Lóránt Károly

Vélemény és vita

Megint szól a rádió

Nehéz megítélni, mennyire lesz hatékony a SZER működése, azonban bizonyos, hogy nem a sajtószabadsággal van itt a probléma, hanem az ellenzék alkalmatlanságával, amelyen a Szabad Európa Rádió újraindítása sem segíthet

Megint. Gyerekként sokat hallgattam, ha visszaemlékezem, ma is fülembe cseng a rádió jellegzetes bejelentkezése: Itt a Szabad Euró­pa Rádió, a szabad Magyarország hangja! A hangsúly a rádión és Magyarországon volt. Ezután felsorolták azokat a hullámsávokat, ahol az adót fogni lehetett. A velünk egy házban lakó nagybátyámmal együtt hallgattam, mert nálunk csak a Kossuth rádiót lehetett fogni, nekik pedig világvevőjük volt. A világot akkor a Szabad Európa Rádió jelentette. A politikai témájú hírek már gyerekkoromban is érdekeltek, meg hát a Rákosi-korszakban nem is nagyon lehetett kimaradni a politikából. A hivatalos propaganda áradt például a Kossuth rádióból vagy a Szabad Népből, utóbbi egészségügyi papírként is szolgált abban az időben. A hivatalos propagandára adott válasz meg a családból érkezett. Akkor tanultam meg az egyik nagynénémtől, hogy mi a különbség az angol és az akkor (1949) éppen elfogadott magyar alkotmány között. Ha valaki nem tudná, mert vagy túl fiatal, vagy már nagyon feledékeny, hát az, hogy az angol az a Magna Charta, ezt (a magyart) pedig a franc akarta.

A Rajk-pert is közvetítette a rádió és én hallgattam Rajk vallomását. Arra emlékszem, hogy azt mondogatta: „bűnösnek érzem magam”. Ez egy nagyobb per volt, ahol azt is felsorolták, hogy kit ki véd, mert, ugye, jogállamban éltünk. Hétévesen fogalmam sem volt, hogy mit jelent az a szó, hogy ügyvéd, megkérdeztem tehát az éppen ott lévő egyik nagynénémet (jó sok volt, nagymamám tizenhat gyermeket szült). A válasz: az öcsike, aki még jobban rájuk húzza a vizes lepedőt. Ebből látszik, hogy a családunk teljesen tisztában volt a politikai helyzettel, nem úgy, mint azok, akik a kor elmúltával rácsodálkoztak a világra: „Hogyhogy ezt nem láttuk elvtársak?”

Így hát a Szabad Európa Rádiót (SZER) és a rokonságot is hallgatva jó politikai indíttatást kaptam, amelynek köszönhetően a későbbiek folyamán sohasem csalódtam egyetlen politikusban sem. Két kivétel azonban mégis akadt. Az egyik 1956, amikor a Szabad Európa Rádiót hallgatva a nagybátyám, aki vasutas volt, így fordult hozzám: Gyere, menjünk ki a Kelenföldi vasútállomásra várni az ENSZ-csapatokat! Valahogy azután mégsem mentünk, de jobb is, mert máig ott ácsoroghatnánk, nézegetve az állomásépület omladozó vakolatát, amely ebben a formájában derekasan állta az elmúlt több mint hatvan évet. A másik csalódás Merkel. Szakmasovinizmusból – eredetileg villamosmérnök voltam – azt gondoltam, hogy minden műszaki, vagy reálvégzettségű ember normális, és hát, ugye, Merkel fizikusként végzett.

Mindez azért jutott eszembe, mert a The New York Times tudósítása szerint a Szabad Európa Rádió, amely a rendszerváltoztatás után, 1993-ban megszűnt, újból megkezdi Magyarországnak szóló adását. A The New York Times cikke arról szólt – olvasható egy portálon –, hogy az Orbán-kormány átírta az alkotmányt és a választási törvényt, aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségét és ellenőrzése alá vonja a sajtót „amely ma a gyűlöletbeszédnek, az etnikai identitás politikájának és az összeesküvés-elméleteknek a központosított erősítője, amely antiszemita húrokat is megszólaltat, és szélsőséges retorikát használ a párt bázisának bővítésére”. A The New York Times azt is írja, hogy Trump szövetségesének tekinti Orbánt, miközben a magyar kormányt élesen bírálják a Kremllel, valamint Kínával fenntartott jó kapcsolatai miatt.

És azt is, hogy: „David Cornstein, az Egyesült Államok budapesti nagykövete, nyugalomba vonult ékszerkereskedő és Trump elnök barátja igyekezett tompítani a SZER hatását. Biztosítékokat kért az ügynökségtől, hogy adásai nem összpontosítanak majd a kormányról szóló negatív történetekre, vagy tényeltáró újságírásra, és nem ássa alá az ő nagyköveti tevékenységét”.

