Vélemény és vita
Ünnepeink szennyezése
Kedvelt, ugyanakkor szánalmas szórakozása számos liberális szerzetnek, hogy történelmi hősöket aláznak meg, ünnepeket gúnyolnak ki, és az ehhez kapcsolódó szellemiséget bepiszkolják
Valamiféle intellektuális magaslatról, emberi gőgtől vezérelve mutatják be csupán profánnak azt, ami egy közösségnek szent is. Történelmi folyamat ez, de amivé mára vált, az több mint egy esendő ember gyarlóságának és szerencsétlen életének hangos megnyilvánulása. Ez ma már a divatossá vált, a sznobság által is túlfűtött „szellemi környezetszennyezés”, aminek ha nem vetünk véget, elvész minden, ami emberré teszi az embert.
Minden ünnep egy-egy közösség szellemi és szimbolikus eseménye, amely az együvé tartozás jelképe is egyben. Az emberi közösségek olyan pillanatai ezek, amelyek megkülönböztetik az állatvilágtól, amelyek szellemileg kiemelnek minket a természetből. Nem véletlen, hogy mióta civilizáció van, létezik ünnep is, amelynek gyökere mindig is a transzcendensből eredt, így része volt mindennapi és szentségi hitünknek – bárhol is bármikor. Mindamellett az ünnepek nem csupán a jelenben, egy közösségben élő egyének közti szellemi kapcsolatot jelenítik meg, hanem a generációkon átívelő összetartozást is jelképezik.
Az ünnep így egyrészről történelmi, másrészről természetfeletti, harmadrészről pedig közösségi élmény, amelynek van anyagi és szellemi megnyilvánulása is.
Ilyen Magyarországon augusztus 20-a, amely az államalapítás, Szent István szellemiségének és a keresztény kultúrának ünnepe is. De elidegeníthetetlen részévé vált már egy jó ideje a tűzijáték és más egyéb „anyagban” megnyilvánuló formája. Szent és profán egyben. De ez így van rendjén. Hisz augusztus 20-ához hozzátartoznak Szent István intelmei, a nemzeti büszkeség megélése, a kenyérszentelés, a Szent Jobb felmutatása, a keresztények körmenete és a tűzijáték pompája is.
A liberálisok egyik jellegzetes tevékenysége már a felvilágosodás óta az, hogy az egyes történelmi hősöket lerángatják a szimbólumok szintjéről a koszos földre; az emlékezetes eseményeket pőre valóságukban, sokszor megalázó meztelenségükben, néha gúnyolódó stílusban írják le; és minden közösséget kinevetnek, amely az ünnep szentségét szeretné megélni és továbbhagyományozni. Azaz az egyes ünnepekhez kapcsolódó szellemiséget (a szentet) lerombolják, minden értéket kilúgoznak, és végül csupán a materiális valóságot (a profánt) kínálják helyette, mint a szerintük kizárólagos igazságot.
És így érkeztünk meg 2019. augusztus 20-hoz, szép lassan, nyugodtan és büszkén készülve az ünnepre. Azaz így érkeztünk volna, ha nem zavarták volna meg nyugalmunkat a mai magyar liberálisok. Ők azok, akik ismét csak arról tudnak írni és beszélni, hogy Szent István gonosz volt, hogy intelmeit nem is ő írta, így ki is lehet dobni azokat a szemetesbe, ahogy augusztus 20-a is csupán egy a fiktív ünnepek közül. Akár egykor a kommunisták, akik végleg el akarták törölni a múltat.
És végül így érkezünk meg korunk Magyarországának legszélsőségesebb liberális pártjához, a Demokratikus Koalícióhoz, amelynek egyik vezetője, egy bizonyos Homonnay Gergely. Ő az, aki a legmesszebbre jutott a gyalázkodásban, a történelmi hősök megalázásában, az ünnephez kapcsolódó gyakorlat és eseménysor kigúnyolásában. Idézni sem ildomos.
A gúnyolódók beteg lelkek. Beteg a lelke a ma élő magyar liberálisoknak és minden tudatlan, de annál nagyobb szellemi gőg ragályában szenvedő követőjüknek, akiknek annyira gyatra már az életük, hogy nem képesek semmi másra, csak a szánalmas gúnyolódásra.
Nem is érdemes ennél többet a nyomorúságukról szólni. A folyamatot azonban, gyermekeink szellemi épségének védelmében ideje lenne megállítani. Mert ha ez így folytatódik, akkor ők is szellemileg szegényebbé, boldogtalanabbá és sebezhetőbbé válnak majd. Ezért kell az ünnepeinket emberi alázattal, történelmi büszkeséggel, a hősök iránti tisztelettel és emlékezetes élményekkel megélni. Mert csak így érdemes.
