Vélemény és vita
A modus vivendi elgáncsolói
Ha nekimennek hőseinknek, példaképeinknek, jelképeinknek, szobrainknak, emlékműveinknek – például a német megszállás áldozatainak emléket állító, Szabadság téri szoborcsoportnak – azokat meg fogjuk védeni
Azt mondja nekünk Gergő, a tizenegy előtt felkelni képtelen, délben még görcsösen a kávésbögréjébe kapaszkodó, álmos szemű szociológusból főpolgármesterré avanzsált Karácsony Gergő – miközben éppen visszafoglalta Budapestet valakiktől –, hogy Wass Albert náci volt. Vagy náci kollaboráns.
Én már magát ezt a visszafoglalósdit sem értettem egészen pontosan. Rémlett, mintha 1686-ban visszafoglaltuk volna Budát a töröktől, 1849. május 21-én pedig az osztrákoktól. Aztán 1919-ben jöttek először a kommunisták, majd rögtön utánuk a románok (akik Budapestről kivonultak ugyan, de mind a mai napig megszállva tartanak százháromezer négyzetkilométernyi magyar területet), 1944. március 19-én pedig a németek, akiket melegváltásban követtek a szovjetek – és velük együtt ismét a kommunisták. Tőlük 1956-ban pár napra visszafoglaltuk a várost, de aztán mégis maradtak, egészen 1990-ig (a kommunisták), illetve 1991-ig (az oroszok). Közben az 1956-os visszafoglalókat bitófára küldték Gergő legközelebbi politikai szövetségeseinek szellemi-politikai elődei és biológiai felmenői.
Hiába lapozgatom azonban a közelmúlt történelmével foglalkozó történelemkönyveket és bújom a Wikipediát, nem találom meg, hogy kik tartották megszállva és kiktől kellett visszavenni Budapestet 2019-ben. Különösen úgy, hogy közben mindenhol azt olvastam: „Budapest mindenkié!” Tehát az enyém is, aki vidéken élő magyar emberként úgy tekintek Budapestre, mint a nemzet fővárosára. Most akkor tőlem is visszavették? Vagy éppen én vettem vissza valakiktől? Netán saját magamtól? Teljes a zűrzavar.
Jöhet tehát a jól bevált, Apró Antal-féle megoldás: akiket ki akarunk nyírni, azokra először rásütjük, hogy horthysták, fasiszták, nácik, nyilasok (bármit jelentsenek is ezek a szavak, és bármennyire távol is álljanak az egyes szavak jelentései egymástól), majd felkötjük őket, persze virtuálisan, de mégis erkölcsi-politikai értelemben. Nos, Gergő, a mi Gergőnk, az egykori nemzeti liberális szociológus, majd zöldpolitikus ezt a jól bevált kommunista módszert kezdte el alkalmazni mindjárt a megválasztása után. Lenácizta Wass Albertet.
Szóval Wass Albert náci volt. Vagy náci kollaboráns. Ha Gergő a gyerekeinek esti mesének például az Erdők könyve meséit olvasta volna, biztosan más lenne a véleménye. Vagy ha olvasta volna az Ember az országút szélén című regényt (nem túl hosszú, közepesen értelmes politikusoknak is ajánlható) – ahol Wass Albert világosan leírja véleményét a nácik magyarországi kiszolgálóiról, a nyilasokról, valamint a zsidókról és a zsidó vagyonok elkobzásáról – talán szintén más fénytörésben látná a dolgokat. Hogy a Wass Albert életét, írói munkásságát és közéleti tevékenységét feldolgozó számtalan életrajzot és monográfiát, az azokban szereplő, alapos kutatásokkal alátámasztott tényanyagot már ne is említsem.
Mert lehet ugyan nácizni, de van itt egy kis bökkenő. Az, hogy ezzel olyan palackból engedjük ki a szellemet, amit az utóbbi években sikerült bedugaszolni. Helyre került Magyarország 1944. március 19. utáni történelme és a holokauszt. Méltó emlékhelyet és emléknapot kaptak az áldozatok. A magyarországi zsidóságot a kormány beemelte a nemzeti együttműködés rendszerébe. Az Egységes Izraelita Hitközség vezetője szerint a magyar kormány nem antiszemita.
Az Európai Unió alapjogi ügynökségének 2018-as felmérése szerint Magyarországon hat év alatt tizenkét százalékponttal csökkent azon zsidók aránya, akik problémának látják az antiszemitizmust, miközben Belgiumban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban és Svédországban jelentősen nőtt ez az arány. Ugyanezen felmérés szerint a zsidókkal szembeni ellenséges utcai megnyilvánulásokat a legtöbben Franciaországban és Belgiumban látták problémának, a legkevesebben Lengyelországban és Magyarországon. Továbbá: a legtöbb zsidó Hollandiában, Franciaországban és Belgiumban kerüli elővigyázatosságból a zsidó rendezvényeket, a legkevesebben Olaszországban, Magyarországon és Ausztriában. A kivándorlást fontolgató zsidók aránya Olaszországban és Spanyolországban a legmagasabb, míg a legalacsonyabb Magyarországon, Belgiumban és Franciaországban. Vagyis a zsidók biztonsága és biztonságérzete szempontjából Magyarország minden tekintetben az élen végzett a felmérés szerint, amit még az Index is kénytelen volt megírni.
Röviden, létrejött egy modus vivendi, a békés egymás mellett élés, amelyben mindenki moderálja magát. De ha nekimennek hőseinknek, példaképeinknek, jelképeinknek, szobrainknak, emlékműveinknek – például a német megszállás áldozatainak emléket állító, Szabadság téri szoborcsoportnak – azokat meg fogjuk védeni.