A mozaikokból az is kiderül, hogy a SZER vezetője John Lansing lesz, aki szerint a rádió kezdő költségvetése évi hétszázötvenezer dollárt fog kitenni, a próbaadások 2020-ban indulnak, majd egy évvel később kerül sor a rendszeres adás megindítására. Ebből az információból két következtetés is levonható. Az egyik az, hogy az amerikai külügyminiszté­rium, ahonnan a kezdeményezés elindult, még hosszú időn keresztül számít az Orbán-kormány hivatalban maradására. A másik, hogy az ügynökség nagyjából tíz fővel fog kezdeni, ami nem túl sok egy egész napos rádióműsorhoz, hacsak nem akarnak zenei műsort is szolgáltatni a nap nagy részében. A Visegrad Insight is terjedelmes cikkben foglalkozik az amerikai lap írásával, de a Wojciech Przybylski által jegyzett cikkből nem derül ki, mi a saját és mi a The New York Times cikkírójának véleménye. Mindenesetre ez a cikk azt hangsúlyozza, hogy az Orbán-féle magyar szuverenitás függővé tette az országot Moszkvától, hogy a gazdaságot a nepotizmus jellemzi és az ország társadalma a kormány által uralt média hamis üzenetei körül forog. A cikkíró még azt is hozzá teszi, hogy Magyarország a Riporterek Határok Nélkül nevű civil szervezet sajtószabadság indexe szerint tizennégy helyet csúszott vissza 2019-ben az előző évhez képest. A civil szervezet egy térképet is közöl, amelyen a sajtószabadság különböző fokozatai szerint színezi be az egyes országokat. Mi az Egyesült Államokkal együtt a narancs-sávba esünk, ami azt jelenti, hogy a sajtószabadság helyzete problémás. Az egyes országok értékelése egy nyolcvanhét kérdést feltevő kérdőív kitöltésén alapul, amelyet szakértők töltenek ki, de hogy kik lehetnek ezek a szakértők, arra nem található utalás.

Bizonyos következtetések azonban levonhatók, de már a Budapest Businesss Journalból, amely a témával foglalkozó cikkében azt írja, hogy a The New York Times Krekó Pétert, a Political Capital nevű budapesti székhelyű tanácsadó- és tudásközpont igazgatóját idézi, aki szerint Orbán Magyarország centralizált médiaszerkezetét Oroszország példáján modellezte. Krekó azzal vádolja Magyarország kormánypárti médiáját, hogy a Sputnik Newsban és az RT-ben (Russia Today) megjelenő, Kreml által ihletett narratívákat vesz át. „Orbán oktatási, média- és nem kormányzati szervezetekkel kapcsolatos politikáját nyilvánvalóan Putyin ihlette” – idézi a Budapest Businesss Journal Krekó szavait.

Nos, nem kellett sokat kutakodnunk, hogy megtaláljuk Riporterek Határok Nélkül, a The New York Times és az amerikai külügyminisztérium ihlető forrásait. A tájékozatlan olvasó esetleg fennakadhat azon, hogyan lehet az, hogy Trump szövetségesének tekinti Orbánt, miközben a sajtószabadság hiányát véleményezve, újraindítják a Szabad Európa Rádiót. Ennek oka, hogy az amerikai politikában különböző erők működnek, amelyek elemzésére itt nincs lehetőség, ám a következő, 2020-as elnökválasztás kapcsán sort fogunk rá keríteni. Egyelőre értjük be annyival, hogy Trump az amerikai fehér középosztály embere, míg az amerikai külügyminisztérium a deep state (mély állam) kezében van.

Hogy mennyire lesz hatékony a SZER működése, az nehezen ítélhető meg, hiszen eggyel több vagy kevesebb kormányt gyalázó média, az „kimegy a mosásban”. E tekintetben talán Kárpáti Ivánnak, a Klubrádió munkatársának van igaza, aki szerint: „A NER által szorongatott, még megmaradt kormánykritikus sajtó heti szinten szállít olyan híreket, amelyekbe nem csak Nyugat-Európában, de a környező országokban is belebukna a kormány. Ha valaki tájékozódni akar, akkor bármikor olvashat az interneten ilyen anyagokat. Hogy Mari néni nem olvas ilyet, mert nincs nála net? Oké, akkor nézzen bele a mindenhol elérhető RTL Híradó utolsó tizenöt percébe, vagy vegyen újságot.”

Vagyis nem a sajtószabadsággal van itt probléma, hanem az ellenzék alkalmatlanságával, amelyen a Szabad Európa Rádió újraindítása sem segíthet.

 

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Gyalázatos paktum

ĀFél tucat ember ünnepelte hétfőn Máltán a saját hülyeségét. Az olasz, a francia, a német – pont Horst Seehofer, uramisten! –, a máltai és a finn belügyminiszter, na meg Avramopulosz migrációs biztos

Rab Irén

Rab Irén

Korrupció és lobbizás

ĀA németek többsége az egy éve tartó intenzív érzékenyítés következtében a klímavédelmet fontosabbnak találja, mint a növekedést. Pedig a klímatörvény a lakosságnak fog fájni

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom