A helyesen értékelt valóság

Az AfD a 2017-es választásokon már a szavazatok 12,6 százalékát szerezte meg, és ezzel a harmadik politikai erővé lett Németországban. Az EP-választásokon a párt tizenegy százalékos eredményt ért el, 3,9 százalékponttal erősödve a 2014-es 7,1 százalékához viszonyítva. Mostani eredményének köszönhetően hét helyett tizenegy képviselőt küldhetett az Európai Parlamentbe. Hogy ebben az eredményben mennyi a szerepe a német rendőrség funkcionáriusainak, azt nem tudni, mindazonáltal a berlini rendőrfőkapitány, Barbara Slowik a minap aggodalmát fejezte ki a Berliner Zeitung hasábjain amiatt, hogy a szolgálatot teljesítő rendőrök jelentős része egyre helytelenebbül értékeli a valóságot.

Mi is a valóság? Nos, az, hogy az arab, muzulmán bandák, a bevándorlók soraiból verbuválódott drogkereskedők mind féktelenebbül lépnek fel, számlájukon rohamosan szaporodnak a szexuális bűncselekmények, egyre tágulnak a no-go zónák határai, és a német városokban csökken a lakosok biztonságérzete. A főrendőr asszony szerint a rendőrök mindezek következté­ben negatívan állnak hozzá ahhoz, amit látnak, amivel szemben intézkedniük kell eredendően védelmi szolgálatuk jegyében. Figyelmeztetően emeli fel az ujját: egyáltalán nem muszáj, hogy így legyen. Hiszen mindaz, amivel találkoznak az utcákon, pusztán apró incidensek, amelyek természetes velejárói egy multikulturális közegnek. S arra a következtetésre jut, hogy a rendőröknek segíteni kell a való világ helyes interpretálásában, megfelelő – értsd: polkorrekt – értékelésében, feldolgozásában. Például pszichológiai tréningekkel.

A város némely részeiben, ahol a rendőrség szüntelenül olyan jelenségekkel szembesül, mint a tisztelet hiánya, illetve az ellene való brutális fellépés, az ilyesmi bizonyos álláspont felvételéhez vezethet, ami hosszabb távon deformálja a személyiségüket – érvel a rendőrfőnök. S hozzáteszi: épp ezért ideje újabb multikulturális kompetenciákkal kiegészíteni a rendőrök kiképzését, illetve továbbképzését. Az állomány gondolkodásáról ezért adatbázist szándékoznak készíteni, tájékozód­ni kívánnak a rendőrök politikai meggyőződéséről, különös tekintettel a jobboldali tendenciákra. Slowik szavai szinte egyenesen orwelli világot idéznek fel, az „újbeszél” stílusát. Mondhatnánk, semmi új, hiszen a szélsőjobbra való vadászat immár mintegy nemzeti sporttá vált Németországban. Kell is, olvassuk, halljuk, mert a nyílt társadalom ellenségei ott lapulnak mindenütt, ott vannak az iskolákban a tanárok soraiban is, akik nem képesek kezelni a bevándorló hátterű családok csemetéit, ott vannak a hivatalokban, nagy- és kisvárosokban, mindenhol, ahová letelepítették mindazokat, akikkel Merkel oly szívesen szelfizett.

A problémát tehát a frusztrált hivatalnokok és közszolgák jelentik, nem az arcátlan migráns klánok vagy a nevetségesen enyhe, cseppet sem elrettentő büntetések, illetve a bűnöző menedékkérők kitoloncolásának kivitelezhetetlensége. Nem a biztonságérzet hiánya kergeti az AfD karjaiba a fegyveres testületek állományát, a rendőröket és a Bundeswehr katonáit, hanem az, hogy felkészületlenek a helyzet kezelésére, véli a főrendőr asszony. Elismeri, hogy a migráns bűnözői csoportok tagjai problémát jelentenek, s hogy a bevándorlók meglehetős ellenállást tanúsítanak a megnevelésükkel szemben. Mégis úgy tartja, könnyebb bebeszélni a rendőröknek, hogy nem azt látják, amit látnak.

A rendőrség és a hadsereg állományának politikai álláspontjával kapcsolatos vitát egyébként Merkel pártjának egyik politikusa, a kereszténydemokraták jobbszárnyához tartozó Friedrich Merz kezdeményezte, aki 2018 decemberében megkísérelte átvenni a CDU vezetését, de végül veszített Annegret Kramp-Karrenbauerrel szemben. Mertz a Bild am Sonntagnak adott interjúban azt állította, hogy a német fegyveres testületek számos tagja az AfD irányába sodródik, emiatt szerinte a CDU-nak olyan párttá kell válnia, amelyre számíthatnak a biztonságért felelős szolgálatok. Ha nem így történik, nincs mit meglepődni azon, hogy e testületek tagjai közül mind többen kezdik rokonszenvvel kísérni az AfD álláspontját – kontrázott neki többek között Jörg Radke, a rendőrszakszervezet helyettes vezetője, aki szerint a kormány nem kezeli értékükön a rendőröket, és lehet, hogy már késő a bizalmat helyreállítani.

Nem meglepő, hogy a baloldal, mint mindig, javíthatatlanul inkább utópiákat részesít előnyben a valósággal szemben. Így aztán a Die Zeitban például azt olvashatjuk: a rendőr munkájának természetes része, hogy a mindennapokban jobbára a társadalmi jelenségek sötét oldalával találkozik. Ennek következtében torz világképe alakul ki, amivel szemben fel kell lépni: a szolgálati hely gyakoribb változtatásával, továbbképzéssel, pszichológiai támogatással. Ha vissza akarjuk tartani a frusztrált rendőröket és katonákat attól, hogy a szélsőjobb karjaiba csússzanak, meg kell védenünk őket a szakmai ártalmaktól, és már az eltorzulás első jelenségei alkalmával a törvény teljes erejével kell lesújtani rájuk – dörgi a lap.

A migránspárti propaganda – sajnos nem csak Németországban – lassacskán a totalitárius államok ideológiai indoktrinációs módszereire emlékeztet. Hasonló a helyzet a „másság” elfogadásának sulykolásával is. A dolog odáig fajult már, hogy egyes szegényebb, harmadik országbeli kormányoknak nem egyszer azt a feltételt szabják például az oktatás fejlesztésére felvenni kívánt hitelekhez, hogy be kell vezetni a genderelmélet tanítását és az „érzékenyítő tréningeket” már óvodáskortól. Ez az, amit Ferenc pápa ideológiai gyarmatosításnak nevez.

Nincs új a nap alatt, hiszen az emberi lélek és elme gyarmatosításával volt már dolgunk a bolsevista Szovjetunió, a fasiszta Olaszország és a náci Németország esetében is, ahol az ifjúságot a Komszomol, a Balilla, illetve a Hitlerjugend nevelő, átnevelő tevékenységével próbálták megfertőzni. Az utóbbit létrehozó politikus Harcom című ideológiai alapvetésében azt írja: „Minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk.”

Több mint félelmetes, hogy a mai ideológiai gyarmatosítóknak eszébe sem jut, miféle mintákat követnek. Én drukkolok a normális Németországnak és a német rendőröknek.