Hánykolódva

Megtudhatja tőlük például, hogy távoli hazájában a falusi csok meghirdetése nyomán mind több külföldön munkát vállalt fiatal tér végleg haza szülőföldjére, mert ebben a „diktatúrában” szeretne saját otthont teremteni és családjával gyarapodni.

A hazatérőket többnyire nem csupán az akár tízmillió forintos vissza nem térítendő állami támogatás vonzza, de nagy csáberőt jelent a szilárd közbiztonság is. Mert tényleg nem minden a pénz. Egy tanulmány a boldogságindexnek nyolcvanhét különféle feltételét sorolja fel, ezek közül csupán tizenhat kapcsolódik közvetlenül a pénzhez. A listán szerepel többi között a jó levegő, a segítőkész közösség vagy az esti tücsökciripelés romantikája. Ezeknek a mozaikkockáknak az értéke pénzben nem kifejezhető. Mint ahogy a lista elején az egészséget is megelőző biztonságérzetnek sem.

Manapság a biztonságérzet, a védett létezés tudata már kézzel fogható gazdasági tényező és az emberi élet alapvető meghatározója. Mint például a svéd ipar büszkesége a Volvo esetében. A Göteborgban székelő óriás cég részt venne az elektromos autó kifejlesztésére beindult nagy nemzetközi versengésben, de már a rajtnál elakad. Ugyanis még csillagászati fizetésekért sem kap külföldről képzett technológiai szakembert vagy csúcsmenedzsert. Az agyelszívásnak útját állja a gyatra közbiztonság, a városban növekvő bűnözés. Arrafelé már a gyerek iskolába küldése is kockázattal jár, és sötétedés előtt sem ajánlatos az utcákon flangálni.

Ebben a szorongásos érzésben lehet mostanság része a tengerparti napfényben fürdőző Tóbiásnak is, aki úgy gondolta, hogy „okosba” ellébuskálhat a következő választásokig. De párttársai megvonták tőle a bizalmat, miközben ők sem bíznak már egymásban, sőt önmagukban sem.

Az MSZP végóráinak drámaiságát fokozza, hogy körülötte az ország mer a méretéhez arányos nagyságú lenni. Felpezsdül az élet, özönlenek hozzánk a vendégek. Régebben a turistákat a szocialista blokk vasfüggöny mögötti misztikus, dermedt világa vonzotta ide, manapság pedig a fenyegetettség érzése alól fellélegezve nálunk szippantják be a szabadság levegőjét. Nem kell félniük, hogy vonat alá lökik, megkéselik, vagy ismeretlen bandák a strandon molesztálják őket. A sok pozitív fejleményt a szocik és a többi ellenzéki párt nem értékeli, a kormány iránt érzett gyűlölet tovább izzik. Az acsarkodás pedig nem szerepel a problémamegoldás három választható lehetősége között: elfogadni, változtatni, elengedni.

Tóbiás mindenesetre megfogadta korábbi párttársa, egykori főnöke tanácsát: „El lehet menni Magyarországról, itt lehet bennünket hagyni.” Őt már a tenger elválasztja a párttársaitól. Az MSZP májusban léket kapott hajója pedig ott hánykolódik a hullámok hátán, az önkormányzati választások zátonyai között. És az éjszaka vészjósló sötétjében felcsendül az Internacionálé dallama…