Valóban humanitárius

„Ha beengedjük őket, állandóan jönni fognak. És akkor meghalnak. Ha világossá tesszük, hogy a határok zárva vannak, akkor az érintettek nem fognak elindulni kockázatos tengeri útjukra. Ez szerintem civilizált és humanitárius megoldás, akárcsak az ausztrál modell: mi döntjük el, kik jöhetnek az országba” – figyelmeztetett még a nyár folyamán a Földközi-tengeren kialakult állapotokra Daniel Pipes Közel-Kelet-szakértő. Akkoriban még a keménykezű Matteo Salvini volt a belügyminiszter, aki fokozatosan kitiltotta az illegális bevándorlókat szállító NGO-hajókat az olasz kikötőkből, miközben a liberálisok a szigorú törvényekkel szembeszegülő kapitányt, a Der Spiegel címlapját is megjáró fia­tal Carola Racketét ünnepelték.

Azóta a Salvini-féle Liga kifúrásával sikerült ismét bevándorláspárti kormányt Róma nyakába ültetni, a roskatag, nem mellesleg bármiféle legitimitás nélküli kabinet pedig rögvest újraindította a mediterrán taxinak is nevezett „szolgáltatást”. A recept ismert: az embercsempészek némi pénzért cserébe a nyílt tengeren hagyják a szerencsétlen menedékkérőket, mondván, a széplelkű mentőhajósok majd elfuvarozzák őket Európába. Hiszen ott úgyis szívesen látják őket, ráadásul ezzel párhuzamosan Brüsszelben is felerősödtek a sokszor letagadott kvótatervek.

Ez így együtt maga a Meghívó.

Legutóbb kedden, Líbiától mindössze száz kilométerre vettek át migránsokat a Soros-féle Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet munkatársai egy túlzsúfolt fabárkáról, és persze nem vitték vissza őket. A törékeny járműről nyilván senki sem feltételezhette, hogy önerőből valaha is eléri majd az olasz partokat. Így ér össze s működik együtt évek óta a gátlástalan bűnözői kör és a jóemberkedő s jól fizetett aktivisták ténykedése, emiatt ismét sokan fulladnak majd vízbe a jobb élet reményében útra indított szerencsétlenek közül. A fősodratú médiában és a brüsszeli felvilágban kétségtelenül jól mutató produkció ugyanis azt sugallja az érintetteknek: kockáztassatok, induljatok el Európa felé! Ami több mint felelőtlenség. Embertelenség.

Ezzel szemben áll a Sorosék által ugyanezzel a jelzővel illetett korábbi olasz példa, illetve különösen is a magyar gyakorlat, amely éppen az ellenkezőjét üzeni: ne gyertek, pláne ne illegálisan, az életetek kockáztatásával, inkább mi megyünk oda! Ráadásul az Orbán-kormány nemcsak papol erről, hanem tesz is a válságrégiókért, a program neve pedig Hungary Helps. Azaz Magyar­ország segít.

A Nézőpont Intézet tegnap közzétett felmérése szerint a társadalom többsége, a megkérdezettek hatvanegy százaléka egyetért ezzel és az üldözött keresztények támogatásával. Ez a hozzáállás pártpolitikától függetlenül érvényes, vagyis kifejezetten nemzeti ügynek tekintik a magyarok. És ha hihetünk a területért felelős Azbej Tristan államtitkárnak, hasonlóan látják a kérdést a visegrádi országok, sőt érdeklődnek iránta az Egyesült Államokból, Ausztriából és Angliából is. Előbb-utóbb mindenkinek be kell látnia, álszent és életveszélyes, ráadásul önsorsrontó politikát folytat Európa, ha tovább erőlteti a Willkommenskultur néven elhíresült politikát. Talán a józanság felé tett brüsszeli lépésként értékelhetjük, hogy Ursula von der Leyen bizottságában az európai életforma védelmével külön biztost bízna meg.

Európa ugyanis nem merülhet el a liberálisok gyilkos és öngyilkos széplelkűségében, nem válhat az embercsempészek cinkosává. Viszont kötelességünk, hogy erőnk és felelősségünk arányában a szülőföldjükön nyújtsunk segítő kezet a bajba jutottaknak. Ez a valóban humanitárius megoldás.