Vélemény és vita

A belégek rendben vannak

Amikor Kollár K. Attila gyászhíre megfogott, akkor egy közel harminc esztendős történet ébredt föl bennem

Attilát gyászoló gyülekezet, kedves Barátaim!

Amikor Kollár K. Attila gyászhíre megfogott, akkor egy közel harminc esztendős történet ébredt föl bennem.

1989 novemberében, az MDF elnökségi ülése előtt az akkor már pártelnök Antall József súgta:

– Az előbb a folyosón találkoztam a főkönyvelővel. Milyen Attila?

– Kollár. Kollár K. Attila.

– Megkérdeztem, hogy a belégek rendben vannak-e.

– Mik vannak rendben?

– A belégek. A nyugták, a számlák. Többet én sem tudok a könyvelésről, de a múzeumban megtanultam, ha a belégek rendben vannak, akkor már nagy baj nem lehet.

Aznap késő éjjel Kollár K. Attila szinte meghatódva mesélte:

– Képzeld, délután a folyosón Antall elnök úr váratlanul megállított és megkérdezte, hogy a belégek rendben vannak-e. Erősen meglepődtem, szinte a torkomban dobogott a szívem, mint akit valami vétség miatt rajtakapnak, talán látta is a zavart rajtam, amikor kinyögtem, hogy elnök úr, a belégek rendben vannak. Legyenek is, mondta Antall elnök úr, és ment a tanácsterembe. Én meg ott álltam és erős a gyanakvás bennem, hogy elnökünknek a könyvelésről a belég kifejezésen kívül sok ismerete nem lehet, de azért jólesett, hogy felismert és megkérdezett, én pedig megnyugtattam, hogy a belégek rendben vannak.

Azért tartom jellemzőnek ezt a kis történetet, mert az MDF hőskorszakára jellemző bizalmi kötést érzékelteti.

Attila számomra a bizalom metaforája volt és marad.

Közülünk a legtöbben talán a Nemzeti Fórum tavaszi országos gyűlésén láttuk utoljára Attilát. Jól nézett ki – állapítottuk meg –, pedig leszolgált a nagybetűs Életben hét évtizedet, de hát tudtuk róla, hogy rendszeresen sportol, búvárkodik, hegyet jár. Jól nézett ki – pedig akkor már belülről támadta a halálos kór.

Tétlen soha nem tudott lenni. Mindig elfoglalta vagy a kenyérkereső munkája, vagy a politikai hitvallásának a szolgálata, vagy a hobbija, a búvárkodás elmélete és gyakorlata. Mindebben szellemileg is, lélekben is támogatta a családja, felesége, Erika, gyermekei, Barbara és Krisztián és veje, Tibor. Utolsó idejében sok örömet lelt unokáiban, Szonjában és Zsófiában.

A szentendrei ferences gimná­ziumban kitűnően érettségizett. Két év katonai szolgálat után a Közgazdasági Egyetemen tanult, ahol 1975-ben szerzett diplomát. Első állása a Magyar Tudományos Akadémia gazdálkodási területén volt.

A rendszerváltoztató lehetőség iránti igény őt is megérintette, és 1988. november másodikán belépett a Lakiteleken, a házunk udvarán zászlót bontó mozgalomba, a Magyar Demokrata Fórumba. Az 1267. sorszámot viselő tagsági könyvet kapta. Tag maradt, amikor a politikai érvényesülés érdekében ez a mozgalom párttá alakult, és életében ez volt az első – és egyben utolsó – párt is, amelyben szerepet játszott 2006-ig.

1989. szeptemberétől 1994. áprilisáig volt a párt gazdasági igazgatója. Ezt a nagyon fontos feladatot rendkívül mostoha körülmények között kellett megkezdenie. A lakiteleki szervezőmunkát követően a Magyar Demokrata Fórum Budapesten, az Ó utcában fabarakkokban folytatta az országos munkáját. Szűk volt a hely, Attiláék négyen dolgoztak egy nyolc-kilenc négyzetméteres szobában, állandó zajban. Itt dolgozott például a párt pénztárosa – akinek állandóan telefonálnia kellett. Itt intézték az erős ügyfélforgalom közepette a megbízásokat, szerződéseket. 1990 februárjában lehetett beköltözni a szocialista párt lelakott, leromlott, II. kerületi központjába, a Bem térre. Hely itt volt bőven, de a gazdasági igazgató egyik nagy feladata volt a lepusztult épületből működő pártközpontot varázsolni. Olyan anyagi erőtérben kellett ezt megtenni, amelyikben – Attila egy korabeli számítása szerint – a szocialista pártnak az állami támogatásból és a hatalmas ingatlanvagyonából többször annyi bevétele volt, mint a másik hat leendő parlamenti pártnak együttvéve.

Attila az első szabad választáson győztes MDF szürke eminenciása volt. Az elnökségben a szervezésért, a kampányért én voltam a felelős, de Attila megkérdezése nélkül soha nem vittem döntésre javaslatot az Elnökség elé.

Az 1990. évi első szabad választás előtt nem engedhettük meg, hogy az MDF-székház homlokzatán, közel három emelet magasan egy embernél is nagyobb vörös csillag éktelenkedjen. Attila vállalta el egy szintén búvár ismerősével együtt a nagyméretű vörös csillag lehozatalát. A búvárok ugyanis gyakran dolgoznak vízzel elárasztott barlangokban, ahol ismerniük kell a kötéltechnikát és a hegymászó technikát. Így, alpinista módszerekkel, kötéltechnika segítségével hozták le a magasból a földre, ejtés nélkül a pártállam szimbólumát.

Attila a formálódó polgári demokrácia parlamenti háttérmunkása volt. Törvényeket előkészítő, pártok közötti tárgyalásokat igénylő megbeszélések kezdeményezője és résztvevője volt gazdasági igazgatói megbízatása idején. Egy riportban arról vallott, hogy ezekben a munkával terhes években napi tíz-tizennégy órát töltött el pártügyek és pénzügyek elrendezésével.

Meg kell emlékeznünk Attilának egy nem politikai, de történelmet szolgáló tettéről: az első világháború idején torpedótalálatok miatt elsüllyedt Szent István csatahajó megkereséséről és megtalálásáról. Attila tagja volt annak a tízfős búvárexpedíciónak, amelyik régi iratok, visszaemlékezések alapján próbálta feltárni az Adriai-tengeren elsüllyedt csatahajót. 1994 őszén a viharos tengeren sok-sok merülést végrehajtva találták meg az iszapsírba süllyedt, 152 méter hosszú Szent István csatahajót. Azóta már számos tudományos expedíció kereste fel az általuk feltárt helyszínt.

Attila nem pihent: az elmúlt két évtizedben is különböző gazdasági társaságokban kamatoztatta könyvelői tudását és gazdasági ismereteit. Alapított saját céget is, a Zöld Vonal Búvár Kft.-t. Huszonöt éven át szerkesztette és adta ki a Búvárinfó nevű szaklapot. Mindemellett tudása és szakmai kapcsolatai révén segítette a Nemzeti Fórum Egyesület munkáját is.

Kedves Attila, itt és most a rendszerváltoztató életutadat úgy tudom összegezni, hogy a belégek rendben vannak, a nyugták, a számlák lebélyegezve, aláírva. A Te munkád gyümölcse is, hogy 2011 óta az új alkotmányunk, Alaptörvényünk kétharmados felhatalmazásával valósíthatjuk meg több mint három évtizedes nemzeti álmainkat.

Isten Véled, kedves Attila! Isten velünk, gyászoló barátaim!

Elhangzott a Farkasréti temetőben 2019. szeptember 16-án, Kollár K. Attila urnakoporsója előtt.

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Migránsmeghívó Rómából

ĀHa a liberális hegemóniában született európai elit képes lenne rá, hogy tanuljon a történelemből, akkor nem lenne vita a bevándorlással kapcsolatban

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom