Őry Mariann

Vélemény és vita

Di Maio szégyene

Kiverte a biztosítékot az olasz kormányban Orbán Viktor római látogatása

álláspont

A magyar miniszterelnököt önfeledten ünnepelte az Atreju nevű jobboldali nagygyűlés közönsége, állva énekelték neki az Avanti ragazzi di Budát, a beszédét állandóan tapssal szakították meg, sorba álltak, hogy szelfizzenek vele.

Luigi di Maio külügyminiszter egészen biztosan nem ilyen fogadtatásban részesült volna az Atrejun, de megkockáztatom, máshol se. Az előbbit biztosan tudjuk, hiszen Giuseppe Conte miniszterelnök szavait fütyülés és huhogás kísérte – igaz, ő legalább ezt bevállalta. Az ellenséges hangulat nem véletlen, hiszen ahogy előző nap ugyanott a bevándorlásellenes Matteo Salvini, volt belügyminiszter fogalmazott: ilyen köpönyegforgatót, mint Conte, ő még nem látott. Ezzel láthatóan egyetértett a közönség is.

Conte ugyanis olyannyira független és technokrata miniszterelnöknek bizonyult, hogy két teljesen ellentétes politikához is kész volt az arcát adni. Méltó társa ebben Di Maio, aki pártjával, az Öt Csillag Mozgalommal különösen visszataszító manővert hajtott végre. Az Öt Csillag Mozgalom ugyanis kormányon kevesebb mint egy év alatt elvesztette választói felét, majd amikor Salvini felmondta az együttműködést, nem mertek újra kiállni a választók elé. A mai erőviszonyokat már nem tükröző parlamenti mandátumaikba kapaszkodtak, és összeálltak addigi esküdt ellenségükkel, a Demokrata Párttal, csak hogy hatalmon maradjanak. A nagy elitellenes, politikai megújulást ígérő jelszavaik ellenére szembeköpték mindazokat, akik őket kormányra juttatták.

Ez már önmagában is szégyen, de van benne több is. A szociáldemokraták ugyanis nem hazudtolták meg önmagukat, támogatásukért cserébe a bevándorlásellenes politika elsöprését követelték, Di Maióék pedig szépen le is számolnak mindazzal, amit maguk is támogattak nem is olyan régen.

Nem meglepő, hogy mindezek fényében Di Maiónak eldurrant az agya, amikor meglátta a felvételeket Orbán fellépéséről. A vagdalkozása egészen tragikomikus, hiszen olyanokat mond, hogy nem engedi meg senkinek, hogy támadja Olaszországot, Orbán Viktor pedig nem ismeri az olaszokat. Ha ez igaz lenne, az azt is jelentené, hogy Di Maio megvédi Olaszországot, ami nem egészen így van, hiszen önként vállalta, hogy országa embercsempészek tranzitországa legyen. Sőt azt is jelentené, hogy a magyar kormányfővel szemben ő viszont ismeri az olaszokat, ami nem annyira hiteles állítás, ha egy politikusnak a kormányzás tizenhét százaléknyi mínuszt hoz.

Az is erős mondat volt Di Maiótól, hogy szerinte Orbán beavatkozik az olasz belpolitikába. Valószínűleg a saját bosszankodásától nem hallotta, amikor a magyar kormányfő kifejezetten arról beszélt, hogy nem akarja ezt tenni. A migráció távolról sem belügy, hanem nagyon is európai ügy, amiben mindez idáig nyílt lehetőség az együttműködés Olaszország és Magyarország között. Hazánkat és a V4-eket – ahogyan Conte tette – igazán nem lehet azzal vádolni, hogy nem segítik a migráció front­országait, hiszen 2015-től a legnagyobb mértékben támogatták Macedónia határvédelmét. Ahogyan Olaszországnak is segítenek, ha eldönti, hogy a migránsokat kint akarja tartani, nem pedig Európába importálni. De a hajók beengedését, a kvóta követelését, azt, hogy saját határaik és Európa határainak védelme helyett inkább más tagállamokra akarják erőltetni számolatlanul a menekültstátusra aligha jogosult illegális afrikai gazdasági bevándorlókat – na ehhez nem asszisztálunk.

Szóval, ha valaki beavatkozik más országok életébe, az éppen Di Maio és barátai.

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

A Száz Könyv

ĀA sok szempontból felejthető 2005-ös év igazi szellemi kalandja volt a Nagy Könyv akció

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Törököt fogtam...

ĀMiféle demokrácia az, ahol a bajokat, például a migránsbűnözést évek óta eltitkolják, ahol kiátkozzák azt az újságírót, aki leírja és bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy megvásárolják az újságírókat