Vélemény és vita

A vörös diktatúra börtönei

A vörös diktatúra rémtetteire a pontot az augusztusi román megszállás és a balkáni botozás bevezetése tette fel

A Monarchia összeomlásakor nálunk is kiadták Bécs vezető publicistájának, Karl Krausnak Búcsúztató című terjedelmes pamfletjét: Halotti ének az Osztrák–Magyar Monarchia fölött. A börtönökből, fogdákból és a hadifogolytáborokból megindulnak az emberek, vörös szalagos, részeg tengerészek járják teherautói­kon Pest utcáit és – olvashatjuk a Bujdosó könyvben – „ami a legsúlyosabb, a katonai parancsnokság úgy adja át a kardját, hogy meg se kísérli kihúzni”. Budapest tele van elszabadult fegyveresekkel, erdélyi és galíciai menekültekkel: az utóbbiakat – köztük sok zsidót – osztrák–magyar állampolgárként, honosként fogad be a magyar állam. Száz éve, 1919. január elején megalakult a Magyarországi Rendőralkalmazottak Szakegyesülete, amelynek titkára az a Linder Béla lett, akinek nevéhez fűződik a Károlyi-kormány hadügyminisztereként a frontról visszajövő, még intakt katonai alakulatok leszerelése. (Özvegye, Tito és Kádár kegyeltjeként elbűvölő szenilitással mondogatta: Hát nem szép mondat volt a férjemtől, hogy nem akarok katonát látni?) Februárban a Népszava Conti utcai székháza előtti tömegtüntetésen tűzharc tört ki, s a kommunisták legismertebb vezetőit letartóztatták, majd a toloncházba vitték. A tűzharcban meghalt három rendőr temetésekor társaik betörtek a toloncházba, s követelték, mutassák meg nekik a letartóztatottak közt a kommunista vezéreket.

A vezető rendőrtanácsos tiltakozása ellenére kirángatták celláikból Kun Bélát és társait, s a lincseléstől néhány törvénytisztelő rendőr mentette meg őket: a Mosonyi utcai börtönkórházba kerültek. Alig egy hónappal később, március 21-én az antantbarát Károlyiék által letartóztatott kommunista vezetők és a szociáldemokraták megegyezése után kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ijesztő kép: a proletárdiktatúra szülője a főváros két legnagyobb börtöne, a Mosonyi utcai toloncház és a Gyűjtőfogház.

A börtönőrséget beolvasztják a Vörös Őrség kötelékébe. Bevezetik a bizalmi rendszert, és az őrök egy része nyíltan vörös. Szegeden a vörös tengerészek és katonák megtámadják a francia katonaság őrizte fogdát, hogy kiszabadítsák az oda bezárt orosz bolsevikokat. A mária­nosztrai női fegyház vaskos ajtaját félig berobbantják azok az anarchisták, akik szerint a gyilkosokat is ki kell szabadítani. (A „likvidálási bizottság” itt a súlyos ítéleteseket nem engedte el, s amikor egyik tagja, Fonyó Sári később kommunistaként ide került rabnak, az egyik fegyencnő kárörvendve megjegyezte: Ez az a nagysága, aki engem nem engedett szabadon.) A munkásokból és újságírókból létrehozott likvidáló bizottságok börtönről börtönre járva szabadon engedik a „kapitalizmus áldozatait”, helyüket a polgárságból és az arisztokráciából kiválasztott túszok és az úgymond „ellenforradalmárok” foglalják el. A Markó utcai fogházba négy hónap alatt 1461 politikai került, akiknek egy része vérző sebekkel jutott oda a Parlamentben kialakított kínzókamrákból és a Lenin-fiúk Teréz körúti központjából, a Batthyány-palotából, amelynek homlokzatán ott díszlett egy vörös drapérián: A forradalmi kormányzótanács terrorcsapata.
A fő terroristát, a cattarói lázadó matrózok egyikét, Cserny Jóskát a fáma szerint egy kijevi hóhér tanította a mesterség fogásaira.

S feltűnik a színen a szabadon engedett Nick Guszti, Mágnás Elza gyilkosa is, amint a hóhérmesterséget „osztályalapon” vállaló Kohn-Kerekessel a kunszentmiklósi állomáson azon vitatkozik, hogy öt perc alatt két vagy három embert lehet-e
akasztani – írja Tormay Cécile.

„A börtön(ök)ben sorsukat várják a túszok. És egyre többen lesznek.

A halál körülöttük ácsorog. Kivégzéssel fenyegetik őket. Levezetik egyiket-másikat a fogház udvarára. Bekötik a szemüket, és tréfából lövöldöznek a fejük fölött. Ennek a kornak a hóhérlegényei szeretik látni a mások félelmét.”
A vádlott sorsát foglalkozása és származása dönti el: ez az értelme a vörösterrornak s ezt az elvet tette magáévá Szamuely Tibor, az egykori zughírlapíró, aki Moszkvából egy agitátorképző iskolából érkezett. S tettei nyomán már ekkor megjelennek mindazok a képek, amelyek 1945 után az ávót oly rettegetté tették: levágott és megcsonkított testrészek, Dunába lövetés, motorok zaja, amely túldübörgi az áldozatok jajkiáltásait.

A bankárcsaládból származó Lukács György ezúttal érthetően filozofál: a baloldal az osztálytársadalom megszüntetését akarva jogosan öl. Szabad szerelemről beszél s arról, hogy a gyerekből a család szeretetével együtt ki kell irtani a magántulajdon szeretetét. „Államférfiakat és betörőket, tisztességes asszonyokat és utcai leányokat zártak össze egy-egy cellába – jegyzi fel Szöllősy Oszkár. – A rémítgetéssel, sanyargatással és éheztetéssel gyötört foglyok közül többen követtek el öngyilkosságot. Ellenben az országos büntetőintézetekben, ahol a régi tisztviselők nagy része a helyén maradt és enyhíteni igyekeztek a rémuralom bebörtönzött áldozatainak sorsán – atrocitások nem fordultak elő.”

Az élelmezés az egész börtönvilágban silány: smasszerek, tisztviselők, letartóztatottak egyaránt éheznek. A szénhiány miatt fűtés sincsen, s olajjal vagy petró­leum­mal világítják meg a folyosókat:
a zárkák teljes sötétségben maradtak. Az éhező fővárosban felszántják a Városligetet, a Népligetet, a lóversenypályákat: Kun diktátori lendülettel kiviteti a versenylovakat Bécsbe, hogy az árukból élelmiszert hozasson be. A híres Gundel június 23-ról fennmaradt étlapja árulkodó: „Zöldborsó leves, Csicseriborsó főzelék, Ízes tekercs.” Még a munkások is lázadoznak – panaszkodnak Cserny Jóska terroristái…

A vörös diktatúra rémtetteire a pontot az augusztusi román megszállás és a balkáni botozás bevezetése tette fel.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Döbrögi erkölcse

ĀFricska. Mai ellenzékünk legarrogánsabb képviselői sajátos lélektani gyógyszert találtak ki, nehezen gyógyuló lelki sebeik kezelésére. Ők a „Homo moralicus”, az erkölcsös emberek

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Szuperhatalmi szkanderezés

ĀHirtelen jött a vihar, derült égből villámcsapásként érte a piacokat az amerikai–kínai kereskedelmi viszály újabb felvonása, illetve elmérgesedése, s a kedélyek egyáltalán nem csitulnak

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom