Három a lengyel igazság

Alig hagytuk magunk mögött a parlamenti választásokat Magyarországon, máris a nyakunkon voltak az EP-választások, most pedig a helyhatóságiak küszöbén állunk. Ha csak a V4-es országcsoportot vesszük, idén tavasszal Szlovákiában államfőválasztás volt, és egy liberális jelölt nyert. Jövőre parlamenti választások várhatók, és kérdéses, vajon megismétlődnek-e az idei eredmények – ami, ha bekövetkezik, tenyérdörzsölést válthat ki a V4-ek egységének megbontásán munkálkodó brüsszeli erők köré­ben. Csehországban két éve voltak parlamenti választások, melyeket az üzletember Babis centrista ANO 2011 pártja nyert meg, amellyel viszonylag jó az együttműködés.

Lengyelország igazi választási maratont tudhat maga mögött: kiemelkedő részvétel volt a 2018. őszi lengyel helyhatósági választásokon, amelyet a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) nyert. Idén tavasszal az EP-választásokon is magabiztosan nyert a PiS. Most ősszel parlamenti választások következnek, jövőre pedig államfőválasztás. Tekintettel arra, hogy a legbiztosabb és eszmevilágát tekintve a Fideszhez legközelebb álló a jelenlegi lengyel kormánypárt, amelynek hatalmon maradása számunkra kulcskérdés, érdemes mérlegelnünk ennek esélyeit.

Nos, a legutóbbi, júliusi, illetve augusztus eleji felmérések tükrében hátra ugyan nem dőlhetünk, de megalapozott reményekkel tekinthetünk a közeli jövőbe. A PiS támogatottsága negyven százalék körül mozog. A lengyel ellenzék megosztott ugyan, de súlya jóval nagyobb, mint a magyar ellenzéké. A legnagyobb ellenzéki párt, a liberális és a baloldali csoportokkal kacérkodó Polgári Platform (PO) még folyamatosan mérlegeli, mely formá­ciók­kal kössön, ha köt, koa­líciót. Egy biztos: minél több lesz az önállóan induló párt, annál jobban csökkennek az ellenzék esélyei. Nézzünk meg türelemmel néhány lehetséges változatot.

Ha mindegyik ellenzéki formáció önállóan indul, akkor a felmérések szerint a PO huszonhat, a posztkommunista SLD öt-hat százalékra számíthat, a többi pedig – a Néppárt (PSL), a szélsőségesen liberális Wios­na, az újbaloldali Razem – be sem kerül a szejmbe. Ebben a változatban a PiS-en kívül csak két párt, a PO és a posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) lépné át az ötszázalékos küszöböt. Az ellenzék együttesen maximum 32 százalékra számíthatna, rosszabb eredményre, mint amit az EP-választásokon elért. Végeredményben ez lenne a legkedvezőbb a PiS számára, mivel a 486 képviselőházi mandátumból 278-at megszerezhetne, ami abszolút többséget eredményezne a szejmben.

Ezzel szemben sokkal jobb esélyeket kínál az ellenzék számára a nagykoalíciós összefogás (PO–Nowoczesna–PSL–SLD), amely ugyan a PiS eredményénél gyengébbet hozott az EP-választásokon, de még mindig nem rossz­nak mondhatót. Úgy fest, hogy amennyiben hasonló felállással vágnak neki a parlamenti választásoknak, az eredmény is hasonlónak ígérkezik. De ha a Wiosna és a Razem együtt indul, akár nyolc százalékot is elérhet. Ez az ellenzék számára összesen 48,5 százalékos eredményt hozhat, amellyel szemben a PiS a maga várható 42,7 százalékával alulmarad. Ez néhány mandátumnyi különbséget jelent, de mindenképpen azt, hogy a PiS kénytelen lenne ellenzékbe vonulni.

Az IBRIS közvélemény-kutató intézet adatai szerint létezhet egy harmadik variáns is, amely két koa­lícióval számol: az egyik a PO–PSL–Nowoczesna, a másik az SLD–Wiosna–Razem. Ez a felállás egyensúlyi helyzetet hozhat vagy akár patthelyzetet is. A PiS megkapja a maga 43,2 százalékát, a politikai centrum 31,3 százalékot szerez, a széles körű baloldali összefogás pedig 12,3 százalékot. Végeredményben az ellenzék 43,6 százalékot kap, a PiS pár tized százalékkal kevesebbet, de a Hondt-féle mandátumelosztási rendszerben így is nyolc-kilenc parlamenti hellyel többet szerezne, mint az ellenzék.

További variációs lehetőséget jelent, hogy a PSL úgy döntött, önállóan indul, nem kizárva a koalí­ciós egyeztetést a Kukiz’15-tel. Az így keletkező összefogás kereszténydemokrata jellegű lenne, némi konzervatív színezettel. A felmérések szerint a PSL, ha önállóan indul, 5,4 százalékot érhet el, vagyis éppen hogy csak átlépi a küszöböt, kockáztatva, hogy a háromszázalékos hibahatár esetleg negatívan sül el. Ebben a felállásban, ha másfelől létrejön a PO–Nowoczesna–SLD koalíció, az 35 százalékra számíthat. A szejmbe azonban nem kerülne be a baloldal, azaz a Wiosna és a Razem, amelyek csak 4,3 százalékot érnének el. Az ellenzék potenciálja ez esetben úgy alakulna, hogy csak 39 százalékot szereznének, a PiS 42,6 százalékával szemben, amely Ka­czynski pártjának 250 mandátumot jelentene, azaz kényelmes többséget. A Social Changes augusztus elején végzett felmérései szerint az őszi választások legesélyesebbje a PiS (46,2 százalék). Az egyik va­riáns itt az, hogy minden formáció önállóan indul – ez esetben az ellenzéki pártok közül parlamenti küszöböt a PO (25,7), az SLD (6,2), a PSL (5,9) és a Wiosna (5,7) lépné át, a Kukiz’15 (3,2), a Wolność (2,2), a Federacja dla Rzeczypospolitej (0,9) és a Ruch Narodowy (0,9) pedig kívül maradna a szejmen.

A Social Changes másik változata a koalíciók esélyeit taglalja. Itt 45,9 százalékkal az első helyen végezne a PiS, illetve az általa vezetett Egyesült Jobboldal. A második helyen állna az EP-választásokon hasonló eredményt elért Polgári Koalíció (KO), amely 29,9 százalékra számíthatna. A pódium legalacsonyabb helyén végezne a Baloldali Koalíció (KL) mindössze 11 százalékkal. Őket követné a Lengyel Koalíció (KP) 9,2, és a Konföderáció 4,0 százalékkal.

Figyelemre méltó, hogy a nagy pénzintézetek, köztük az egyik legnagyobb befektetési bank, a Goldman Sachs elemzései szerint az őszi parlamenti választások legnagyobb esélyese a PiS. Mi több, a Sachs elemzői úgy vélik, a zloty különösebb megrendülés nélkül tér majd napirendre az eredmény fölött. Ez azért is fontos tényező, mert a befektetési bankok általában előre tájékoztatják klientúrájukat a várható választási eredményekről, mivel azok kimenetele áttételesen hatással van az aktívák értékére. A Sachs úgy látja, hogy az EP-választások megnyerésének nyomán a PiS jelentősen megnövelte híveinek számát a vidéki Lengyelországban, a falvak és kistelepülések lakosainak körében. A bank elemzői emlékeztetnek rá, hogy a PiS 2015-ös győzelmét követően a piacok aggódtak a párt olyan ígéretei miatt, hogy például radikálisan rendezik (zlotyra konvertálják) a svájci frankban felvett hiteleket, illetve, hogy bevezetik a bankadót, tartottak a jegybank, valamint közmédia függetlenségének jelentős csorbulásától is. Így az ország minősítését a Standard & Poor’s kedvezőtlenebbre hangolta, ami visszafogta a zloty és a lengyel börze szárnyalását.

Most azonban a pénzintézetek mintha nem nyugtalankodnának annyira, s úgy látják, hogy a PiS újabb választási győzelme nem okozna akkora meglepetést, mint 2015-ben, és a PiS négyéves kormányzását követően meglehetősen jól látják, mire számíthatnak vele szemben. Annál is inkább, mert a PiS végül is nem lépte meg a befektetők szerint „legkevésbé piac­barát” elképzeléseit, és a közfinanszírozás terén sem következett be túlköltekezés, mi több, a költségvetési hiány radikálisan csökkent. Egyetlen tekintetben fejezik ki aggodalmukat, nevezetesen arra nézvést, hogy a PiS győzelme az EU-val fennálló feszültségek további fokozódásához vezetne. Az ellenzék győzelme esetén a bankok szerint az aktívák némi megerősödése várható, ám ugyanakkor, mivel a kormányalakítás csak széles koalícióval lenne lehetséges, a helyzet megnehezítené a PiS kormányzása alatt megformált pénzügyi fegyelem fenntartását.

Egy évvel előbbre tekintve azt láthatjuk, hogy Lengyelországban államfőválasztás lesz. Ha a PiS a tavaly ősszel lezajlott helyhatósági, majd a tavasszal tartott EP-választások után idén ősszel győztesen kerül ki a parlamenti voksolásból is, akkor megnő az esélye, hogy negyedszerre, a 2020-as elnökválasztáson is jól szerepeljen.

Három a lengyel igazság is – egy a ráadás. Van miért szorítanunk.