matteo Salvini akkori belügyminiszter által háborús bűnösnek nevezett 31 éves német nőt hősként ünnepelték a nyugati bevándorláspárti médiumok és politikusok, s három nap alatt másfél millió eurót gyűjtöttek össze neki, hogy óvadék ellenében szabadlábon – mint az európai értékek hordozója – folytathassa „migránsmentő” agitációját, illetve az illegális bevándorlókat Európába taxiztató „szolgálatát”.

Október elején Rackete még az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) előtt is propagálhatta Európa-ellenes nézeteit. Saját sikere és számos megvalósult mentőakció szerinte azt bizonyítja, hogy lehetséges a menekültek partra szállítása és az uniós tagországok közötti elosztása. Azt javasolta, meg kell teremteni az (Afrikából) Európába jutás legális lehetőségét és meg kell változtatni az uniós szabályozást annak érdekében, hogy a rászorulók mentésén dolgozó civilek több segítséget kaphassanak.

A volt Greenpeace-aktivista az (olasz) igazságszolgáltatás teljes eltorzulásának nevezte, hogy büntetőeljárás alá vonják az emberéletek mentését végző civileket. Alighanem még jobban felháborodna, ha Andrea Doria admirális, a genovai flotta 16. századi legendás parancsnoka valami csoda folytán feltámadna, és Rackete csempészhajóját rakétasebességgel a tenger fenekére küldené, ahogy tette még 84 évesen (!) is a földközi-tengeri muszlim kalózhajókkal. Nyilván azt is mélyen elítélné, ha tudná, hogy az admirális unokaöccse és egyben utóda, Giovanni Andrea Doria a Szent Liga egyesült armadájának egyik vezetőjeként az 1571-es lepantói csatában, Görögország nyugati partjai közelében megsemmisítette a keresztény Európát a Földközi-tengerről meghódítani kívánó II. Szelim oszmán szultán hajóhadát.

Ma a keresztény Európát megtagadó és eláruló brüsszeli alkalmatlan politikusok, a globalista gátlástalan spekulánsok és az embercsempész bűnszervezetekkel egy tálból cseresznyéző álszent álcivil aktivisták a két hős olasz admirálist éppúgy eltakarítanák az európai színtérről, mint ahogy megpróbálják Salvinit, Orbánt, Kaczyńskit és társaikat, akik egyaránt szeretik s védelmezik hazájukat és a szabad nemzetek közös Európáját.

A napokban homokszem került azonban a gépezetbe. Ugyanis hétfőn a bevándorláspárti többségű LIBE-bizottság – szocialista kezdeményezésre – a földközi-tengeri migránskutatási és -mentési műveletek fokozására szólította fel az uniós tagállamokat, emellett a tengeren felvett és Európába szállított menedékkérők uniós elosztását szolgáló állandó mechanizmus – tulajdonképpen a már többször megbukott kötelező migránskvóta – felállítását sürgette. Mivel a májusban megválasztott Európai Parlamentben együttvéve abszolút többségben vannak a baloldali (szocialista, liberális, zöld és kommunista) frakciók, szinte biztosra lehetett venni, hogy az EP csütörtöki plenáris ülésén megszavazzák a LIBE állásfoglalás-tervezetét. Ehelyett, ha kis többséggel is, de leszavazták.

Így kaptak egy figyelmeztetést az Európát megtagadó bevándorláspárti erők, de hiba volna azt hinni, hogy meghátrálnak. A keresztény szabadság híveire hosszú harc vár, mert mai eltorzult világunkban nem a két Doria, hanem Rackete számít „Európa-kapitánynak”.