Vélemény és vita

Két évforduló

Hadjáratai során Napóleon és Hitler is félt az otthoni, a belső front összeomlásától s hihetetlen szerencsével (és terrorral) elkerülte azt

Karlheinz Weissmann, akit a sajtóban a német új jobboldal legkiválóbb gondolkodójának tekintenek, a Junge Freiheitben Napóleon és Hitler születésének idei kerek évfordulóján – kétszázötven, illetve százharminc év – megint elmondta ironikus véleményét arról, hogy a történetírás milyen különleges és hamis jelmezekbe öltözteti a múlt szereplőit. Így szól a tréfa: „1889. április 20-án született Brau­nauban szegény osztrák szülők gyermekeként, teljes neve Napóleon Bonaparte”. (Napóleon 1769. augusztus 15-én született.) Képtelenség a párhuzam?

Pedig valóban sok a rokonság a Führer és a császár története között, hiszen babonás félelmekkel küszködtek, s mindketten – írja Weissmann – olyan ellenséges koalícióval álltak szemben, amely világnézeti alapon szerveződött (a régi rezsim törvényessége, illetve a liberális demokrácia nevében), s amelyek győzelmük után népeiket bűnös népként kezelték. Azzal a különbséggel, hogy a németek bűnössége maradt, a franciákéra senki nem emlékszik.

Hadjáratai során Napóleon és Hitler is félt az otthoni, a belső front összeomlásától s hihetetlen szerencsével (és terrorral) elkerülte azt. Angliát megpróbálták a legkülönfélébb fortélyokkal megnyerni, de ez alapvető tévedés volt: az angolok nem akartak a világuralmon osztozkodni. A lengyelek sorsa igazán egyiküket sem érdekelte, mégis a lengyel kérdéssel mélyen belebonyolódtak Kelet-Európa megoldhatatlannak tűnő dolgaiba. Az oroszok, bár előtte szövetségeseik voltak, gyilkos honvédelmi háborúban semmisítették meg a rájuk támadó napóleoni és hitleri hadakat. További párhuzam: Napóleon és Hitler is új rendet akart Európában, nem sikerült nekik ez sem. S nemcsak a régi rend, az ancien régime, illetve a weimari demokrácia képviselőinek gyűlöletét váltották ki, de ami ennél sokkal súlyosabb, Európa népeinek gyűlöletét. Napóleon háborúiban hatmillió ember halt meg, pedig akkor nem volt gépfegyver, sem repülő.

Wiessmann még további párhuzamokat is felhoz: forradalmi idők stréber gyermekei voltak, szerették eltüntetni régi harcostársaikat, s beszédeikben a nemzeti érzés hangoztatása gyakran eltakarta, hogy nem mondanak semmit. Irritáló volt a sérthetetlenségük, még az angolok szervezte müncheni 1939-es sörházbeli merénylet sem sikerült, a fiatal Napóleon pedig az itáliai fronton, az arcole-i hídnál – miközben emberei hullottak körülötte – csak néhány karcolást szerzett. Később a németek nagy filozófusa, Hegel – akitől csak egy leágazás Marx –, azt mondta róla, hogy maga a megtestesült világszellem, de lovon. Mégis éles volt a különbség a két történelemformáló egyéniség között. Hitler a velejéig ideológus volt (ez végzetesen derült ki Sztálingrádnál), Napóleon nem. Ő az ideológusokat ész nélküli fanatikusoknak tartotta s meghúzódva várta a jakobinusok, köztük az őt megtűrő Robes­pierre bukását. (A Napóleon kultuszát ápoló Stendal szerint nagy hajlama volt az átváltozásra.) Hitler viszont a maga ideologikus látásával hitt a „háttérhatalmakban”. Őket megelőzendő lépett – így Weissmann –, amikor kiadta a parancsot a zsidóság megsemmisítésére vagy a birodalom végnapjaiban saját népe és országa megsemmisítésére. A Hitler elleni merénylet egyik főszervezője és balszerencsés elkövetője, Stauffenberg nem véletlenül jegyezte meg, hogy az összeesküvőknek „Ellen-Napóleonra”, egy realistára lenne szükségük, tudván, hogy Führerük nem kedvelte, ha Napóleonhoz hasonlították.

Visszatérve a történelem által a szereplőkre aggatott jelmezekre, Napóleon megőrizte császári talárját és hősi nimbuszát. Hogy ő is tömeggyilkos volt? Ma is a fran­ciák hőse, a francia gloire, a dicsőség hozója. Hitler megmaradt ördögi figurának, s népe ma is a kollektív bűnösség tudatától szenved. Paul Claudel, francia költő és diplomata Lengyelország lerohanása után írt balladájának refrénje bibliai ihletésű: „Uram, irgalmazz a németeknek, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Egy gázos vélemény

ĀFricska. Elképesztő az a kreativitás s egyben fantáziátlanság, ami az ellenzéki orgánumokat jellemzi így nyáridőn

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Támadás jeladásra

ĀA me too nem lázad például a többnejűség, a kislányok, nők eladása, megcsonkítása ellen

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom