Szemmagasság

Orbán Viktor és Ursula von der Leyen mindketten győztesek, hátterük azonban más. A Fidesz háromszor is kétharmados felhatalmazást kapott a magyar választóktól, a tavalyi győzelem minimum nyolc év munkájának elismerése, míg Von der Leyen elismerés helyett elsősorban esélyt kapott. Győzelmét pedig nem egy sikeres kampány, hanem tőle független alkudozás előzte meg a tagállami vezetők között. Noha vegyes megítélésű német védelmi minisztersége aligha pályája csúcsa – ahogyan arra jelölése óta sok elemzés rámutatott –, Von der Leyen kétségkívül hatékonyan menedzselte be magát az európai politikai köztudatba. Lehet, hogy a nem német választópolgároknak keveset mondott eddig a neve, a megfelelő körökben számon tartották. Mindez persze már mellékes, a lényeg az esély, amivel a felsőbb politikai körökben csak Ursulaként emlegetett elnök asszony élni akar, ehhez pedig erős támogatókra van szüksége.

A magyar kormány megelőlegezett bizalma nem véletlen, hiszen az első jelek kedvezőek. A tegnapi találkozó után Orbán Viktor azt nyilatkozta, jó döntés volt az ideológiai gerillákat távol tartani és pragmatikus életösztönű vezetőket választani, Von der Leyennek a jövőről való gondolatai között pedig ugyanazok a kérdések lebegnek, mint a mi fejünkben. Hogy ezután mi történik, majd meglátjuk, de az észszerű megoldások elérésére ma nagyobb az esély, mint korábban vagy bármely más jelölt esetén lett volna – jegyezte meg.

Kulcsfontosságú, hogy megválasztása utáni első interjújában Von der Leyen hangsúlyosan beszélt arról, hogy több tiszteletet kell tanúsítani a közép- és kelet-európai tagállamok iránt. Ez régi elvárása régiónk országainak. „A kulcsszó itt az Augenhöhe”, azaz szemmagasság, ezt Orbán Viktor emelte ki Helmut Kohllal kapcsolatban egy tavalyi beszédében. Az egykori német kancellár értette, hogy az uniós tagállamok ha nem is azonos súlyúak, de mindenképpen egyenrangúak.
Ez a hozzáállás fájdalmasan hiányzik az uniós politikából. A 2004 után belépett, „új” tagállamokat rendszeresen kioktatják demokráciából és jogállamiságból, komoly történelmi érzéketlenséget tanúsítva elbitorolják a szuverenitásukat, a kohéziós forrásokat pedig könyöradománynak állítják be, miközben a nyugati elit maga profitál belőlük. Arról nem is beszélve, hogy
a liberalizmussal szembeni általános ellenérzést üldözendőnek tekintik, amitől majd elveszik a „keletiek” kedvét a kötelező toleranciával és persze a társadalmak tömeges bevándorlással való fellazításával. Ebben az alaphelyzetben kezdi meg a munkát Ursula von der Leyen. Ha megvan benne a kellő bölcsesség, tisztesség és realitásérzék, az eddigieknél – kis túlzással – csak jobban teljesíthet.

A tegnapi találkozó után ismét azt tudjuk mondani, Orbán Viktort idézve, hogy jó döntés volt Von der Leyen támogatása – eddig legalábbis. A hozzáállás jónak tűnik, de még sok nyitott kérdés van az új Európai Bizottsággal kapcsolatban. Sokat elmond majd a következő öt évről, hogyan alakul a biztosi felelősségű területek elosztása. Tudjuk, az elnökségre pályázott Frans Timmermans már feni a késeket, folytatná azt a büntetőpolitikát, amit a jelenleg még regnáló Juncker-bizottság próbál bebetonozni.

Szeptember végén indulnak a biztosjelöltek meghallgatásai az Európai Parlament szakbizottságaiban, legkésőbb addigra megtudjuk, mi a helyzet. Az biztos, az ottani bevándorláspárti erők megszorongatják majd az elnök asszony embereit. Csak ne ígérjen nekik túl sokat.