Rab Irén

Vélemény és vita

Csúsztatott valóság – amikor a bicska kinyílik a magyar zsebben

Trócsányinál képzettebb, felkészültebb és tapasztaltabb ember nincs a biztosok között

Azon a szeptember eleji napon, amikor Ursula von der Leyen asszony kihirdette, mely jelölteket milyen pozícióra választ az általa irányítandó Bizottságban, nagy volt az előzetes izgalom. Mi szivárgott ki, mit tud a média, hogyan lehetne befolyásolni a polgárokat és persze a döntéshozót, az új bizottsági elnököt. A német közszolgálati rádió, a Deutschlandfunk reggeli műsorában teljes blokkot szentelt az eseménynek, több EP-képviselőt kérdezett meg a biztosi posztok szerinte helyes/helytelen elosztásáról.

A szocialisták képviselője szerint botrányos lenne, ha például a jogállamiság biztosi posztját, ha lesz ilyen, Magyarország kapná. Hogy egy magyar? – horgadt fel a másik megkérdezett, Elmar Brok. – A bizottságnak elemi érdeke, hogy vitathatatlan biztosok üljenek benne, nem kétes országok, mint Magyarország, vitatott jelöltjei! A riporter hölgy jól alákérdezett, hangsúlyában benne volt az ítélet is: Magyarország nem jogállam. Elmar Broknál hitelesebb uniós szakértőt nem is találhattak volna, hiszen EP-képviselőként negyven évig ült a néppárti frakcióban és különféle tisztségekben. Igaz, hogy húsz év után lobbizmussal vádolták, és neves alkotmányjogász honfitársa szerint Brok maga a legális korrupció.

Szinte el is felejtettem ezt a vérlázító ébresztőt, mert Von der Leyen fittyet hányt a közmédián át közvetített politikai sugallatra, és Trócsányi Lászlót jelölte a bizottságába. Ráadásul fontos pozíciót szánva neki, hogy azután csütörtökön az Európai Parlament jogi bizottsága, a JURI, leszavazza, és alkalmatlannak találja a legalkalmasabb biztosjelöltet, elvéve tőle ezzel a szakbizottsági meghallgatás lehetőségét. Mert kétség nem fér hozzá, hogy Trócsányinál képzettebb, felkészültebb és tapasztaltabb ember nincs a biztosok között. Elég csak egy pillantást vetni lecsupaszított életrajzára, hogy lássuk, jogtudósként, diplomataként és politikusként is helytállt élete során. Az európai közjog és a nemzetek alkotmányjoga a kisujjában, talán ezért féltették tőle a jogállamisági biztosságot!

A felkészültség az EU-ban úgy látszik, inkább hátrány, hiszen, ha csak a magyar példánál maradunk, a politikában teljesen kezdő Gyurcsánynét csont nélkül parlamenti alelnöknek választották. Amikor ezt a hírt meghallottam, azt hittem kacsa, hogy szórakozik valaki. De nem! Kláránk az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségében osztja az észt, világosítja fel képviselőtársait a magyarországi demokrácia mibenlétéről. Trócsányi bábáskodott a hírhedt illiberalizmus megteremtésén, ezért nem alkalmas arra, hogy a Balkánra utazgasson a csatlakozó országok európai értékeknek megfelelését vizsgálni – nyilatkozik Gyurcsányné. Talán Klárának kellene a posztot adni, már csak balkáni érdekeltsége kapcsán is. Trócsányit a liberálisok sem támogatták, hiszen benne látják a jogállamiság lebontásának legfőbb előmozdítóját. Őket a frakció újsüttetű alelnöke, a szintén politikai tapasztalat nélküli momentumos Cseh Katalin hergeli hazája ellen.

Mert sem az EU, sem a média nem a kisujjából szopja a Magyarországot lejárató, minősítő, tényeket figyelmen kívül hagyó vagy csúsztatott információkat. Ha csak az általam jól ismert német nyelvterületen belül maradok, látnom kell, kik tájékoztatnak Magyarországról. Kiket keres fel egy német stáb, ha helyszíni riportot akar készíteni Magyarországról. Baloldali, liberális (német érdekeltségű) orgánumok és aktivisták nyilatkoznak a sajtó- és szólásszabadságról, azaz szerintük annak hiányáról, a művészet, az oktatás és tudomány állami felügyeletéről, a korrupcióról, az intoleranciáról, a jogállamiság leépítéséről. A hallgattassék meg a másik fél is! – íratlan szabálya fel sem merül bennük, a kiegyensúlyozott tájékoztatást csak máson kérik számon.

A magyarországi kormánypolitika a német médiában mindig „vitatott”, mert illiberálisként definiálta magát. A miniszterelnök személye is vitatott, azaz nem elfogadható, állandó jelzője a német médiában a jobboldali populista, jobboldali radikális, kétes, és a többi, mind negatív politikai megbélyegzések.

Kíváncsi lennék, ha a német kancellárra a magyar sajtó hasonló színvonalú minősítéseket fogalmazna meg, milyen politikai botrány kerekedne? És mi lenne, ha az ellenőrizetlen, illegális bevándorlásért, a háttérpaktumokért, az európai jogszabályok megsértéséért állandó jelzőkkel illetnénk őt?

Vagy mi lenne akkor, ha nem politikai és pártérdekek, hanem a hozzáértés határozná meg a dolgok menetét, ha a kelet-közép-európai érdekeket is figyelembe vennék, és nem akarnák számonkérni rajtunk azt, ami náluk sem működik? És azt is szeretném még tudni, mikor fog a magyar ellenzék konstruktív módon, hazája és nem a pártja érdekei szerint szerepelni külföldön?

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Őrizni kincseinket

ĀEgykori gyermeki kincseink hogyan maradnak velünk a hideg reszketésben?

Kő András

Kő András

Ez is, az is

ĀA fogadalom egy lánchoz hasonlítható, amely állandóan zörög az ember nyakán, és azt sugallja, hogy a fogadalomtevő nem szabad