Faggyas Sándor

Vélemény és vita

Kőműveskanál és kard

Képzeljük el azt a kőműves mesterembert, aki karddal a kezében húzza fel a házat… vagy azt a keresztes lovagot, aki kőműveskanalat forgatva védi az ostromlott várost az ellenségtől

álláspont

Egyik sem életszerű kép, ugye? És azé a politikusé, aki a két eszközt együtt a kezében tartva vezeti az országot? Talán meglepő, de ez életszerű, sőt szükségszerű is lehet, mint Orbán Viktor tusványosi beszédében kifejtette. Mint mondta, „úgy éltük meg az elmúlt kilenc-tíz évet, hogy az egyik kezünkben ott volt a kőműveskanál, a másikban pedig a kard”. Ugyanis úgy kellett építkezni, hogy közben folyamatosan harcolni kellett, mert a nemzeti rendszer nemzetközi elfogadottságának folyamatos megkérdőjelezésével is meg kellett küzdeni. Leszögezte, ma a magyar nemzet birtokában van azoknak a politikai, gazdasági, és hamarosan azoknak a fizikai képességeknek is, amelyekkel meg tudja magát védeni és független tud maradni.

A miniszterelnök szerint Magyarország a második, nemzeti rendszerváltoztatás óta biztató pályán van: rendezett pénzügyek, csökkenő adósság, erős növekedés, emelkedő bérek, izmosodó kis- és középvállalatok, gyarapodó családok és lendületes nemzetépítés, sorolta. Hogy továbbra is ezen a pályán maradjunk, azt veszély fenyegeti, de nem az országon belülről, hanem inkább kívülről. A nemzetközi térből fenyegető veszélyek között első helyen az Európai Unióban az elmúlt öt esztendőben – a migráció és a gazdaság területén – történt súlyos és aggasztó hibákat jelölte meg, ezért ezeket az előttünk álló öt évben ki kell javítani. Szerinte az első lesz egyszerűbb: az új Európai Bizottságnak ki kell vonulnia a migráció témaköréből, létre kell hozni a schengeni övezethez tartozó tagállamok belügyminisztereiből álló tanácsot, és hozzá kell kapcsolni a migrációval kapcsolatos összes jogkört és teendőt. A gazdaság rendbetétele nehezebb, mert egy európai szocializmus építése helyett vissza kell térni a versenyképes európai gazdaság eszményéhez. Valahogy úgy, ahogy a sikeres közép-európai országok csinálják. Mivel azonban Nyugat-Európában a kedvező gazdasági fordulatra egyelőre nem lát esélyt a miniszterelnök, jelezte, hogy Magyarországnak új útvonalat kell terveznie 2020-ra.

A kormányfő az előttünk álló tizenöt évről kifejtette, hogy folytatódni fog a küzdelem a liberális és az illiberális demokrácia hívei, képviselői között szellemi, kulturális és politikai szinten is. Úgy fogalmazott, az illiberális politika értelme nem más, mint a keresztény szabadság – és annak megvédése. A keresztény szabadságért dolgozó politika arra törekszik, hogy megőrizzen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak, elfelejtenek és megvetnek: a nemzetet, a családot, a személy és a tulajdon szabadságát, a nembeli és vallási identitást, a keresztény kultúrát és erkölcsi iránytűt. Orbán Viktor szerint a liberális demokrácia hívei azért gyűlölnek és támadnak bennünket, mert úgy vélik, ők egy egyetemes, kizárólagos „üdvözítő” modellt tartanak a kezükben, s elutasítják mindazt, ami nem fér össze a liberális, internacionalista eszmékkel és tézisekkel. Mindebből következően „az előttünk álló tizenöt évet azzal fogjuk eltölteni, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal”.

Hogy a nemzetközi ellenszél erős marad-e vagy remélhetőleg gyengül, az a következő hónapokban derülhet ki. E tekintetben fontos jelzés lehet csütörtökön a magyar kormányfő és az Európai Bizottság – három hónap múlva hivatalba lépő – új elnökének első, brüsszeli tárgyalása. De bármi is történik, egy biztos: a kőműveskanál mellett továbbra is célszerű kézközelben tartani a kardot.

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Cseng, remeg a friss víz

ĀSzép, verőfényes nyári nap. Vár a csillogó-villogó idő, a sok boldog óra, ha tudjuk is, hogy mindenfelé hamis arany csillog, azért jó megfürödni az álmokban