A karaván robog

Az utóbbi napokban egyre több találgatás, illetve előrejelzés látott napvilágot, s azok vannak többségben, amelyek szerint április–júniusban lassult a gazdasági növekedés üteme az év első három hónapjához viszonyítva. Az elemzői konszenzus szerint a második negyedévben 4,7 százalék körül növekedhetett a magyar gazdaság, de nem lehetetlen, hogy ismét elérte az öt százalékot. Végtére az első negyedéves 5,2 százalékos (szezonálisan és naptári hatással kiigazított) adat is nagy meglepetést keltett, hiszen általános volt az a nézet, hogy a tavalyi ötszázalékos GDP-növekedés – ami három évtizedes rekordot jelentett – után az idén lassulás következik be, főként a növekvő világgazdasági kockázatok és a romló európai gazdasági tendenciák miatt. Mivel hazánk nem légüres térben lebeg, s viszonylag kicsi és nagyon nyitott a gazdasága, ezért fokozottan ki vagyunk téve a külső hatásoknak. Hogy mennyire, azt az is érzékelteti, hogy a magyar export értéke a GDP nyolcvan százaléka, és a teljes kivitelünk több mint nyolcvan százaléka az Európai Unió tagállamaiba irányul.

Ha tehát az unióban, ezen belül fő gazdasági partnereink­nél – különösen a németeknél – rosszabbul mennek a dolgok, az bizony kedvezőtlen hatással van az exportunkra és így a gazdasági növekedésünkre is.

Márpedig az unió gazdasága igencsak gyengélkedik, az Eurostat július 31-én közzétett becslése szerint az euróövezetben mindössze 1,1 százalékkal, az egész EU-ban pedig 1,3 százalékkal nőtt a GDP a második negyedévben. Ez gyengébb ütem az első negyedévben mért 1,2, illetve 1,5 százalékhoz képest, vagyis tovább fékeződött az európai gazdaság. Ehhez képest nem is kis csodának számít, hogy az első negyedévben a magyar gazdaság teljesítménye három és félszerese volt az unióénak, s a második negyedévben is hasonlóan nagy különbség várható.

Ha tehát holnap az előző negyedévinél némileg kisebb ütemű GDP-növekedésről adna hírt a KSH, az sem igazolná azokat a részben ellendrukker, részben „független szakértői” jóslatokat, hogy vége a magyar gazdaság dübörgésének, jön a visszaesés. Természetesen a kormány és a Magyar Nemzeti Bank vezetése is tisztában van azzal, hogy a megcélzott (legalább) négyszázalékos növekedés magától nem tartható fenn, ha tovább romlanak a külső körülmények. Ezért jelezte Orbán Viktor tusványosi beszédében, hogy a növekvő európai gazdasági gondok, bajok miatt a magyar kormány számára most az a fő feladat, hogy új útvonalat tervezzen 2020-ra és 2021-re.

A kilátásba helyezett második (és esetleg harmadik) gazdaságvédelmi akcióterv azt a célt szolgálja majd, hogy
a külső rossz hatásokat képesek legyünk minimalizálni, a saját belső erőforrásokat pedig mozgósítani.

A 2010, illetve 2013 után a kormány és a jegybank által közösen felépített eredeti magyar modell eddig jól működött, aminek eredményeként szinte minden honfitársunk már a saját bőrén érzi a növekedési és felzárkózási fordulatot. Ahhoz azonban, hogy a magyar gazdaság növekedése a zordabb világgazdasági környezetben továbbra is legalább két százalékponttal meghaladja az unióét, teljes versenyképességi fordulatra, megújulásra van szükség. A közmondásból ismert kutya ugyan ezután is ugatni fog, de a karaván tovább robog, ha minden résztvevője együtt, egy irányba akar haladni.

Még ha időnként kissé lassítva is, amikor éppen az útvonal újratervezése folyik.