Czakó Gábor

Vélemény és vita

Leszámolás az igazsággal

Megmutatta, hogyan él a Mindenható a földön, amikor ember, amikor nincs, hol lehajtsa fejét

Gazdaságkort egyre gyorsuló változások dúlják a kamat engedélyezése, a reformáció, a földrajzi fölfedezések, a gyarmatosítás kora óta. A sebesség nőttön nő, s kiterjed a koreszmékre a művészetektől a világháborúkig, melyek immár kétszer is megrázták az egész világot. Zajlik a homo sapiens testi-lelki átalakítása is, hogy ne legyen többé „Isten képmása”, ne érezze magát annak, aki „férfinak és nőnek” (Ter 1,28) teremtetett.

Átalakult a szabadság.

A liberalizmus a latin libertas „szabadság” szó megszemélyesítése, magyarán szabadságizmus volna, ha a nagy megengedősdi születése pillanatában nem csapna át a semmibe, az emberiség évezredes értékeinek, élükön megmaradási tapasztalatainak fölszámolásába. Ez már a „liberté” francia oltárra emelésekor kiderült, midőn ellenfeleit és kitalálóit egyaránt a guillotine-hoz hurcolta. Az eszme aposto­lait ez csöppet sem zavarta. A felelős kormányzat jelszava alatt árasztották el a világot a Leninek, Maók, Hitlerek, Baby Doc-ok, Sékou Tourék, Ceausescuk és más gyilkosok, miközben árnyékukban fölosont az oltárra meg a trónra a megfoghatatlan és felelőtlen kényúr, a gazdaság, a pénz, a „bankrendszer fizetési ígérete”, s azóta valamennyi létkérdésünkben dönt. Legkivált pedig szemünk láttára fölfalja a világot oxigénestül, erdőstül, vizestül, éghajlatostul. Oly erővel és magabiztossággal cselekszik, hogy pisszenni se merünk, sőt, enkezünkkel ássuk sírunkat. A morgás jogát hatalmuktól megfosztott államfőink gyakorolják helyettünk, midőn pár évenként dünnyögni gyűlnek a jelzett kérdésekről.

A helyzetet fő- és jószágvesztés terhe mellett kötelesek vagyunk demokráciának nevezni. Hab a tortán, hogy négyévenként szavaznunk is kell erről! Tehát „mindenki benne van a pácban.” (Hamvas)

Az erdő, a tenger, a légkör, a balatoni halállomány szabályozza önmagát. A kultúra maga a mérték. A gazdaság is hazudja ezt, miközben az önmagát „szabaddá” nyilvánító tanult embert a korlátlan „fejlődés” lidércével kecsegteti, és a jogok, javak, eszmék zabálásának zűrzavarába hajszolja. A bolondházi törvények amennyire jók a pénznek, annyit ártanak a természetnek és az embereknek. Egyre távolabbra tolják ki a szabadság határait: túl a valamin, egyenest a szabadosságba, a semmibe.

Nyugat-Európa vezetőinek zöme hívja, csalogatja a távolból „menekült” tömegeket, olyan kultúra neveltjeit, amelynek sosem volt demokráciafogalma és ma sincs. Az iszlám jelentése: „belenyugvás Isten akaratába”.

A szabadságot az európai ember keresztény hitével együtt kapta, majd azzal együtt elfeledte. Hogy milyen csalafinta a „fejlődés”, a szabadsághoz és az élethez való jogot maga a liberalizmus, a szabadságizmus mosta ki belőle, midőn szándékosan összekeverte a célt az eszközzel. A szabadság ugyanis az üdvösséghez, igazsághoz, Istenhez, vagy világiasabban szólva: boldogsághoz segítő eszközök egyike. János evangéliumában így tanít Jézus: „Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok. Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8, 31-32). Tehát az igazság megismerése, és a vele való élet teszi szabaddá az embert. Jézus tanítása ellen a jelenlévő zsidók tiltakoztak, mert szabadnak vélték magukat. Polgári jogi értelemben azok is voltak – leszámítva pár csekélységet, amit ügyesen kitoltak a vitából: a római megszállást, bűneiket…

Jézus így folytatta: „…mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” A szabadság ellentéte tehát nem a korlátozottság, hanem a bűnözés. A vétek, a rossz szeretete és életrendbe iktatása belülről igázza le az embert. Ennélfogva a szabadság a legmélyebb, legbensőbb, közvetlenül Istennel összekötő érték, hiánya pedig Tőle elválasztó fogyatékosság.

„A bűn tesz szolgává.” Gazdaságkor a történelem eddigi legnagyobb csapdája, mert úgynevezett filozófiái, erkölcstanai, jogrendszerei, sőt, esztétikái(!) és mindennapi életvitele egyre galádabb bűntetteket engedélyeznek a szabadság örve alatt. Maga a sátán készítette a rendszert, hogy lépre csaljon bennünket. Megengedte nékünk a régi bűnöket, sőt, erősen javasolta az általa ihletett kultúriparon keresztül, hogy raboljunk, hazudozzunk, öljünk, paráználkodjunk, habzsoljunk, utánozzuk az ösztöneik függvényeiként élő állatokat. Létszintjük alá merüljünk, mert az állat nem tudja, hogy létezik bűn, ezért el sem követheti.

Amikor a volt keresztény világ üzleti, kényelmi és élvezeti pillérekre építette szabadságát, erénnyé, emberi joggá suvickolta bűnök tömegét, kultúráját kultusz helyett rémfilmekre, gügye nyomogatós játékokra és kábítószerekre váltotta, akkor szembefordult léte lényegével. Vagyis alkotójával, a kereszténységgel, a világ egyetlen vallásával, amely nemcsak mélyen ismeri a szabadságot, hanem egyenesen reá épül. Egészen pontosan a tökéletesen szabad Jézusra!

Ő ugyanis nem a legendák ködébe merülő harcias tanító volt, mint például Mohamed, nem is Buddha-szelíd bölcs mester, hanem hús-vér ember is, aki a jó, az üdvösséges élet oktatásán túl élénken élt egy teljes emberi sorsot egészen a kereszthalálig. Megmutatta, hogyan él a Mindenható a földön, amikor ember, amikor éhes, amikor nincs, hol lehajtsa fejét, amikor gondoskodnia kell éhezők, betegek seregéről, ráadásul elviselni, hogy lépten-nyomon félreértsék. A mi sorsunkat, bűneink és ostobaságunk sűrítményét élte már megfeszítettsége előtt, mintegy keresztként.

Gazdaságkor minduntalan az úgynevezett demokráciára hivatkozik, holott műve az igazságszerető bölcs démosz helyett álértékek és testi vágyai után loholó tömeg. Zagy. A zagyot a választási és vásárlási kampányok fölkeverik, majd ülepítik a következő galibáig. A hányatott egyének ma megőrülnek az olimpiáért, holnap pedig követelik, hogy ne legyen. Az igazság tenne szabaddá? Jézus kitart emellett a keresztfán is, a szabadságmegvonással végrehajtott kínhalálában. Eközben a volt keresztény nép fülébe egyre duruzsolják: igazság nincs, hogyan tehetne szabaddá? Ha létezne, nem a tiéd volna, ellopnák azok a ganék…

A világtévében elénk vetített jövő lényegét régebben csak az éjszakai filmekben láthattuk, ma már délután és a mesefilmekben is mutatják – korhatár nélkül. Szép, jó és harmadik ikertársuk, igazság nincs. Elhallgatják, hogy igazságtagadó társadalomban szabadság sincs, emberi élet sincs, verseny sincs, csak világnagy csalás.

Aki még tudni véli, hogy fiú-e vagy lány, az titkát tartsa meg magának, s tegyen úgy, mintha munkát kereső hímnős meztelencsiga volna a világnagy pornóiparban.

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Visszavenni Budát

ĀBizonyos választási szereplők tudatosan ismételgetik, hogy vissza akarják venni Budapestet

Kő András

Kő András

Objektivitás

ĀTheodor Mommsen (1817–1903) egyike volt a 19. század legjelesebb ókortudósainak

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom