Tamáska Péter

Vélemény és vita

Szlovákia nemzeti villámhárítója

Szlovákia szeptember 1-jén ünnepelte az alkotmány ünnepét

Ezen a napon fogadták el 1992-ben az ország képviselői az új, a vár mellett épült parlament épületében azt az alkotmányt, amely burkoltan kimondta a csehektől való elválást, Csehszlovákia megszűnését.  Andrej Dankónak, a szlovák parlament elnökének külön öröm volt, hogy felavathatta azt a harminc méteres zászlótartó rudat, amelyen a szlovák zászló magasabban loboghat, mint a Reichstag előtt a német vagy a budapesti parlament előtt a magyar. A szlovákoké három méterrel hosszabb, mint a magyaroké – jegyezte meg kétértelműen, kissé erotikus ízzel Techet Péter egy írásában, s valóban, a világ harmadik legnagyobb parlamentje, a budapesti előtt álló zászlórúd csak huszonhét méter magas. Szlovákia számára a harmincméteres zászlótartó rúd alapvető, fontos életszükséglet: Daniel Guspan kabinetfőnök szerint egyenesen a nemzeti büszkeség szimbóluma. (S mindössze potom harmincnégyezer euróért.) A mértékadó s mindent górcső alá vevő Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a szlovák elnök ezen keresztül megelégedéssel tekinthet Budapest felé a maga kétszintes, dísztelen és színtelen lapos tetős parlamenti épületéből. (Azt mondják, főképp felvidéki magyar melósok építették.)

A FAZ megemlíti a nagyobb rúd kapcsán, hogy a két nemzet között a rivalizálás történelminek mondható. Ján Slota, Andrej Danko elődje a Szlovák Nemzeti Párt élén valóban híres volt magyarellenes kirohanásairól. A kilencvenes években – így a FAZ – még páncélosokkal akart bevonulni Budapestre, Danko ennél jóval mérsékeltebb. Tagadja, hogy a zászlótartó rúddal a magyarok szemét akarta volna kiszúrni.

Ő csak arra kérte a mérnököket, hogy minél magasabb rudacskát tervezzenek. Amikor aztán kiderült, hogy az akár harminc méter magas is lehet, akkor döbbent rá, hogy három méterrel több lesz, mint a magyar országház előtt álló zászlótartó rúd. Andrej aztán szívét-lelkét beleadta, hogy a nagy terv megvalósuljon. Egy szóvivő szerint a szociáldemokratáknak, Robert Ficóéknak is nagyon tetszett, hogy az „állami szimbólumok láthatóságára” ilyen nagy gondot fordítanak, ezzel is elmélyítve a patriotizmus gondolatát a szlovák elmékben és szívekben.

Persze akadnak vicc-csinálók. Egyiküknek sikerült a Google-térképre a zászlórudat mint Szlovákia Nemzeti Villámhárítóját becsempésznie. A FAZ szerint ez azért is találó, mert a szlovák himnusz azzal kezdődik, hogy „Fenn a Tátra ormán villámok cikáznak”. A szatirikus szlovák Zomri.online – miután tényleg villám csapott bele a zászlótartó rúdba – ugyancsak elszórakozott Danko büszkeségével: egy fotómontázson az elnök felemelt mutató ujjával vezeti helyes irányba a villámot.
De térjünk rá a szlovák nemzet névjegyére, az alkotmányra. Abban a felvidéki magyarok csak kisebbséget jelentenek, s nem államalkotó társnemzetet. Azon az 1992. szeptember 1-én, amikor Ivan Gasparovics volt az államfő, és a magyarfaló Vladimir Meciar állt a kormány élén, a magyar képviselők nem szavazták meg az új, kizárólagosan szlovák alkotmányt, és kivonultak a képviselőházból. Nem akarták a világot megbántani, de úgy vélték, szavazhatnak a saját ízlésük szerint is. Kivonulással.

A Szabad Újságban akkortájt írta Duray Miklós a felvidéki magyarság nevében, hogy „létünk vörös fonala a bizonytalanság”. S joggal (s egyben sajnálattal) jelentette ki, hogy „az 1989 novemberének végétől zajló demokráciakísérlet a nemzeti kisebbségeknek egy lehetőséget teremtett: a nyílt – de eredménytelen – védekezés lehetőségét az ellene irányuló különböző támadásokkal szemben. A jogaik bebiztosításában azonban a kommunista időszakhoz képest romlott a helyzetük.” Szomorú, ám tárgyilagos látlelet: a szlovákok ott folytatták a beolvasztási politikát, ahol a „sztálini nemzetiségpolitika” jegyében taktikai okokból abbahagyatták velük. S bár Danko elnök többször elmondta, hogy Orbán Viktort igen tiszteli, az asszimiláció a Felvidéken éppúgy erőteljesen megy előre, mint Slota vagy Meciar idejében.

A visegrádi országok egységének fenntartása érdekében a magyar kormány keze sok tekintetben meg van kötve. Azt is csak mi, zsurnaliszták mondhatjuk ki, hogy ez meglehetősen megalázó. Vajon a kisebbségvédelem csak magyar rigolya lenne?

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Két kicsi krumpli

ĀFricska. Világéletemben szerettem a jó tréfákat, így hát a mai magyar ellenzék előtt le a kalappal

Dippold Pál

Dippold Pál

Alkalmatlankodók

ĀNéhány évtizeddel ezelőtt Magyarországon még törvény szólt az általános hadkötelezettségről

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom