Elvarázsolt város

Holott az Oscar-díjas amerikai filmsztár lelkesedésének időpontjában az ellenzék még vissza sem vette a fővárost, amely akkoriban szerintük nem volt sem szabad, sem független – mint október 14–től. (A sokat látott világhíres színész azon is elámult, hogy nálunk fiatal lányok éjnek idején vidáman flangálhatnak az utcákon.)

A film forgatásakor, Tarlós városvezetésének időszakában voltak honpolgárok, akik a főváros antidemokratikus, fojtogató légkörét csak magukat narkotikumokkal elringatva tudták elviselni. Például a kispesti önkormányzat szoci képviselői, akik az anyagtól fehérlő orral el is szálltak. Évi százmilliós jövedelmekkel és „kólával” próbálták kibekkelni a diktatúrával terhelt, elátkozott időket. Elzsongítva várták, hogy választóik jóvoltából újra talajt foghassanak. Gyurcsánynak viszont kevésbé fehér, inkább vörös az orra. A DK vezére nem a cuccot, hanem inkább magát az egész MSZP-t szippantja fel, ettől érezhet varázslatosan kellemes állandó bizsergést.

A budapesti választók többsége nem füvezik, mégis megszédült az önkormányzati választás napján. Vak gyűlölettől bódultan menesztette a várost felpezsdítő Tarlóst. Azt a Tarlós Istvánt, aki a korábbi városvezetés idején, a 4-es metró építésénél lenyúlt több száz milliárd forintból huszonhatmilliárdot visszaszerzett, a világ legélhetőbb városai közé tornázta fel Budapestet, ahol turisták tömegeit bűvöli el a megújult Várkert bazár, a Kossuth tér és egyáltalán a város. Ráadásul mindezt úgy tette, érte el az elutasított főpolgármester, hogy piszkos pénzek sem tapadtak a kezéhez. Nekünk azonban – ha nem is Mohács – de a reinkarnálódott Demszky kell, Karácsony által megszemélyesítve. A magas, jóképű, finom modorú vakmerő ígérgető, aki kitűnően biciklizik is – csak éppen kétbalkezes. Megválasztása sporthasonlattal élve olyan, mint ha például a labdarúgó-válogatottunkkal EB-döntőt kiharcolt edzőt kirúgnák, helyére pedig egy másodosztályban vergődő csapat trénerét emelnék, mondván: ideje a változtatásnak!

Hát, ha van csoda, akkor most nagyon kell, hogy legyen. Talány, hogy Budapest csaknem évtizedes aranykorában, a Tarlós-érában megnőtt igényekkel Karácsony Gergely miként lesz képes tartani a tempót. Az előjelek nem túl biztatók. Mutatványként ugyanis egyelőre csupán lejárt szavatosságú, dohos figurákat tud előbűvészkedni a turkálóban talált kalapból. Viszont ahhoz, hogy a Budapestet körüllengő varázslat a következő öt évben ne váljon átokká, valamiféle bűbájra lesz szükség.