Vélemény és vita

Merkel, több adó mér’ kell?

A migráció növeli az állam által eltartottak körét. Essen, Dortmund és Gelsenkirchen már nem az ipar bástyáit jelenti, hanem lármát, piszkot, bűzt és lerobbant lakónegyedeket

A márkát születése, 1949 óta szenvedélyesen gyűjtötte a német középosztály. A fukarságig takarékosak voltak egykor a szülők: hittek a márkában és megbecsülték. Utódaik már csak a hitelben hisznek. Gyanakodva tanulmányozzák a számlákat, s meg vannak győződve arról, hogy az euro bevezetése óta az adóemelésekkel és a különadókkal az állam annyiszor lopja meg őket, ahányszor fizetniük kell. Merkel, több adó mér’ kell?

A hambachi kastélyünnepen Max Otte, a renegátnak is mondható közgazda nagy tetszés közepette jelentette ki tételét: újabb fölös adókat fizetni az államnak annyi, mint az alkoholistát ingyen sörrel gyógyítani! Valamikor, a német kisfejedelmek nyomasztó uralma idején, 1832-ben végre azt gondolták a józan polgárok, akik pénztárcájuk és a nemzet sorsát egyaránt a szívükön hordták, hogy a sörivászatot ideje lenne összekötni a szabadság utáni vágy kifejezésével, s össze is jöttek e célból a hambachi várkastélyban. Az első hambachi szabadságnapot idézi Otte másik tréfás tétele, hogy a mai helyzet nagyon emlékeztet az 1830-as évekéire: akkor a fejedelmektől akartak szabadulni, most pedig a parlamenti pártok vezető  funkcionáriusaitól kéne.

Otte szerint az állam szakadatlan beavatkozása liberális szlogenekkel megtűzködve meglehetősen nevetséges: a liberális mez alig leplezi a funkcionáriusok pénzéhségét és kapzsiságát. Az „ingyensör” összetétele ugyanis a beteg, az „alkoholista”  német társadalom számára a következő: migráns otthonok, majdan lakótelepek létesítése, genderkísérletek az óvodáktól egészen az egyetemi előadó termekig, az internet ellenőrzése, a liberális könyvkiadás és a liberális egyetemi körök, továbbá a jobboldal ellen küzdő szervezetek, az antifák mértéktelen támogatása, satöbbi. És mindehhez járul a moralizálás. Ki náci és ki nem?

A tények azonban durvák s a romlás leginkább mérhető az európai tengely másik nagy államában, Franciaországban. A Mitterand-i államosításoknak köszönhetően (1981) a francia állam részesedése az ország össztőkéjében ma ötvenhat százalék, eladósodása száz százalék s a munkanélküliség kétszerese az angolnak és a németnek. A negyven százalék fölötti örökösödési adó, akárcsak az Egyesült Államokban, a középosztály rohamos hanyatlásához vezetett. (Nem véletlen, hogy az erősen katolikus Gérard Depardieu inkább Putyin tekintélyuralmi parlamentarizmusát választotta a francia államszocializmus helyett, s a Macron ellen tüntető sárgamellényesek sem proletárok. S az sem, hogy Trump elnök legveszélyesebb ellenfele, Warren Büffet kijelentette, a migráns valóságos áldás elöregedett társadalmaink számára.)

Németország erejét – így Otte – a kiterjedt és többgenerációs családi vállalkozások adják, melyek alapelve, hogy akinek pénze van, nincsen rászorulva senkire és keményen együtt tudja tartani családját. Nem kiszolgáltatott. Azonkívül erősen lokálpatrióta s mivel van elég eurója, időt tud magának szakítani arra, amivel a legszívesebben foglakozik. Különösen fontos ez akkor, amikor a foci kezd a liberális, „antirasszista” áramlatok politikai eszközévé válni. A különadók, a szolidaritási pénzek, Merkel, Maas, Storch és a többiek bakugrásai viszont könnyen a franciák sanyarú sorsára juttathatják a német adózás pillérét képező polgárokat. Vagyis a középosztályt.

A migráció eközben tovább növeli az állam által eltartottak és segélyezettek körét. Essen, Dortmund és Gelsenkirchen már nem az ipar bástyáit jelenti, hanem lármát, piszkot, bűzt és lerobbant lakónegyedeket. Észak-Rajna-Wesztfáliában a lakosságból 4,3 millió az, amely bevándorló gyökerekkel rendelkezik, s a liberálisok és főképp a fia­tal szocik, a jusók egy gyógyszert ismer­nek csak a bajok orvoslására, hogy Te, Állam adjál még több pénzt. S az egyelőre van: Merkel uralma alatt az állami bevételek a duplájára nőttek. S a migránsiparnak kell a pénz, ingatlanok, házak cserélődnek, bomba üzletek születnek. A migráns egyben spekulációs pénztétel is, mondhatnánk.

Mit mond a közgazdász? Azt, hogy 1950 óta, a gyarmatok lassú felszabadulásától kezdve az afrikai államok népessége megötszöröződött s ma naponta kétszázezer az újszülött, azonban Otte szerint, ha inkább a szülőföldjükön való maradást és az iparkodást választották volna életcélul az eltelt nyolcvan év alatt, kevesebb problémával küszködnének, mint most. Ami a mát illeti: Afrika szóvivői, feketék, zöldek és muszlimok az Európában lévő vagyont nemcsak szigorúan számon tartják, de a gyarmatosítás bűneire való hivatkozással az örökségre is igényt tartanak.

A migránskérdés mindenesetre csak a bevezetés. A németek pedig csak rázzák a fejüket: Merkel, Merkel, több adó mér kell?

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

Botka, a kertészlegény

ĀHatalmas, szinte soha nem látott vihar csapott le Szegedre, brutális széllel

Galsai Dániel

Galsai Dániel

A nagyvad és a rapsicok

ĀFricska. Egyre nagyobb vadakra próbálnak lövöldözni az ellenzéki médiamunkások

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom