Vélemény és vita

Nincs liberális egyenlőség

Bicska nyílik zsebünkben, úgy vágja oldalunkat, hogy ömlik az epe, mikor milliós nagyságrendben kártérítést fizet az állam (fizetünk mi, állampolgárok) kegyetlen gyilkosoknak, mert állítólag „senyvednek” cellájukban

Tudom, ők is emberek, Isten teremtényei, így nekik is jár az emberi méltóság, no meg néhány (de nem mindegyik!) szabadságjog. De az azért mégsem járja, hogy az egyébként téves, mondhatni naiv – a liberalizmusnak és az egyenlősdinek hála elterjedt – „igazság” fogalmának értelmezése rájuk is igaz legyen. Mert minden, amit politikai érdekek vita nélkül terjesztettek el a világon – ezúttal a liberalizmus kulturális hegemóniájának bölcsőjéből – téves kell, hogy legyen. Hazugság.

Az „igazság” fogalma a liberálisok szerint ugyanis azt jelenti, hogy mindenki egyenlő – vita nincs! És ezért kell Szögi Lajos gyilko­sainak is kártérítést fizetnünk, hisz nem érvényesült az egyenlőség, nem volt pihe-puha ágyacska, tévé, wifi, megfelelő koszt. De a történelem, a konzervatív filozófia és a józan paraszti ész is azt mondja, hogy az „igazság” azt jelenti, hogy törekedve ugyan az egyenlőségre, de mindenki azt kapja a közösségtől, amit érdemei szerint megérdemel.

A több ezer évig – ha nem számítjuk az igaztalan emberi kizsákmányolást vagy a rabszolgaságot – köztudatban élő értelmezést mindenki elfogadta. Mert olyan, hogy egyenlő bánásmódban részesüljön egy tolvaj, egy gyilkos, egy áruló, olyan skandalum volt, hogy azzal nem lehetett volna semmiféle társadalmi rendet fenntartani. Ezzel szemben – leginkább ha a bűn, büntetés és bűnhődés hármasságot nézzük – közkeletű volt az a logika, miszerint mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ideális viszonyokban mindenki elfogadta azt Platóntól Szent Tamáson át egészen John Kekesig, hogy az erényes és érdemes élet, amelyet a közösségnek szentelnek, többet érdemel a közösséget vagy a másikat megsértő tetteknél. Ez alapján kell büntetni és jutalmazni. Köztük pedig nincs egyenlőség.

A modern liberalizmus pedig, miután összeforrt az egalitárius nézetekkel, azaz szociálliberálissá vált, elkezdte terjeszteni a már ennek előtte kiötlött, naiv (mikor a jóval egyenlőként kezeli a rosszat) és voltaképp igazságtalan egyenlőséget. Pedig egyenlőség csak és kizárólag a transzcendens (azaz Isten), a természetjogok területén és az elvi síkon „társadalmi szerződéssel” létrejött törvények előtt van. Sehol máshol. Hiszen vannak kicsik és nagyok, kövérek és vékonyak, ügyesek és ügyetlenek, okosak és buták; nők és férfiak, valaki ide, valaki oda születik; és vannak a szo­cializációnak hála mély különbségek ember és ember között is. No meg persze a közösségekért vagy éppen ellenük elkövetett tettek közt is különbség van, amelyek következménye meg kell, hogy nyilvánuljon a jutalom és a büntetés különbsége közt is.

Ezért szembeköpése az ártatlanoknak, a jóra valóknak, az erényeseknek, mikor az olyan szörnyűséges tetteket – egy édesapa brutális meggyilkolásáról van szó – elkövető bűnözők tízmillió forintokat kapnak, mert poloskát láttak a falon – pedig az a tisztességes emberek otthonaiban is felbukkan így őszidőn. Vagy mert kicsi a cella alapterülete – pedig becsületes emberek kisebb helyen is dolgoznak. Vagy mert nincs tévé, nincs ingyen wifi stb. Ja és mert kemény az ágyon lévő szivacs.

Vagy egy gyerekgyilkost, egy apagyilkost is megilletné minden, a liberálisok szerint egyenlőségen alapuló szabadság-, kisebbségi- és többletjog? Mert ez a vívmány szent, örök és sérthetetlen? Mert aki megkérdőjelezi, az minimum náci, fasiszta és rasszista? Miért ez a hamisan csengő pátoszi hang az egyenlőségről? Mert azzal, hogy Európában és Magyarországon ismét győzött a szélsőséges liberalizmus egyenlőségbe vetett naiv hite, ismét legyőzték a többséget, az igaz­ságot, és földbe döngölték a józan észt. És ezzel ismét vereséget szenvedett a társadalmi igazság, ismét jó nagy pofont kapott a csöndes és becsületes többség a jogi – és nem politikai! – hatalomtól.

Jogerőssé vált ugyanis a minap az a bizonyos ítélet, amelyet az Emberi Jogok Európai Bírósága eljárásában Szögi Lajos brutális gyilkosainak utolsó tagja nyert meg, így kártérítésre jogosult – mert „rosszak” a börtönben a körülmények. Öröm egyébként az ürömben, hogy a kártérítés segítséget nyújthat a több mint egy évtizede meggyilkolt Szögi Lajos családjának.

Csak 2017-ben évi negyvenhárom (!) magyarországi rab esetében hozott hasonló ítéletet az európai bíróság a liberális igazságfogalom logikája alapján. Több mint kétszázharmincmillió forint kártérítést volt így köteles az állam kifizetni a rossz hazai börtönkörülmények, pontosabban a szűkös cellák, a kényelmetlen ágyak és a csótányok miatt. Valakinek „csupán” négy-, de akad olyan elítélt is, akinek hétmillió forint ütötte a markát, függetlenül attól, hogy tolvaj vagy gyilkos, esetleg „csak” gyermekbántalmazó az illető.

Hát tényleg megőrültek a jogalkalmazók? Tényleg ennyire elvesztették a liberális jogvédők kapcsolatukat a valósággal? Jó lenne, mert most sajnos nem ez a helyzet, ha ezekre a kérdésekre végre nemmel felelhetnénk.

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Mocsok

ĀRáfordulva az önkormányzati választások előtti hétre, egyre töményebben élhetjük meg azt az alantas gyűlölettel teli, mocskos kampányt, amit a balliberális ellenzék szított fel

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Van mááásik!

ĀÚri viselkedésről és acsarkodásmentes világról aligha ábrándozhatunk. Bangóné meg örülhet. Nincs egyedül, és van honnan mintát venni. Mármint negatív mintát. Előtte tehát újabb távlatok nyílnak

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom