Harkályok és üres bölcsők

Ezzel a ma már közhelynek számító megállapítással indokolta Novák Katalin a harmadik alkalommal megrendezett Budapesti Demográfiai Csúcsot megnyitó köszöntőjében, hogy a demográfia 2019-ben már nem csupán egy ügy a sok közül, hanem a legfontosabb közös ügyünk.

Közhely, de igaz a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár állítása, hiszen tény, hogy az emberiséget ma egyszerre jellemzi, egyben veszélyezteti a túlnépesedés és a népességfogyás. A világ kettészakadt: az ENSZ adatai szerint a világ népességének 46 százaléka él olyan országban, ahol a termékenység már nem éri el az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szintet, azaz a 2,1-es teljes termékenységi arányszámot, további 46 százaléka olyan térségben, ahol ez a mutató közepes mértékű, és nyolc százaléka olyan országban, ahol a nők életük során több mint öt gyermeknek adnak életet. A huszonegy legmagasabb termékenységű ország közül tizenkilenc Afrikában található, Európában viszont egyetlen ország sem éri el a népesség biológiai fenntartásához szükséges születésszámot. Ahol mégis nő a populáció, az kizárólag a jelentős (nem kis részben illegális) bevándorlásnak és a más kultúrájú, életformájú migránsoknak a befogadó társadaloménál jóval magasabb termékenységének a következménye.

Mintha Európában elfelejtettük volna vagy tudatosan negligálnánk azt az Orbán Viktor tegnapi beszédében is hangsúlyozott ősi igazságot, hogy az emberi élet véges, ezért az őskortól a legutóbbi időkig természetes és általános volt, hogy az emberek felnőve megpróbáltak életük evilági folytatásáról gondoskodni. Ezt úgy hívták, hogy családalapítás és gyermekáldás. A kormányfő szerint mivel régen ezt még mindenki tudta Magyarországon, nem is tartottunk soha demográfiai konferenciákat, mert azt gondoltuk, a harkályt nem kell biztatni, hogy kopácsoljon. Azonban nagy változás történt: a népességfogyás, ami általános európai jelenség, és ami bennünket sem kerül el. Hozzátette, mivel a politikai konfliktusok és háborúk idézték elő a népességfogyást, ezért a megoldást is a politikának, az erőteljes állami szerepvállalásnak kell megtalálnia.

Orbán Viktor tömören bemutatta a nemzetközi konferencia résztvevőinek a 2010 óta folytatott magyar családpolitika szellemi alapjait, a családtámogatási modell fő elemeit és – idehaza jól ismert és elismert – eredményeit. Kiemelte, hogy bár sok mindent tett a kormány, és sokat haladtunk előre, a fordulópontot akkor érjük majd el, ha a családtámogatási rendszernek köszönhetően a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mintha nem vállaltak volna gyermeket. Mint mondta, ennek eléréséhez még jó néhány év kitartó munkájára lesz szükség.

Ismert, hogy a magyar kormány két éve azt a demográfiai célt tűzte ki, hogy a jelenlegi nem egészen 1,5-ről 2030-ra 2,1-re emelkedjen a teljes termékenységi arányszám, vagyis minden magyar nő legalább két gyermeket szüljön (és neveljen föl) élete folyamán. Sikerülhet ez? A kormányfő úgy vélte, igen, de ennek több előfeltétele is van: a kereszténységnek Európában vissza kell erősödnie, továbbá hogy legyenek társaink, mert egyedül nem megy. A sikeres családpolitika gazdasági alapjaként pedig szükséges, hogy a magyar GDP-növekedés 2030-ig minden évben legalább két százalékponttal haladja meg az unió gazdasági növekedésének átlagát. Szerinte mindez sikerülhet, ha kitartunk. S persze az is okot adna a bizakodásra, ha megint nem kellene a harkályokat arra biztatni, hogy kopácsoljanak.