Robog a lokomotív

Nekünk magyaroknak újkori történelmünkben is kijutott mindkettőből, most viszont az évtized eleje óta olyan időszakot élünk, hogy bőven lehet okunk bizakodásra. Mit is jelent mindez? Az ország jólétéhez és boldogulásához, ne adj Isten, fennmaradásához stabil gazdasági alapokra van szükség, és ezt fenn is kell tudni tartani. Magyarország a 2010 utáni költségvetési fordulatot követően 2013-ban gazdasági fordulatot valósított meg, és ez a gyarapodás, illetve a felzárkózás a legfejlettebb országokhoz azóta is tart, sőt mi több, töretlen. Pedig az évtized elején úgy tűnt, hogy Görögországhoz hasonlóan minket is a nemzetközi hitelezők mentőöve tarthat csak fent, ugyanis abban a csapatban voltunk, amelyet a gazdasági válság leginkább kikezdett. Mi viszont másfél év alatt valósítottuk meg a sikeres fiskális fordulatot, amit növekedési fordulat követett, majd visszacsengettük a fizetőképességünk megőrzése érdekében felvett hiteleinket. Magyarország az elmúlt hét évben évi három és fél százalékos gazdasági növekedést ért el, ami két százalékkal több a fejlett országokénál.

Most viszont, amikor a globális gazdasági klímaváltozás hatására – amit leginkább az amerikai–kínai kereskedelmi konfliktus és a Brexit bizonytalansága idéz elő – a legfejlettebb országok gazdasága meginog, elkezd visszaesni, legjobb esetben is a növekedés üteme csökken, a magyar szárnyal. A második negyedévben az egész uniót és az eurozónát lekörözve 5,1 százalékkal növekedett a magyar gazdaság, a költségvetési egyenleg pozitívba lendült át, a folyó fizetési mérleg szintén pozitív, és a nettó külső adósságunk 2021-re megszűnhet, vagyis Magyarország adósból a külföld hitelezőjévé léphet elő. Üröm az örömben, hogy a tőzsde a nemzetközit követi, így a hazai gazdaság teljesítménye alapján például a Mol-részvénynek 3600 forint körül kellene lennie, de jelenleg még a háromezret sem éri el.

Ezzel együtt a magyar ipart egyelőre nem érdekli, hogy mi történik külföldön, ugyanis a legjobb idei eredménnyel, az első becslések szerint 12 százalékos éves növekedéssel zárta a júliust. Úgy, hogy a legfőbb kereskedelmi partnerünknek számító Németország gyengélkedik, ott 0,6 százalékos volt a visszaesés. A növekedés egyáltalán nem, a tempó azonban, amivel robog gazdaságunk lokomotívja, még az elemzőket is meglepte. A felívelő pályán az ágazati beruházások, új üzemek, gyárak, így például új autómodellek építése, további exportkapacitások üzembe helyezése, valamint az élénk belső kereslet tartja a magyar ipart. Előbbi leginkább annak köszönhető, hogy a befektetők bíznak a magyar gazdaságban – nálunk van például az Európai Unió legalacsonyabb társasági adója –, utóbbi pedig a szintén két számjegyű bér-emelkedésnek.

Mindez nemcsak a jólétünk vagy a megélhetésünk miatt fontos, hanem a demográfiai és a családpolitikai célok eléréséhez is. Ehhez ugyanis nélkülözhetetlenek a jó gazdasági alapok. Mint ahogy Orbán Viktor miniszterelnök a napokban elmondta, pénz nélkül a rossz tendenciákat sem tudjuk megfordítani, de eljutottunk oda, hogy tíz év alatt kétszeresére emelkedett a családoknak juttatott állami támogatás összege. Azt, hogy mit hoz a jövő, most nehéz megjósolni, hiszen a nemzetközi gazdasági hatások előbb-utóbb ide is be­gyűrűznek, és ez az ipar teljesítményét is befolyásolja. Az alapok viszont stabilak, ami azt jelenti, hogy egy globális szintű visszaesés sem siklathatja ki gazda­ságunkat.