Jó széllel és enyhe malíciával

Fa Nándort kellene megkérdezni, reális-e a célkitűzés, hogy a Malizia II Plymouth-tól New Yorkig tartó, fokozott médiafigyelemmel kísért próbaútját tizennégy nap alatt teljesíteni tudja-e? Meg hogy az amúgy egyszemélyesre tervezett vitorlást lehet-e öt személlyel terhelni, ha a helyzet úgy kívánja? Mert a Malizia II utasokat szállít: az ENSZ klímacsúcsra igyekvő fiatalkorú klímavédő Greta Thunberget és szűk stábját. Greta nem hobbiból vagy feltűnési viszketegségből választotta a vitorlázást. Ő, mint a klímavédelem ikonikus figurája, mégsem ülhet repülőgépre vagy tengerjáró hajóra, túl nagy lenne ott az egy személyre lebontott emissziós érték! A tengeren járni nem tud, és Amerikába el kell jutni valahogy, így marad a szél erejével vitorlázó versenyhajó.

Nem tudni, mennyibe kerül az út, azaz mennyit lehet általa reklámbevétellel kaszálni, akár Greta, akár a hajótulajdonos oldaláról nézzük. A sok jelentkező közül Greta a német Boris Herrmannt választotta ki és az ő malíciáját. Nem tudni, mennyien tolongtak a látszólag ingyen fuvarért, Fa Nándor biztosan nem volt közöttük. Pedig de szép lett volna, ha Greta például a Spirit of Hungary-vel szeli át az óceánt! Megdobogtatta volna vele az amúgy mozgalmát nagyrészt elutasító magyar szíveket.

A Malizia II jövőre indulni készül a Vendée Globe-on, a világ legnagyobb vitorlás challenge-én, a kapitánynak biztos jól jön egy hírnévi előzetes. Kicsit átalakították az ötmillió euró értékű, hatvan láb hosszú hajót, hogy elférjenek rajta öten: Greta és a papája, egy operatőr, aki az utat dokumentálja, a kapitány és a tulajdonos, Pierre Casiraghi. Casiraghi maga is profi vitorlázó, a Malizia-csapat alapítója, mellesleg a Monacair részvényeinek többségi tulajdonosa.

A Monacair légitársaság arról nevezetes, hogy a nizzai repülőtérre érkező tehetős utasokat helikoptereivel továbbszállítja a kívánt célpontok felé, télen az Alpokba, nyáron a Riviérára. Potom hatszázkilencven euróba és ugyanannyi kiló szén-dioxidba kerül fejenként a rövid repülőút, mondhatni egy kiló CO₂ egy euró. Van miből szponzorálnia Casiraghinak
a klímavédelmet!

A hét elején Greta tesztelte a hajót, a rövid úton enyhe tengeri betegséget kapott, amit majd le fog küzdeni, mert ő a Föld jövőjéért bármire képes. Majd útközben a tengeri emlősöket figyeli, esetleg a pet-palackokat számolja, vagy az ENSZ-beli beszédét csiszolgatja, bár azt nagyon nem kell, hisz mindenhol mindig ugyanazt mondja. Fázni nem fog, mert az egyik szponzor klímasemleges birkagyapjú kabáttal látta el. Éhezni sem fog, mert bár a hajón nincs hűtőszekrény és konyha sem, az általa fogyasztott vegán ételeket mélyhűtött granulátum formájában bármikor magához veheti. Az alvással lehetnek majd problémák, mert öt alvó alkalmatosság túl sok a tizennyolc méteres kis hajóra. A tisztálkodást hogy oldják meg, azt nem tudjuk, mert sem zuhanyozó, sem vécé nincs a hajón. Gondot okozhat a szelfik küldése is a többmilliós rajongótábornak, hiszen a víz alatti turbinák és a szolár elemek által termelt áram közösségi hálókon való állandó jelenlétre nem elegendő.

Greta veszélyt rejtő vállalkozása intés a klíma- és mindenféle politikusoknak, akik szintén New Yorkba készülődnek: lehet így is, környezetkímélő módon utazgatni a világban. Milyen szép is lenne, ha a kongresszusra igyekvők ezt az utat választanák, szép rajban, slow üzemmódban vitorláznának át az óceánon. Küldhetnének egymásnak rádióüzeneteket, a sós tengeri szél markánsabb külsőt kölcsönözne nekik, és le is fogyhatnának a úton. Közben kímélnék a bolygót, bár egyesek már kiszámították, hogy az egy főre eső károsanyag-kibocsátás repülés esetén kevesebb mint a két hétig tartó vitorlásúton. Mert ha tetszik, ha nem, egy fejlett európai polgár, azaz a német vagy a svéd tizenegy tonna szén-dioxidot bocsát ki évente, ránk itt Kelet-­Európában ebből is kevesebb, csak öt tonna jut.

A kéthetesre tervezett út arra is jó, hogy Trump elnök átgondolhassa, hogyan fogadja majd Gretát. Mert érkezése nem sok jót ígér: az iskolai fegyelem majd tovább romlik, az aktivisták már szervezik is a pénteki nagy tüntetéseket a jövőért, jön a progresszív káoszkeltés. Az elnök nem ért egyet a klímahisztivel, és nem kér Gretából, helyette talán nemzetbiztonsági okokból korlátozza majd a tartózkodási engedélyt az Egyesült Államokban.

Greta a tervek szerint New Yorkból Chilébe igyekszik a következő soros klímacsúcsra. Ha már Amerikában van, közben körülnéz egy kicsit, meg hát a nagy kontinensen hosszú ideig tart a környezetkímélő utazás. Ezért nem is tudja, hogyan és mikor fog visszatérni Európába. Pedig igyekeznie kellene, hogy a Nobel-díjkiosztón ott lehessen, hiszen egymaga több támogatottságra számíthat, mint az összes többi jelölt. A klímavédelem a legjobb békeprogram, és Greta ezt képviseli, mondják a támogatói. Az ellenzők szerint Greta jelölése nagy hiba, egy politikai aktivista dilettáns félinformációival tömegeket rossz irányba befolyásol és a fejlődés útjában áll.

Legyünk őszinték, Greta békedíja a Nobel-díj értékét kérdőjelezné meg. Egy svéd kisegítő általános iskolát tizenhat éves korára éppen befejezett leány tüntetések sokaságát generálva a béke élharcosaként Albert Schweitzerrel, Nelson Mandelával, George Marshall-lal, Martin Luther Kinggel vagy éppen Teréz anyával kerülne egy csapatba. Bár az utóbbi évek kitüntetettjeit nézve a díj devalválódása folyamatos.

Mindenesetre a klímavédelem fekete-tarka zászlaja ott lobog a Malizia II fővitorlájának ormán, a hajó augusztus 14-én, szerdán kifutott a dél-angliai kikötőből. A mintegy ötezer kilométeres óceáni utazás alatt sok minden történhet. Kíváncsian várjuk a folytatást.