Idézetek

A digitális kultúrában tömegesen jelennek meg idézetek kontextusukból kiszakítva, mémmé alakítva és fogyasztókompatibilissé silányítva, ahol már az sem számít, valóban az mondta-e az idézett mondatot, akinek nevét odabiggyeszti a lelkes készítő. A kedvencem a következő kis példabeszéd, amely hetente szembejön velem. A szerző mindig más: Zinedine Zidane, Bob Marley, Albert Einstein vagy Shakespeare. Így szól: „Gyerekként sírtam, mert nem volt cipőm, de aztán láttam egy embert, akinek nem volt lába. Azóta tudom, milyen gazdag vagyok.” Felszabadítóan egyszerű gondolat: mindennél lehet eggyel rosszabbat mondani. Nem szebb máris az élet? Ráadásul, ugyebár, Shakespeare mondta, szóval megkérdőjelezni felesleges. A kérdés egy fricskányi terjedelemnél ugyan többet érdemelne, mégis úgy hiszem, érdemes volna megfogadnunk Petőfi Sándor örökérvényű szavait: „Ne dőljetek be minden marhaságnak az interneten!”