Kurz útjai

Ez egyszerre volt realista és mérsékelten ambiciózus kijelentés, hiszen nem magáról beszélt, hanem Sebastian Kurzról. A papírforma bejött, a Néppárt nyert, Kurz pedig szinte szóhoz se jutott az örömtől, hiszen az eredmény a legoptimistább várakozásokat is felülmúlta.

Hofer tudta, hogy nem fog nyerni, sőt nyilván az elvesztett szavazatok sem lepték meg, de a tízszázalékos veszteség azért szíven üthette a szabadságpárti vezetőket. Az Ibiza-botrány és néhány azt követő ügy nemcsak a kormányt rántotta magával, hanem Heinz-Christian Strache akkori pártelnököt is, aki már csak azért is megkerülhetetlen alakja az FPÖ-nek, mert ő hozta vissza a pártot az élvonalba a 2005-ös pártszakadás után. A párt vezetői rendkívül kellemetlen helyzetbe kerültek, hiszen óriási nyomás volt rajtuk, hogy elhatárolódjanak tőle, hogy próbálják távolítani magukat a botránytól.
Ez nemcsak emberileg nehéz, hanem politikailag is. Főleg úgy, hogy a tábor nagy része nem fordult el Strachétól. Elemzők szerint az elvesztett szavazók egy része átpártolt Kurzhoz, a többiek pedig otthon maradtak vasárnap. A már említett reklámban Hofer azzal érvelt az FPÖ-re szavazás mellett, hogy csak egy erős, szabadságpárti partner akadályozhatja meg Kurzot abban, hogy „balra billenjen”. Herbert Kickl, a szigorú bevándorláspolitikájáról is ismert volt belügyminiszter – aki szintén ezzel a szöveggel kampányolt – vasárnap este már azt mondta: 16 százalékos eredménnyel nehezen lehetnének erős partnerei Kurznak.

Márpedig a kancellárnak szüksége lesz szövetségesre. Az FPÖ–ÖVP-kormány maga Kurz szerint is jól dolgozott, és ebben a formációban tudná érvényesíteni a sikeréhez nagy mértékben hozzájárult migrációs politikát. A törött szárnyú FPÖ-nek azonban a koalíció most aligha lenne érdeke, hiszen eleve gyenge pozícióból indulnának a tárgyalásokon, ráadásul bőven van házifeladatuk. Kurz persze profitálhat sanyarú helyzetükből, kormányon megpróbálhatja maga alá gyűrni az FPÖ-t, sőt pártszakadást előidézni. Ez rövidtávon nem a stabil kormányzás záloga persze, de ha valakinek, hát a 33 éves Kurznak van ideje.

Ha az osztrák sajtóra pillantunk, egyértelmű, a városi értelmiség hová terelné Kurzot: a választás másik nagy győzteséhez, a Zöldekhez. A klímapánik eddigi legjobb eredményéhez emelte fel azt a pártot, amely két éve még kettészakadt és kiesett a parlamentből. A Zöldek – ahogy mindenhol máshol is – jellemzően a magasan képzett nagyvárosiak pártja, Bécs pár belső kerületében még nyerni is tudtak. Viszont éppen a vörös–zöld vezetésű főváros példája mutathatja meg Kurznak, miért kellene óvakodnia tőlük, a Zöldek migrációs politikája pedig köszönőviszonyban sincs az övével. Míg az FPÖ-vel a módszerekben és a hangsúlyokban nem mindig értettek egyet, itt egész egyszerűen nincs közös halmaz. Ebben a kérdésben egész Európa felé óriási a felelőssége, és nem megnyugtató, hogy hétfőn a rádiónak nyilatkozva a gazdaságpolitikát emelte ki prioritásként, nem említette a migrációt. Ezek tehát Kurz lehetőségei, a történelmi mélypontra süllyedt, bár így is második szociáldemokraták technikailag szóba jöhetnek partnerként, de ez kevéssé valószínű. Alakíthat kisebbségi kormányt, ez is opció, de alighanem csak az utolsó.

Szóval most nagyon figyeljünk Ausztriára. Egy néppárti–zöld koalíció veszélyes lenne, ráadásul önmagán túlmutató jelenséggel, hiszen Berlinben is ihletet kaphatnak. Ott pedig már így is elég nagy a baj.