Ez is operett, az is operett

„Vidnyánszky Attila ötlettelen Csárdáskirálynő-rendezéssel igyekszik irányt szabni a nemzetieschre fazonírozandó Operettnek.” Jeles szerzőnk, továbbá: „… a Margitsziget több ezer nézője ünnepelte az előadást – sokan felállva tapsoltak… Nem a Szabad Nép egy 1952-es számából idézek, hanem a fő kormánypárti hírportál…” A többit kár is részletezni: a zseniális Bozsik Yvette koreográfiája „sem hoz sok újat... Vidnyánszky ha a kötelezőnek kikiáltott elvárásoknak akar megfelelni, ötlettelen, közepes művek kerülnek ki a kezei közül.” És így tovább, végestelen végig, minden, amit az elkeseredett kulturkampf szabálykönyve diktál. Kálmán Imre örökbecsűje megkérdőjelezhetetlenül magyar teátrumi érték. A nézőtér valóban tele volt, a közönség valóban ünnepelt. A ballib megveszekedettekben kevesebb a realitás, mint egy könnyed operettlibrettóban.