A szuverenisták és a nyugat hősei

Voltak felmérések, amelyek néhány százalékkal jobb eredményt jósoltak a kormánypártnak, de az eredmény akkor is azt mutatja, hogy Kaczyńskiék tovább erősödtek. A nyugati média nem túl koherens értelmezései szerint Lengyelországban és Magyarországon egyszerre van elnyomó diktatúra – de minimum autoriter tendenciák – és biztató ellenzéki eredmények (hiszen Varsóban és Budapesten is az ellenzék ért el sikert, ráadásul a lengyel kormánypártnak oda a felsőházi többsége). Pedig nem új, hogy a varsói választók – hasonlóan a legtöbb európai főváros lakóihoz – kevésbé fogékonyak a jobboldali, nemzeti politikára, mint a vidékiek. Ez a legtöbb országban így van, és amikor a választások után a frusztrált fővárosiak heves mucsaizásba kezdenek, egy kicsit mindig hozzátesznek ahhoz, hogy véleményük országosan továbbra is kisebbségben maradjon.

A brit balliberális The Guardian baráti szakértőkkel kommentáltatta meg hétfőn, hogy a vasárnapi eredmények reményt adnak a lengyel és a magyar ellenzéknek. A cikk vezető képén a baloldali melegaktivista, Robert Biedroń látható, aki a londoni szerkesztőségből nézve alighanem a tökéletes kelet–közép-európai politikus, bár a baloldali szövetség, amelynek tagja, harmadannyi szavazatot kapott, mint a PiS, amikor pedig az EP-választáson önállóan indult a pártja, akkor hatodannyit. De mégiscsak érdekesebb, mint az unalmas, jobbközép, szokványos politikusok.

Az EBESZ tegnap megjelent értékelése csak részben igazolhatja a The Guardian és eszmetársai narratíváját, hiszen megállapította, hogy a választás bizony szabad és igazságos volt. Persze gyorsan hozzátették, hogy az egyenlőtlenségek a médiában és a kormány „homofób retorikája” azért mégiscsak megkérdőjelezi az egészet. Hát persze.

Magyar szempontból a vasárnapi lengyel választás lényege az, hogy a PiS újabb győzelme jó hír Magyarországnak és jó hír általában véve a visegrádi négyeknek. Donald Tusk pártjával, a Fideszhez hasonlóan néppárti Polgári Platformmal padlón van a viszony, amiért a Fidesz nem az ő liberálisba hajló álláspontjukat osztja, hanem Kaczyńskiékat tekinti szövetségeseinek. A képviselőik ott gáncsolják a fideszeseket és a saját kormánypártjukat az EP-ben évek óta, ahol csak lehetőségük van rá. Az ilyen viselkedés persze nem marad a nyugati liberális elit jutalma nélkül: míg Kaczyńskiék jó eséllyel örökké páriák lesznek, Donald Tusk az Európai Tanács élére ejtőernyőzhetett a választási vereség elől.

De nemcsak Tuskék és a Fidesz kétoldalú viszonyáról van természetesen szó, hanem arról, hogy a megerősödött PiS-szel a kormányon Lengyelország továbbra is a V4-ek egyik stabil bástyája marad. Sem a lengyel, sem a magyar kormány nem enged a nagyobb európai országok folyamatos törekvésének, hogy kijátssza egymás ellen a visegrádiakat.

A visegrádi együttműködés akkor tudja hatékonyan képviselni a régiónk érdekeit, ha szuverenista kormányok alkotják. Akkor tud erőt felmutatni és megmaradni az EU-n belüli legsikeresebb regionális együttműködésnek. Ezt az egységet és makacs fellépést egyébként egész jól támogatja az említett The Guardian és társai által képviselt folyamatos lenéző kioktatás, annak hangsúlyozása, hogy a kelet–közép-európaiak csak akkor számíthatnak a szimpátiájukra, ha olyanokká válnak, mint ők. Márpedig a nyugati liberális elit sosem tudja teljesen a saját képére formálni a visegrádiakat. Nem véletlenül.