Vélemény és vita
Beszéd a Páneurópai Piknik harmincadik évfordulója alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten
A magunkfajta szabadságharcosok a kettészakítottság idején is tudtuk, hogy Európa csak egy van. Hittünk benne, és újraegyesült. Újraegyesült, mert hittünk benne
Tisztelt Kancellár Asszony, Bíboros Úr, Főtiszteletű és Nagytiszteletű Urak, Polgármester Úr, Ünneplő és Emlékező Közösség!
A harminc éve újra szabad Magyarország polgárai számára megtiszteltetés, hogy ezen a napon meglátogat bennünket Németország kancellárja. Nekem jutott az a kitüntetés, hogy a magyar emberek, a magyar nép, sőt az egész magyar nemzet nagyrabecsülését kifejezésre juttathatom. Nagyrabecsülésünket fejezem ki Ön iránt, aki Európa legnépesebb és legerősebb államának immár tizennégy éve, négy egymást követő választáson megválasztott vezetője. Nagyrabecsülésünket fejezem ki Ön iránt, aki saját hazáján, Németországon túl hosszú évek óta dolgozik Európáért, az európai nemzetek közötti együttműködésért és egész Európa újraegyesítéséért. Nagyrabecsülésünk mértékét növeli, hogy tudjuk, Európát újra és újra, vitáról vitára, konfliktusról konfliktusra, napról napra újra kell egyesíteni. Európa alapját a független és szabad nemzetek adják, ezért az európai egység sosincs kész, azt mindig, újra és újra meg kell alkotni. Nálunk, Magyarországon a hölgyeket a lovagiasság szabályai szerint eleve különös figyelem és elismerés övezi, a keményen dolgozó és sikeres hölgyek előtt pedig már messziről megemeljük a kalapunkat. Gratulálok Önnek! Munkáját kísérjék további zajos sikerek, a német nép tisztelete és egész Európa elismerése, családjára és személyes életére pedig Isten áldását kívánjuk.
Tisztelettel köszöntöm Sopron város polgárait. Önök különös helyet foglalnak el a magyarok szívében. Nekünk, magyaroknak Sopron mindig is a hűség városa volt, és az is maradt. Sohasem fogjuk elfelejteni, és az iskolában minden magyar gyermeknek tanítjuk, hogy Sopron volt az a város, és a soproniak voltak azok a magyarok, németek és horvátok, akik Magyarország feldarabolásakor a népszavazás erejével Magyarországhoz kötötték magukat. Dicsőség Sopron városának! És azt sem fogjuk elfelejteni, hogy harminc évvel ezelőtt ezen a napon keletnémet sorstársaikkal összekapaszkodva Önök áttörték a szabad világ és Magyarország közötti börtönkerítést. Az áttöréssel leomlott a fal, amely hazánkat leválasztotta Európáról, és a szovjet világ részévé tette. Harminc évvel ezelőtt itt ért véget a második világháború utáni európai rend. A leereszkedő vasfüggönyt Churchill már 1946-ban előre látta, és 1961-ben a berlini fal felhúzásával a szabad világra nyíló utolsó átjárót is eltorlaszolták. Mi itt, Sopronban keletről bontottuk meg a keletről felhúzott falat, itt nyitottuk meg a német és az európai egyesítés előtti utat. Mi, magyarok mindig is hívei voltunk Németország újraegyesítésének. Jól emlékszem, Magyarországon akkortájt nagyobb arányban támogattuk az újraegyesítést, mint az akkori németek. Európáról nem is beszélve. Mi, magyarok mindig tudtuk, hogy a szovjet világból való kiszabadulásunkat csak az teszi véglegessé, ha a két Németország egyesül, és mi azzal a lendülettel és az egységes Németország által támogatva bemasírozhatunk a NATO-ba és az Európai Unióba. Így lett Helmut Kohl a magyarok hősévé, és ezért övezi személyét kultusz itt mind a mai napig.
Tisztelt Kancellár Asszony! Tisztelt Ünneplők!
Mi, magyarok a németekhez fűződő kapcsolatunkat mindig különleges viszonynak láttuk. Régi dolog ez. Régebbi, mint a soproni piknik, és régebbi, mint a huszadik századi közös vereségeink. Holnap emlékezünk meg Szent István királyunkról és a keresztény magyar állam megalapításáról. Első királyunk a magyarok életét máig meghatározó, súlyos döntéseket hozott. Beágyazta nemzetünket a keresztény európai népek közösségébe. A koronát Rómából, de a feleségét Bajorországból hozta. Mindannyian tudjuk, milyen fontos döntés az ilyen. És, tisztelt Ünneplők, itt áll a német–magyar kapcsolatok mellbevágóan fájdalmas fejezetének emlékműve is a templom mellett. A soproni németség, javarészt evangélikus közösség kétharmadát 1946-ban elűzték és kitelepítették. „Alámerül, de el nem süllyed” – hirdeti az emlékmű. Ez a fájdalomnak az a fajtája, amely sohasem múlik el. Legfeljebb enyhíti az öröm, hogy a magyarországi, így a soproni németség ismét belegyökerezett közössége a magyar nemzetnek, számában és önbecsülésében erősödik, új nemzedékei pedig az óvodától az egyetemig német anyanyelvükön tanulhatnak, képviselőjét pedig maga választja a Magyar Országgyűlésbe. Keresztény államalapítás, határáttörés, életerőre kapó németség, különleges német–magyar kapcsolatok, ez mind egy irányba, az erős Európa irányába mutat. A magunkfajta szabadságharcosok a kettészakítottság idején is tudtuk, hogy Európa csak egy van. Hittünk benne, és újraegyesült. Újraegyesült, mert hittünk benne. Ma is ezen múlik minden. Ha hiszünk benne, Kelet és Nyugat egysége fennmarad, Európa pedig újra gazdag és erős otthonává válik az európai népeknek.
Soli Deo gloria!
Orbán Viktor sajtónyilatkozata az Angela Merkellel folytatott tárgyalását követően
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm Angela Merkelt is ismételten itt, Sopronban. Ünnepelni jöttünk össze, de azért dolgoztunk is, tehát volt egy kétoldalú tárgyalásunk, amiről majd szeretnék röviden beszámolni. Előtte azonban szeretném megismételni a szívünkhöz legközelebb álló gondolatokat. Mindenkit szeretnék emlékeztetni, hogy bár harminc évvel ezelőtt volt, de nem veszített sem a fényéből, sem a fontosságából az a nap, a soproni pikniknek a napja, amely a berlini fal leomlásához vezető események kiindulópontja volt. A soproni piknik nagy pillanat volt Európa történetében, Európa újraegyesítésének kulcspillanata. Innen, keletről nézve mi mindig úgy láttuk, hogy ez a nap azért jöhetett el, mert mi, akiket a második világháború után odadobtak a szovjet világnak, sohasem hittük el, hogy hosszabb távon létezhet két Európa, mert Európa csak egy van, amelyet előbb vagy utóbb Európa szabadságszerető népei újra fognak egyesíteni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ami a munkát illeti, áttekintettük a kétoldalú kapcsolatainkat is. A megbeszélések súlypontját a gazdasági kérdések foglalták el, illetve adták. Önök is tudják, hogy Németország az első számú kereskedelmi partnerünk, és az első számú befektető hazánkban. Azt már kevesebben tudják, hogy a két ország közötti kereskedelmi forgalom minden évben rekordot dönt, tavaly meghaladta az ötvennégymilliárd eurót. A német befektetők Magyarországra a legmodernebb gyárakat hozzák. Azt is mondhatnám, hogy a német gazdaság legmodernebb gyárai közül jó néhány Magyarországon található. Hatezer német vállalat működik Magyarországon, és ez a hatezer német vállalat, ez háromszázezer magyar embernek ad munkát. Ebben az évben csak augusztus közepéig tizenhét nagy német beruházásról, új nagy német beruházásról született döntés. Egy évvel ezelőtt Berlinben tárgyaltunk, és akkor abban állapodtunk meg, hogy a gazdasággal foglalkozó szakminisztereink egy közös forgatókönyv szerint fejlesztik a két ország közötti együttműködést. Örömmel állapítottuk meg, hogy ezt a szakminiszterek sikeresen meg is tették. Köszönetet is mondok Palkovics miniszter úrnak. És most abban állapodtunk meg, hogy a következő évre hasonlóképpen a szakminiszterek egy újabb menetrendet állítanak össze a gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében, elsősorban az innováció, a hightech, a digitalizáció területén.
Érintettük, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a hadiipari együttműködésünket is. Önök is tudják, hogy Magyarország most építi föl a rendszerváltás után a korszerű és ütőképes saját védelmi haderejét. Ennek a haderőnek a fölépítésében a német haditechnika fontos szerepet játszik, játszott eddig is, és játszik a jövőben is. Ezeknek a részletkérdéseiről is és az együttműködés szándékairól is hosszan beszéltünk.
Fontos pontja volt a megbeszélésünknek az Európai Unió bővítésének kérdése. Önök is tudják, hogy ez Magyarország számára húsba vágó kérdés, hiszen az Európai Unió déli határai egybeesnek Magyarország déli határával, és nekünk érdekünk, hogy a Nyugat-Balkán minél hamarabb az Európai Unió részévé váljon. Ezért Magyarország szorgalmazza az Európai Unió további bővítését, és különösképpen fölhívjuk mindig a figyelmet arra, hogy a kulcsország Szerbia, és Szerbiával zajló csatlakozások fölgyorsítása nemcsak Szerbiának, nemcsak Magyarországnak, hanem egész Európának is létérdeke.
Végül áttekintettük azokat a fejlesztési együttműködésünket, amelyeket Afrikában valósítunk meg, ahol azt a közös álláspontot képviseljük, hogy a segítséget oda kell vinni, ahol a baj van, és javítani kell Afrika népességmegtartó képességét. Ennek érdekében közös programokat finanszírozunk és futtatunk Afrikában.
Összességében azt kell hogy mondjam, hogy a megbeszélések az ünnepi hangulathoz méltóan konstruktív hangnemben és kellő sikerességgel futottak le. Nem látunk a horizonton a német–magyar kapcsolatokat megzavaró jövendőbeli eseményeket, ellenben látunk a gazdasági együttműködés további erősítését kikényszerítő világgazdasági kényszereket, és ezért a német–magyar gazdasági kapcsolatok erősödésének reményében fejeztük be a mai megbeszélésünket.
Szeretném nyilvánosan még egyszer megköszönni Angela Merkel kancellár asszonynak, hogy megtisztelte Sopron városát és Magyarországot, és külön köszönöm, hogy ezt az államalapításunk évfordulójának előestéjén tette meg. Köszönjük szépen!
A beszédek elhangzottak 2019. augusztus 19-én, Sopronban
Forrás: Miniszterelnok.hu
