Vélemény és vita

Európa jövője

A nyugat-európai politikai rendszerek már régen nem liberális demokráciák, valójában demokrácia nélküli liberalizmussá torzultak

A brüsszeli elit a liberális ideológia torzszülöttjeként az elmúlt években rárontott a nemzetállamokra és a kereszténységre. Tusványosi beszédében Orbán Viktor alternatívaként szembeállította ezzel a bukott, ócska liberális internacionalizmussal az illiberális demokráciát. Az illiberális politika értelmét pedig a keresztény szabadságban, annak megvédésében határozta meg.

Felhívta a figyelmet, hogy a modern liberalizmus inkvizitórius fanatizmusa és vakbuzgósága miatt a keresztény kultúra és a keresztény szabadság támadás alatt áll, ezért védelemre szorul. Kétségtelen, a még mindig bőséggel tenyésző liberális elittel, a demokrácia nélküli liberalizmussal egyedül a kereszténydemokrácia veheti fel a harcot. Nem túlzás kijelenteni, hogy az illiberális kereszténydemokrácia sike­rében rejlik Európa jövője és az unió megújítása. Orbán hangot adott annak a meggyőződésének, hogy az illiberális demokrácia biztató jövő elé néz, hiszen az európai parlamenti választáson mindenhol azok a pártok szerepeltek a legjobban – gondoljunk a lengyel, az osztrák, a cseh és az olasz barátainkra –, amelyek programjában szintén központi szerepe volt a keresztény kultúra értékeinek. A miniszterelnök a liberális birodalmi gondolkodással szemben tulajdonképpen a keresztény kulturális alapokon álló szabad nemzetek szövetségének, ezzel együtt az unió reformjának téziseit hirdette meg. A kormányfő már sokadszor adta tanúbizonyságát annak, hogy bármennyire is próbálták görcsösen az ellenkezőjét bizonygatni hazai és nemzetközi ellenfelei, számára a fő kérdés soha nem az volt, hogy Magyarország elhagyja-e az uniót, hanem az, hogy az EU átalakításával hogyan lehet megerősíteni azt.

Orbán beszédében nem tett mást, mint zseniális módon visszanyúlt a sikeres kezdethez, az európai közösség létrejöttének bölcsőjéhez. Hiszen az európai egység gondolatának megalkotói, a három kereszténydemokrata politikus – a francia Robert Schuman, az olasz Alcide De Gasperi és a német Konrad Ade­nauer – is kereszténydemokrata alapokon képzelte el Európa jövőjét. Mindhárman – a mai szóhasználattal élve – illiberális demokráciát hirdettek. Schumann egyértel­­műen megfogalmazta közös céljukat: „A kereszténydemokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet.” Hangot adott annak a véleményének: „A demokrácia a kereszténységnek köszöni létét; azon a napon született, amikor az ember megkapta a hivatást, hogy evilági életében megvalósítsa a személyi méltóságát az egyéni szabadságban, mindenki jogának tiszteletében, és az egyetemes testvéri szeretet gyakorlásában.” Tehát az unió alapítói több mint hatvan éve kijelölték az irányt. Ezek a gondolatok napjainkban időszerűbbek, mint valaha.

El kell azonban oszlatni néhány tévhitet. Hangsúlyozni kell: a kereszténydemokrácia nem azt jelenti, hogy hétvégén mindenkinek misére vagy istentiszteletre kellene mennie. Hanem azt, hogy itt, Európában és hazánkban a kereszténység tanítása szerint berendezett kultúrában élünk. Ezen a kontinensen, így hazánkban is a keresztény kultúra a társadalomfenntartó és társadalomszervező erőnk forrása. Meghatározza az erkölcsöt, felfogásunkat az igazságosság és az igazságtalanság, a férfi és a nő viszonyáról, a családról, a sikerről, a munkáról és a becsületről. Mindezekből következően a kereszténydemokrácia megvéd a migrációval szemben, megvédi a határokat, megóv a káosztól és az anarchiától, támogatja a hagyományos, egy férfira és egy nőre épülő családmodellt, vallja a nemzet és azon belül a családok fontosságát, és védi az emberi méltóságot, a keresztény kultúra megvédését pedig természetesnek tekinti. Európa virágzó jövője csak a keresztény kultúra megőrzésével képzelhető el.

Európa valaha világformáló erőközpont volt, mert gondolkodni és cselekedni. Mára azonban irányt tévesztett, ideológiai fogságba esett. Orbán lakonikus tömörséggel megállapította: a liberális elit szabadságfelfogása az üzeni: „Csak akkor lehetsz szabad, ha megszabadulsz mindentől, ami valahová tartozóvá tesz téged, a határoktól, a múlttól, a nyelvtől, a vallástól, a kultúrától és a hagyománytól. Ha ettől meg tudsz szabadulni, ha ebből ki tudsz lépni, akkor vagy szabad ember.” Valóban annak lehetünk a tanúi hazánkban is, hogy a liberálfanatizmus papjai az avatatlan tömegekkel el akarják hitetni, alapvető emberi joguk egyéni szabadságuk abszolút és korlátlan kiélése. Ennek a szemléletnek az elterjesztésére tesznek kísérletet az oktatásban, a kultúrában, a tudomány területén és persze a politikában. Ez a fajta hamis szabadságfelfogás észrevétlenül megszabadítja a felnövekvő generációt a szabályok, a tradicionális kötelékektől, és lassan egoizmushoz, majd az erények megszűnéséhez vezet. Lassan létrejön – a jelei már látszanak – egyfajta romlott szabadság, amely ördögien azt sugallja, hogy mindent tegyünk meg, ami jólesik. Ez a fajta szabadság nem ismer semmiféle tekintélyt, leráz magáról minden szabályt, ez a szabadság ellensége a magyar szabadságnak. Ez a romlott szabadság békétlenséget szít. Ez a típusú liberális demokrácia, ez a fajta szabadság egy bizonyos merkantil középosztály kialakulásához vezet, amely hajlamos a szűk látókörű anyagias­ságra, zsákmányolásra, mivel az ilyen demokráciában mindenki csak a saját gazdasági érdekét követi, és a politikát is csak az önérdek követésének tartja. Ez a romlott szabadság a romlott ellenzék szabadsága. Ha teret nyernének ezek a torz, felforgató jellegű agresszív eszmék, annak beláthatatlan következményei lennének.

Az unióban a nyolcvanas évek végétől kialakult egy status quo, amelynek ideológiai alapvetését a liberálisok közül szinte mindenki kőbe vésett parancsolatnak gondolta. Olyan téves feltevéseken alapult, mint hogy a demokrácia csakis liberális lehet, az uniós intézményeknek mindig igazuk van a nemzetekkel szemben, a szabadpiac fölötte áll a mindenkori államnak, a politikusokat az ideológiának kell vezérelnie a népakarat helyett, mert az emberek úgysem értik meg magasztos, népboldogító gondolatai­kat. Ezzel szemben az, ami most nálunk van, amiről a miniszterelnök részletesen is beszélt, más erkölcsi iránytűt követ. Orbán kifejtette, az illiberális, keresztény szabadságért dolgozó politika arra törekszik, hogy megőrizzen mindent, amit a liberálisok elhanyagoltak, elfelejtettek és megvetnek. Az utóbbi években az történik hazánkban, hogy a kormánypártok hiteles programmal és cselekvő módon meg tudták szólítani azokat az elkeseredett tömegeket, amelyekben óriási feszültség gyűlt fel az elmúlt esztendők során. Amelyek attól rettegtek, hogy amit látnak a tévében, a nyugati nagyvárosi elit által uralt metropoliszokban, a zavargások, a terror, a drogbandák, a keresztényellenes diszkrimináció, az ellenőrizetlen illegális bevándorlók által keltett erőszak és káosz, az mind az ő jövőjük lesz. Kétségtelenül új szellemi és kulturális szemléletet hozott a megerősödő illiberális politikai és államrendszer. Orbán politikai irányvonala és szellemisége pedig megkerülhetetlen lett Európa jövője szempontjából az unióban.

Orbán Tusványoson felvázolt és a következő tizenöt évre szóló programja alapvetően a klasszikus euró­pai értékrend elemeiben gyökeredzik. Ezek a görög politikai gondolkodás, a római jogi gondolkodás, a keresztény hit és arra épülő moralitás, a reneszánsz, a reformáció, a humanizmus és a szuverén nemzetállamok létezése. Ez az értékrend Európa több ezer éves történelme során folyamatosan és szerves egységként alakult ki, amely az európai társadalmak szellemi testének védelmező és beborító szövete. Európa csak addig marad Európa, ameddig ez a társadalomszervező értékrendje uralkodó marad.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom